Nincs is annál jobb amikor
pozitív visszaigazolást kapunk arról amit csinálunk. Egy egy megerősítés és
érzem jó úton haladunk. Most például egy húsvéti locsolkodó okozott örömet.
Pedig aztán nem szeretem a húsvétot. Szóval este a házunknál található Coop boltnál
beszélgettem, mikor egy ismerős arc közeledett felénk. Majd köszönés után
megkérdezte emlékszünk-e rá? Persze, hogy emlékszünk, hiszen ő az egyik
rászoruló aki bár listán nem szerepel, de alázattal és türelemmel megvárja, míg
sor kerül rá. Először megköszönte, hogy segítünk neki, s megkérdezte, hogy nem
tudnánk-e többször is ételt osztani. Hát belemehettem volna a részletekbe, hogy
hol is tartunk ez ügyben, de nem tettem, csak sajnálattal közöltem, hogy nincs
rá keret. Majd elköszönt, aztán visszalépett és megkérdezte: szabad-e locsolni?
Szigorúan a kézfejünkre öntötte. Majd mosolyogva közölte, hogy most már biztos
nem hervadunk el. Hát ez biztos. Köszönjük szépen!
