2012. március 25., vasárnap

A hazaút


Hajnalban értünk Delhiben, a reptérre. 


Megtörtént az egyetlen negatív dolog utunk során. A reptéren kiderült, hogy 7 kg lehet a kézi poggyász. Kipakoltattak bennünket: nem egyszer hanem kétszer. Jó pár csadar és kendő került a nyakamba, párom is felvett vagy három inget, dhótit a nyakába. Kölcsön adtam pár szoknyát felvételre. Mire sorra kerültünk, már mindenki átjutott az ellenőrzésnél. 



Az útlevélkezelőt is jobban érdekelte lelki életünk, mint az hogy elérjük a repülőt. Az alábbi kérdésekkel fordult hozzánk:
-          Hol van Mayapur?
-          Van avatott nevünk?
-          Kik a tanítómestereink?
-          Milyen nemzetiségűek?
-          Hiszünk-e Jézusban?
-          Tartjuk-e a karácsonyt?
Én ekkor már nem tudtam kedvesen mosolyogni. Következett az átvizsgálás. Itt a hajammal voltak elfoglalva, majd az előttem álló mataji feltartotta a sort, egy övet akart felvinni, amiben 8 szög volt. Nagy nehezen átkerültem a vizsgálaton, következett a rohanás. Még jó hogy két matajit észrevettem, s őket követve felszálltunk a repülőre. Leülve kitört belőlem a nem-értés könnye. Majd elaludtam. A repülőn reggelire sabjit kaptunk. Én még az MVT-s pizzát ettem. Kijevben négy órát várakoztunk. Itt már teljesen kidőltem és a székeken aludtam (de nem csak én):





A Kijev-Budapest út nem volt zökkenőmentes, mert erős szél volt. A leszállás sokáig tartott, vagy csak én voltam fáradt. Minden csomagunk meg lett, igaz itt is volt egy kis izgalom. Hiszen Kijevből kis géppel jöttünk, és a kézi poggyászt is fel kellett adni. Odafele is így volt, de ott leszálláskor egyből megkaptuk. Na Budapestre érkezvén ezt nem így akarták. De mi nem hagytuk, hiszen az értékes és törékeny dolgaink abban voltak. A pakoló emberek ezekkel mit sem törődve dobálták, és közölték, hogy majd a futószalagon megkapjuk. Ezt nem hagytuk annyiban és addig ugyan fel nem szálltunk a buszra míg hozzá nem jutottunk a táskáinkhoz. Megtörtént a kocsi átvétel, majd indulás Debrecenbe. A kocsiban rám zúdultak a problémák: FFL, munka.. Minden fáradtságtól eltekintve, ha valaki felajánlotta volna, hogy forduljunk vissza, s menjünk újra Indiába, gondolkodás nélkül megfordultam volna. Csak el innen, el jó messzire…

Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...