Kevés filmek egyik, melyet
párommal együtt néztünk meg. Valahogy nem egyezik az ízlésünk (maximum
Columbo). Na de a film. Nem igazán tudtam hova tenni. Az elején persze tetszett
a vallásos rész, és elérzékenyülve hallgattam, hogy vannak gyerekek akiknek Krisnáról
mesél az anyukája lefekvés előtt. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg a
keresztény családokban is beszélnek Jézusról. Én nem kaptam vallásos
neveltetést, amit nem bánok, mert így járhattam az utamat. Voltam én
katolikusoknál, reformátusoknál, talán ateista voltam, barátkoztam a
buddhizmussal, s most vagyok ahol vagyok. Úgy érzem célegyenesbe kerültem. Tehát
némi szentimentalista pillanat után, figyelni kezdtem a történést. Aztán, ha
teljesen őszinte akarok lenni, a 30. percnél magamtól kikapcsoltam volna. De
párom annyira lelkes volt, hogy nem tettem, bár tettem rá néhány utalást. Túlságosan nyomasztott a hajótörés, a vihar.
Na de nem adtam fel, és ezután jött a hánykódás a nagy vízen. Érdekessé tette,
hogy egy vega ember mellett 4 állat volt a csónak fedélzetén. Először csak
hárman voltak jelen, és várható volt, hogy az erősebb jellem marad életben így
a hiéna legyőzi a többieket, s mikor épp örülhetne a semmiből előugrik egy tigris,
aki mindent visz. Aztán jön a barátkozás a tigrissel. A fiú eteti hallal, ő
pedig így tud a csónakról vegetáriánus ételt szerezni, mert elveit nem adja fel
(köszönet a kétszersültnek). A végén persze megmenekülnek.
Na de nézzük mélyebben a
dolgokat. A fiú hitte, hogy a tigris a barátjává vált. Úgy is tűnt, mint aki
egyfelől hálás neki az ételért, a törődésért, az életéért. Hiszen a tigris jó
úszó, de intelligenciája arra nem irányul, hogy rájöjjön: csónakból könnyen
ugrunk vízbe, de a visszaút segítség nélkül már nem könnyű. Fiatal hősünk
jámbor, és nem teheti meg, hogy ne segítsen: így a tigris fel, ő meg le. Na de
a jellemek, a személyiség jegyek nem változnak meg. Maximum elnyomjuk őket, és
nincs ez másként az állatoknál sem. Így amint a tigris biztonságban érzete
magát, hősünket magára is hagyta, hátra sem nézve. Igazából annak is
örülhetünk, hogy nem ette meg. A fiú elmeséli történetét, és persze senki nem
hiszi el, így a szereplőket felcseréli az emberekre, szám szerint négyre. És lássunk
csodát a történet hiteles lesz. Az első ember (matróz) aki meghal a sérült
zebra szerepét kapta, a vad hiéna a szakács lett, aki a túlélésért mindenre
képes: megöli az majmot (a fiú anyját). A fiú pedig őt. A tigris pedig ő maga. A filmben
megkérdezettnek az állatos történet tetszett jobban. Főhősünk erre ennyit mond:
Igen és így van ez Istennel is. Na ezen a mondaton meditáltam egész nap, mit is
jelent. Letöltöttem a könyvet, hátha bővebben kifejti, de nem. Majd arra
jutottam, hogy ez annyit tesz, hogy Isten is hihetetlen, de mégis jobban
tetszik. És igen, a filmben van egy második vihar is, ahogy hősünk
kétségbeesetten felkiált Istenhez és kérdezi: Elvettél tőlem már mindent, ugyan
mit akarsz még? Odaadtam mindent. Feladom. És ekkor a villámlásban meglátta
Isten kiterjedését. Mire felébredt már egy sziget partján volt. Hát igen,
Istennel mégis jobb. Tényleg adj fel mindet, és hódolj meg.
Persze a könyvbe beleolvasván
ismét rájöttem a film csak biznisz. Mert igen, hősünk kénytelen volt elveit
eldobni: kétszersültje elfogyott, így evett-ivott mindent ami útjába került. Na
de ki ne tenné egy ilyen helyzetben.
Tehát olvassuk és ne nézzük!
