Helyesírás közben ne gondolkozz!!

Éles gondolkodásmódbeli eltérés van kollégáim és köztem. Tipikus reál vs bölcsész téma ez. Így persze alapból kétféleképpen oldjuk meg a problémákat. Ők kibuknak azon, hogy én minden logikát mellőzve megoldom csak úgy józan paraszti ésszel, amíg ők analizálják, túlgondolják, transzformálják majd megoldják. Így a minap kaptam egy harmadik osztályos matematika feladatsort, hogy oldjam meg. És közben csak figyeltek. Jelzem az első két feladatot megoldottam minden számolás nélkül. Volt pár ábra, amiben voltak számtani feladatok, az eredményeket növekvő sorrendbe kellett tenni, minden ábra tartalmazott egy betűt és ebből egy szót kellett kirakni. Én ránéztem a betűkre és egyből mondtam: szünidő a megoldás. A számtani eredmények meg nem érdekelnek. Eszembe is jutott, hogy általános iskolában anyum azért kapott rám vonatkozó panaszt a matematika tanártól, hogy Barbara egyszerűen bemondja a végeredményt. Vagyis nem változtam semmit. A másik feladat ismét számolás nélkül volt megoldható, mert a számokat betűvel kellett leírni s egy-egy betű adott volt, így egyszerűen kikövetkeztettem. Tény, hogy nem így kellett megoldani, de a végeredmény adott volt. A többi feladat már azért elgondolkodtató volt. Igazából arra voltak kíváncsiak, hogy neki tudok-e kezdeni van-e logikai képességem. Kijelenthetem, hogy van. Bár ez számomra eddig sem volt titok, csak épp nem használom vagy legalábbis nem tudatosan. Persze ezen felbuzdulva én is letöltöttem egy nyelvtani-irodalmi feladatlapot. Na ezt együtt néztük meg és oldottuk meg. Közben persze kiderült, hogy a helyesírási szabályzat ismét változott kicsiny hazánkban. Már meg sem lepődök a változásokon, hiszen a változások korát éljük nap mint nap. De vajon létezik a világon még egy ország, ahol szinte évről évre változik a helyesírás? És hogy miért is kell változnia? És ha már változik akkor miért is jó a régi és az új is? Pl: „Változtattak egyes számnevek toldalékolásán is. Az elsején korábban számmal csupán 1-jén alakban volt írható, ezentúl elfogadható lesz az 1-én is; az elsej(e)i pedig az eddigi 1-j(e)i mellett 1-(e)i alakban is írható lesz.” Vagy eddig miért is nem így volt: A -gat képzős igék helyesírásán is módosítottak: az eddigi bólingat, kacsingat, tekinget mellett nem minősül hibásnak a bólintgat, kacsintgat, tekintget sem. És ha már egyszer a szótő az hogy bólint akkor miért is jó még mindig a bólin szó? Na és számora is a legérdekesebb hogy „az egyik legérdekesebb változás a -szerű elemek helyesírása lesz. Ezentúl összetételi utótagként kell majd írni: ésszerű helyett észszerű lesz a helyes” Soha nem is értettem hogy miért az ésszerű a helyes. Persze sorolhatnám ől eddig a dühvel volt jó, most pedig a dühhel lesz is jó lesz. És persze értem hogy néma h vagy hogy hasonul stb.. Kérdem én csoda hogy a mai gyerekek nem tudnak írni beszélni? Jelezem a word program sem tudja már kezelni, akkor ez emberi agy hogyan tudná? Lassan eljutunk oda, hogy mindenki írjon ahogy akar, csak írjon már…

Agybaj nagy baj ...

Az alábbi cikk legalább megvilágosítja, hogy miért is érzek, miért is aggódok valakiért akiért racionálisan nem kellene. Az agyamban lehet a hiba?

„Az együttérzés talán a legmeghatározóbb ember képesség, az ember agya erre van beprogramozva, állítja egy amerikai kutatócsoport. "A barátsággal más embereket a saját személyünk részévé teszünk" - írják a kutatók a Social Cognitive and Affective Neuroscience című szaklapban megjelent tanulmányban, James Coan, a Virginia Egyetem pszichológusa és munkatársai mágneses rezonanciás képalkotás (MRI) segítségével készítettek felvételeket az agyról, hogy feltárják az emberek között kialakuló kapcsolatok hátterét.

