Kőhajító csákányhős amazon

Reggel 8 körül érkeztem a templomba. Először nőies feladatot végeztem: krumpli és sütőtök pucolás. Majd egy kis ténfergés után a törmelékeknél találtam magam. Először a nagyobb darabokat nyomtam fel a kamionra mint egy súlylökő, majd ez nem tűnt sem hatékonynak sem gyorsnak így kaptam egy csákányt, és a fellazítás lett a feladatom, hogy mások könnyebben lapátolhassanak. Na így telt a nap hátralevő része egészen 5 óráig. A fáradtságot észrevehettük magunkon, mert eljött az a pont amikor már mindenen nevetni tudtunk, pl amikor felém repült egy kő, egyszerűen közöltem: én nem tenném, mert nem vagyok keresztény.. Aztán persze a csákány is egyre nehezebb lett, s próbáltak megnyugtatni, hogy nem velem van a baj, hanem a csákány természete, hogy a nap lenyugvásával súlya gyarapodik. Na jah, lehet hogy nő vagyok irodai munkavégzéssel, de hogy ennyire szőke lennék? Sebaj. Este szépen hazatekertem, majd elég hamar álomba szenderültem. S hogy kedden felbírtam-e emelni a kezem? Hát persze, hogy a csákány súlyát még akkor is éreztem.