2012. május 21., hétfő

Némi állandóság felfedezése


Valahogy elfelejtkeztem általam sokat hallgatott zenékről. A neten barangolva belefutottam az új 2012-es Cranberries albumba. Nem is emlékeztem, hogy mikor hallgattam utoljára. Próbáltam összerakni, hogy mikor is hallottam róluk bármit is. Nem rémlett semmi. Így utána néztem. Az énekesnő kiadott vagy két szólóalbumot, de ők együtt tíz éve adták ki utolsó albumukat. Eltöprengtem: vajon milyen lesz? Kell ezt nekem hallanom? Mindig félő ennyi év kihagyás után újra kezdeni. Tartottam tőle, hogy csalódás lesz. De a kíváncsiságom nem bírt magával. Így letöltöttem és szombaton munka közben ezt hallgattam. Már az első hang ismerős volt, majd a dallam, az ének, a szöveg csengése. Minden a múltat idézte fel bennem. Azt nem mondom, hogy korszak alkotó album, de jó ebben az állandóan változó világban némi állandóságot átélni. Nem csalódtam: könnyed zene, barátságos hanggal:




Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...