"Személyiségünk részévé tesszük azokat, akiket közel érzünk magunkhoz. Más szavakkal: az önazonosság tudatát erősen megalapozza, kivel barátkozunk, kivel érzünk együtt" - magyarázta a szerző.

Coan és kutatócsoportja 22 fiatal felnőtt agyi tevékenységéről készített MR-felvételt, miközben a résztvevők attól tartottak, ők maguk, egy barátjuk vagy egy idegen enyhe áramütést kaphatnak. Várakozásuknak megfelelően a tudósok azt tapasztalták, a vészhelyzetre reagáló agyterületek aktiválódtak, amikor arról volt szó, hogy a tesztszemélyt magát éri az elektrosokk. Amikor idegent fenyegetett a veszély, ezek az agyterületek alacsony intenzitással működtek. Azonban amikor barátra leselkedett az áramütés, az agy ugyanolyan izgalmi állapotba került, mint amikor a résztvevő saját magát féltette.

"A kutatás adatai szerint az agy képes arra, hogy más embereket önmagával azonosítson, tehát nem pusztán metafora vagy költészet, hanem valóság, hogy akik közel állnak hozzánk, azokkal egyek vagyunk. Szó szerint igaz, hogy saját magunkat érezzük fenyegetve, ha a hozzánk közelálló veszélybe kerül, ám egész más a helyzet, amint idegenről van szó" - húzta alá Coan.

A kutató szerint valószínűleg az a magyarázat, hogy az embernek barátokra és szövetségesekre van szüksége, akik mellette állnak, és úgy tekintenek egymásra, mintha önmagukról lenne szó. Minél több időt töltenek együtt, annál inkább eggyé válnak.

"Lényegében önmagunk és a másik határait bontjuk le, amikor a hozzánk közel állót saját részünkké tesszük. Ha a másik veszélybe kerül, olyan, mintha magunk lennénk ugyanabban a helyzetben, annyira átérezzük a fájdalmát és gondjait, mit a sajátunkat" - tette hozzá a kutató.

A tudósok úgy vélik, az empátia kialakulása az evolúciós folyamat része lehetett. "A bennünket fenyegető veszély az erőforrásaink ellen irányul... Ha olyan barátaink vannak, akikben bízunk, lényegében saját részünkké válnak, így erőforrásaink nőnek. A te célod az én célom is lesz. Túlélésünk múlik rajta" - hangsúlyozta Coan.”

A keresztényellenes relaxáció

Boríték méret, Nemzeti Dohánybolt és most a relaxáció. Ismét egy pont a kormánynak, hogy próbálkozik, hogy teret ad valaminek ami mindig is az emberi élet része volt. Persze ismét vannak akiknek nem tetszik az, hogy heti FÉL ÓRÁS relaxációs gyakorlatot végeznek majd a diákok például két dolgozat között. Nézzük az alábbiakat: 

„Meggyőződésünk, hogy a relaxáció közoktatási intézményekben történő kötelező alkalmazása súlyosan sérti a lelkiismereti- és vallásszabadságot, mivel számtalan szülő, tanár sem szeretné gyermeke életének részévé tenni a relaxációt, ezt a lényegét tekintve ezoterikus, Biblia és így keresztyénellenes gyakorlatot.

A Nemzeti alaptantervbe (NAT) új gyakorlatként felvételre került a relaxáció. Olvasatunkban kötelező lesz ennek a pszichotechnikának, az ún. autogén tréningnek szakemberek által irányított gyakorlása. Annak a pszichotechnikának, ami a keleti vallásokban gyökerezik.

Az ártalmatlannak, kívánatosnak beállított pszichotechnikát a szakirodalom is veszélyesnek ítéli a gyerekek lelki-mentális életére nézve, mivel lappangó lelki betegségeket indíthat be, és a történelmi keresztyénség számtalan érve is igazolja, hogy gyakorlása mindenkire nézve veszélyes, ezért elfogadhatatlan.

