Paulo Coelho: Radzs elmesél egy történetet
Egy szegény bengáli faluban lakó özvegy nem tudta kifizetni a fiának a buszjegyet, ezért amikor beíratta az iskolába, gyalog kellett átmennie az erdőn, egyedül. Hogy megnyugtassam ezt mondta neki:
- Ne félj az erdőtől, fiam. Kérd meg istened, Krisnát, hogy kísérjen el. Meglásd, meghallgatja az imádat.
A fiú megfogadta édesanyja tanácsát, Krisna megjelent és mindennap elkísérte az iskolába. Amikor elérkezett a tanár születésnapja, a fiú pénzt kért az anyjától, hogy vehessen neki valami ajándékot.
- Nincsen nekünk pénzünk, fiam. Kérd meg testvéredet, Krisnát, hogy szerezzen ajándékot.
Másnap a fiú előadta, a problémáját Krisnának. Az adott neki ez kancsót, tele tejjel. A fiú boldogan adta át a kancsót tanárának. De mivel a többi ajándék sokkal szebb volt, a tanár fel sem figyelt rá.
- Vigye ezt a kancsót a konyhába – mondta a férfi egy asszisztensének.
Az asszisztens engedelmeskedett. De amikor ki akarta üríteni a kancsót, arra lett figyelmes, hogy az magától újra megtelik. Azonnal sietett szólni a tanárnak, aki döbbenten fordult a fiúhoz.
- Hol szerezted ezt a kancsót, és mi a trükkje?
- Krisnától kaptam, az erdő istenétől.
Mindenki kikacagta: a tanár, a diákok, az asszisztens.
- Az erdőben nincsenek istenek, ez csak babona – mondta a tanár. De ha mégis létezne, gyerünk, nézzük meg!
Az egész osztály kiment. A fiú szólongatni kezdte Krisnát, de az nem jelent meg. Elkeseredetten próbálta meg utoljára.
- Krisna testvér, a tanárom látni akar. Kérlek jelenj meg!
Ebben a pillanatban megszólalt egy hang az erdőben, és szavai sokáig visszhangzottak:
- Hogyhogy látni akar, fiam? Hiszen el sem hiszi, hogy létezem!
