2012. augusztus 31., péntek

Hagyományok...szokások...korlátok...


Olvastam egy cikket, mely arról szól hogy egyre többen kérnek hamvasztást, szertartás nélkül, az urnát egyszerűen hazaviszik. A záró mondat elgondolkodtatott:
„Ezzel viszont (állítják a szakemberek) adott esetben kegyeletsértést követnek el, hiszen ily módon gyakorlatilag megakadályozzák, hogy mindazok, akik szerették a hozzátartozót, leróhassák kegyeletüket.”
Egyszerűen nem értem, miért kell ahhoz temetőbe menni, hogy egy szeretteinkre emlékezzünk. Nem értem miért kell ennyire a szertartásosság. Sok esetben csak azért, hogy mások lássák hogy igen mi rendben tartjuk a sírt. Igaz csak bizonyos napokon látogatjuk: születésnap, halottak napja. Esetleg karácsony. Kell a szép váza, a szép virág nehogy szó érje a ház elejét. Én úgy gondolom szeretteink a szívünkben és emlékeinkben élnek. Nem kell hozzá semmi más csak emlékezés. Aztán persze mindenkinek szíve joga emléket állítani, de ne számítson már kegyeletsértésnek ha valaki nem úgy tesz ahogy azt tőle elvárják…

Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...