A Biblia Szövetség tagsága nevében tiltakozunk a relaxációnak közoktatásba történő bármilyen formájú kötelező bevezetése ellen! Meggyőződésünk, hogy a stressz feloldásának, a lelki békesség megszerzésének helyes módja az élő Istennel való személyes megbékélés, Istennek a Bibliába foglalt szavába vetett hit, a hozzá intézett értelmes imádság, ami által Jézus Krisztus valóságos békessége tölti be az ember szívét-lelkét! – Bibliai Szövetség”

Gondolom az senkinek nem tűnik fel, hogy az én vallási szabadságomat mit sérti? Pl az hogy a hittan is válaszható tantárgy lett, de nem az én hittanom. Mivel egy államilag is elismert hivatalos egyházhoz tartozom (igen ez nem szekta) akkor én is kezdjek el majd sírni, hogy ha a gyermekem iskolás lesz tanulhatja Jézus életét, miközben itthon Krisna életét olvasom neki? Vajon ha adott lenne egy osztály ami 20 fős és ebből valami oknál fogva 15 gyermek krisna tudatú  lenne, akkor lehetne választani? Vagy természetesen oldjuk meg a saját iskoláinkban. Szóval szerintem ismét egyszerűen csak örülni kellene, hogy a gyermekek kapnak egy olyan megoldási folyamatot, gyakorlatot ami nem káros szenvedély. Hiszen a legtöbb szülőtől milyen stresszoldást látnak? Dohányzás és alkohol. Ennél azért csak jobb lesz egy-két légzőgyakorlat elvégzése. S hogy ezek a pszichotechnikák ártalmasak lennének? Ugye senki nem hiszi, hogy a relaxációs gyakorlatok azonosak például egy regressziós hipnózissal, vagy egy pszichológussal történő kezeléssel? Mert ha igen akkor talán utána kellene olvasni, még mielőtt tiltakozni kezdünk. Azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy ha talán az egyetemeket végzett tanárok komolyabban elmerültek volna Bagdy Emőke munkásságában (érdekes én főiskolán tanultam a könyveiből) talán másként foglalkoznának a gyerekekkel…

Az imádság titka Müllertől..

S most az imádság titkát osztom meg veled. Ha Isten meghallgat, úgy segít rajtad, hogy odaküld hozzád egy olyan embert, akinek még nincs kőből a szíve. Aki meghallgat, megvigasztal, meggyógyít. Aki nem abból indul ki, hogy nekem jó, mi a fenét jajgat ez? Hanem letörli a verejtéket a homlokodról. Kimondja azt az egyetlen szót, amit jól tudsz te is, de önmagadnak nem mondhatod, mert azt várod, hogy a másik mondja ki. Anélkül hatástalan. Mert csak a szeretet gyógyít.

Nehezített pályán

Van mikor élünk a nagy semmiben, mikor szinte semmi sem történik csak éljük a napokat egymás után, monotonon szürkén. Aztán egyszer csak mintha minden a feje tetejére állna: csak kapkodod a fejed és nem érted hogy történhet ennyi minden szinte egyszerre. Mikor az életed összes területén változás történik, mikor legszívesebben már csak élnéd a napokat egymás után monotonon. Szombaton a Biri fesztivál elhúzódott, így alig 5 óra alvás után már az étteremben voltam készülve a tökfőzelékre. Az étterem udvara mint egy atomrobbanás után: a kis épületek lerombolva, mindenhol törmelék és tégla. Tegnap még izgulhattunk, hogy lesz-e gáz, mára már izgulhattunk, hogy az állványok közt hogyan is pakolunk ki a pincéből. Alig 10 percet töltöttem el ezen körülmények közt, épp egy ládányi tököt tartottunk mi lent, más meg várta fent. Mikor fent társunk nem stabil támasztékot választott, így egyenesen ránk esett, még jó hogy volt mire. A láda repült, így viszont egyből nyilvánvaló volt, hogy némely tök és cukkini már nem felhasználható állapotban van. Na az izgalom után mindenkibe beleparancsoltam egy túró rudit, mert ez mindent megold. Jött a pucolási és a gyalulási fázis. Egy-két perc után kiderült, hogy az új gyalunk nagyon éles, így irány a bolt egy pár sebtapaszért. Ekkor már kilátásba helyeztem, hogy a következő „baleset” áldozatát hazaküldöm. Folytatódott a küzdelem a tökökkel, mert bár egyszerűnek tűnhet, de még sem olyan egyszerű a pucolása. Természetesen egyszerre főztünk, míg mások szigetelték kívülről az épületet. Fúrás,  faragás, flexelés… Majd a kinti furás, bent okozott némi változást a lámpatestben. Fáradtságom és idegeim kezdték feladni a szolgálatot, de még nem volt itt az összeomlás ideje, hiszen később derült ki, hogy a gázzsámollyal történt valami. Ott is jött a gáz ahol nem kellett volna, és ahol pedig ezerrel kellett volna lángolnia, na ott csak pislogott. Nehéz így 60-70 liternyi tököt forralni, főzni. Szakácsunk cserélgette az edényeket, és déli 12-re csak kész lettünk. Mivel az udvaron minden lebontva, árnyékot adó fánk pedig kivágva, így kicsiny csapatunk a forróságban állva osztotta az ételt az érkezőknek, aki csodálkoztak azon hogy mi minden történt itt egy hét leforgása alatt. Kérdezték milyen az étel. Nem mertem bevallani, hogy fogalmunk sincs, mert a kóstolásra nem volt időnk, hiszen épp kész lettünk, épp hogy az Úr ehetett belőle, és épp hogy túléltük az egészet. Az emberek jöttek és mentek, majd a maradékot mi is meg tudtuk kóstolni. Nagyot szusszanva ültünk a frissen burkolt teraszon és már csak nevettünk az egészen. Ezt is megcsináltuk, túléltük..

