Az olló és a kés
Ez a történet meglehetősen ismert, maga Sríla
Prabhupáda is mesélte és azóta is többször hallhattuk már tanítványaitól is.
Volt két
ember, akik nem tudtak egyezségre jutni. Az egyikük ugyanis azt állította, hogy
a kés a legélesebb szerszám. A másikuk azonban váltig azt hajtogatta, hogy az
olló élesebb, mint a kés.
- Barátom! – mondta a késes. – Kérlek, lásd be, hogy az
ollód sehol sincs az én késem
mellett! Biztosan jó lehet néhány dologra, azonban a kés egy
sokkal nagyszerűbb szerszám.
Az ollós
azonban nem engedett.
- Soha nem
fogom elismerni, hogy a te nyamvadt késed egyenértékű lenne az én csodálatos
ollómmal!
- Micsoda?
Minek nevezted a késemet?! Te aparádhi! Ezt azonnal vond vissza! – hörögte a
késes.
Az ollósnak
azonban esze ágában sem volt visszavonni. Erre a késes azt üvöltötte:
- Ha nem
kérsz bocsánatot azonnal és nem ismered el a késem felsőbbrendűségét,
belefojtalak ebbe a folyóba!
S azzal a
mellettük lévő folyóra mutatott. Ám az ollós hajthatatlan maradt.
- Inkább
meghalok, de akkor sem fogom elismerni!
Erre a
késes torkon ragadta és a folyó felé cibálta szegény ollós barátunkat. Fejét a
víz alá nyomta, készen arra, hogy megfojtsa, amiért annyira konok. Az ollós már
nem tudott többet levegőt venni, mivel a feje a víz alá merült, utolsó erejével
azonban a víz fölé nyújtotta a kezét és mutató és középső ujjával ollózó
mozdulatokat tett, ezzel jelezte, hogy soha nem adja meg magát. Így lelte
halálát a vízben, utolsó pillanatáig ragaszkodva igazához.
