Az élet folyamatos változás. Úgy
tűnt, hogy munkahelyemen (legalábbis csoporton belül) stagnáltunk. Aztán eljött
a 2012. Nem győzöm kapkodni a fejemet ide és oda. Emberek jönnek, mennek,
születnek, eltávoznak. Ha egy pillanatra külső szemlélőként nézelődünk, s
közben hallgatunk az ún belső hangra egyszerűen nem lehet nem érezni a változás
szelét. Magyarázatot nem találok erre, egyfajta belső valami, ami beindul mikor
a jövőre gondolok. Érezhető hogy történni fog még valami. Most már nem érzem.
Megtörtént a három nagy változás, s bár tudom három a magyar igazság és
miegymás.. de azt hiszem most egy ideig nagy dolgok nem történnek. Hogy bánom-e?
Nem. Így legalább ismét lesz időm amit magamra és nem a történések megfigyelésére
fordíthatok.
Beszéljünk a franciákról: az első nap
Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...
-
Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám... -
Nem, nem agitálok (értsd buzdítok) senkit sem! Oltakoztam, mert így tartottam jónak, meg amúgy több mint egy év után haladni akarok már val... -
Nem véletlenül nem írtam jó ideje, de van ami mellett már nem mehetek el billentyűzet nélkül. Először is szeretném az elején leszögezni, h...