Esélyek

Sokszor elgondolkodtató ki az erősebb, és ki a jó döntéshozó. Az ki több esélyt ad másnak, vagy aki az első hibánál, vétkezésnél odébb áll mondván kutyából nem lesz szalonna, vagy a vér nem válik vízzé. Szerintem mindkettő épp oly bátor dolog, hiszen aki elsőre odébb áll nem fél az újrakezdéstől, nem tart az újabb csalódástól. Aki pedig esélyeket ad, az nem csak a másikban tanul meg újra bízni, hanem önmagával szemben is egy harcba kezd, hiszen kutyából nem lesz szalonna és  a vér nem válik vízzé. Soha nem ítélkezhetünk a másik felett, és nem mondhatjuk meg hogy melyik a jó döntés. Kívülről mindig okosabbak vagyunk. Na ezeken felbuzdulva szombaton úgy döntöttem a komfort zónámat elhagyván nyitott leszek minden új magyar celeb-sztár jelöltre és meg is látogattam néhány perc erejéig  Flourt, Gigit, Majkát. Őszinte leszek Király Linda, vagy a vastagabbik Vastagra már nem vitt rá a lélek, elég volt a távolból hallani őket. Szóval Biri Lapcsánka fesztiválon voltunk. Kis település de annál nagyobb lelkesedéssel rendezett fesztivál, ami igen: ingyenes. Talán régmúlt diákszigetet emlékezteti ez a fajta lelkesedés. Mivel Flourról meg Gigiről semmit sem tudtam, így csak benéztem és tovább álltam. Sem zeneileg sem emberileg nem hatott meg. Na de Majka?! Ugye adott VV szerepléssel járó celebsége. Dopmannel való karrierje, és mondjuk meg az ő sajátos arcjellege. A zenéivel nagy bajom nincs, hiszen a slágerei minta magyar Eminem lenne, szóval nálam a hallgatható kategória. Így az első ütemeknél el is indultam a színpad felé. Na ez az az esély amit nem bántam meg. A zenészek előtt megemelem képzeletbeli kalapomat, mert értenek a dolgukhoz. És Majka? Hát ő pedig azt hiszem a celebséget kinőtte, és egyszerűen csinálja azt amit szeret, mert szereti ez látható és érezhető szinte tapintható volt. Persze nem fogok több Majka számot hallgatni, mint eddig, de egy nagy adag előítélettől megszabadultam. Vagyis ha lépni akarunk lépjünk, ha esélyt akarunk adni adjunk, mert a döntésünk helyességét csak az idő igazolja vagy cáfolja, s a valót úgyis csak mi érezzük legbelül, mondhat és tanácsolhat bárki bármit…

Mert volt egyszer egy lány..

Volt egyszer egy lány. Korán ismerkedett meg idősebbekkel, fiúkkal és lányokkal. Együtt jártak el ide és oda. Hol hétvégén korán hajnalban korcsolyával a vállukon gyalogoltak a kedves sárga villamoshoz, ki egyik ki másik megállóban szállt fel, csatlakozott. Nem ismertek sem hideget, sem fáradtságot. Táskájukban ott volt egy-két zene kazetta. A pályára megérkezvén első útjuk a zeneadóhoz vezetett. Könnyű dolguk volt, reggel még kevesen voltak így kezdődhetett a Depeche Mode korcsolya party. Ahogy telt az idő már nem csak reggel jártak össze, az estéket is együtt töltötték, hol itt és hol ott. