Emlékszem első találkozásom
Devamrita Maharaja-al egy Govardan pujá-n történt meg. Ismerős volt a bhajan
stílusa, hangja, de valahogy nem fogam fel hogy ott lehet bent. Párom lelkesen
buzdított menjek befele hiszen itt van. És igen: bemenetem, és csak a fesztivál
végén jöttem ki onnan. Ismét elérkezett egy Govardana puja, s mi 10ed magammal
édességet készítettünk. Ilyenkor sok-sok édesség gyűlik össze: egy egész
hegynyi. Szóval a hetem elég húzós volt, mert kellettek a plusz órák, hogy a
szombati munkamap felét le tudjam csúsztatni. Valójában 5-kor keltem, fürdés,
japa. Negyed nyolckor már munkahelyemen voltam, és maradt egészen este hatig.
Otthon a megmaradt körök befejezése után Damodara majd alvás. Pénteken csak
kettőig dolgoztam: rohanás haza, fürdés és indulás az étterembe az
édességgyárba. Ilyenkor puja tisztának kell lenni, ami annyit tesz, hogy fürdés
után teljesen tiszta ruhát veszel fel, s nem eszel, iszol és nem mész mosdóban
se. Jó páran összegyűltünk ily tisztán. Én a marcipán golyózás birodalmába
csöppentem. Ugyanis minden fesztiválra a debreceniek készítik a Radhe-Syama
golyókat. Végy egy marcipán tömböt: formázz belőle max 2 cm átmérőjű golyókat,
majd ételfestékkel, bambusz pálca segítségével írd az egyikre: Radhe, a másikra
Syama. Én az utóbbit választottam. Jelentem az íráskészségemre nincs fejlesztő
hatással a „qwertz” feltalálása. Így minden tőlem telhetőt megtetettem, de azt
hiszem a vér nem válik vízzé, s bár nem vagyok rocker, de eléggé Slayer-es re
sikerültek S betűim.
