Sokan sokféleképpen mérik önmagukat, társaikat. Legtöbbször a pénz, a
karrier, az elismerés áll a középpontban. Ha ezekből minél többed van, annál
jobb ember vagy, úgy tartják érsz valamit. A kérdés számomra, hogy mi is az a
valami amit érsz. Aztán van a másik fajta értékítélet, ami azon alapszik, hogy
mit kapunk akár másoktól, akár a sorstól. Sokszor hallom az emberektől, hogy
nullának, semminek sőt egyenesen rossznak érzik magukat, hiszen nem kapják meg
azt amire vágynak, vagy épp azt nem kapják meg amit mások megkapnak. Sokan
gondolják, hogy kapni azért kapunk mert jók vagyunk, mert jár és mert
megérdemeljük. Mikor olyat kapunk amire nem számítunk, mikor csalódunk vagy
fájdalmat kapunk, csak állunk és nem érjtük: mit tettem, hogy ezt érdemeltem. Jó
esetben elfogadjuk, hogy erre ugyan rá nem jövünk, rosszabb esetben fene nagy
önmarcangolásba kezdünk, és egy idő után önön magunkat hibáztatjuk, majd
másokat (mert másokat mindig könnyebb), eljutunk az önutálat szintjére is
szépen lassan. Majd tovább fejlesztjük, és jó szokás szerint ahogy a szomszéd
fűje mindig zöldebb, úgy ha az én tehenem megdöglött, akkor szomszédé és
dögöljön meg. És így éljük a napjainkat, éveinket és észre sem vesszük mikor
ajtók, kapuk nyílnak meg előttünk, hiszen én rossz vagyok és nem ezt érdemlem.
No akkor elárulok egy nagy igazságot, nem én találtam ki, mert nincs új a Nap
alatt. Soha nem annyit érsz amennyit kapsz, hanem amennyit adsz. Adj másoknak
bármit, bárhol, bármikor, bármennyit. Lehet, hogy nem kapsz viszonzást, és
megint előjön belőled az önző értetlenség, hogy de én adtam, miért nem kaptam, vagy
épp miért ezt kaptam, hiszen nem ezt érdemlem. Ha előjönnek benned hagyd, hogy
távozzanak. Emberi természetünk viszonzást vár ez természetes. Ha így érzed nem
vagy rossz, a kérdés, hogy mit teszel ezután. Megrázod magad és továbbra is
adsz, vagy önsajnálatban süllyedsz és mikor adnának már észre sem veszed..
Olvashatsz ezer meg ezer könyvet, járhatsz csoportokba, és tanulhatsz
önfejlesztést, de a döntést akkor is te hozod meg, hogy melyik csoportba
tartozol: az adók vagy csak az állandóan váró kapók csoportjába. Jelzem egyik
sem könnyű út, de az első visz valamerre, a második pedig csak lehúz. Én már
döntöttem, még ha sokszor fájdalmasan nehéz..
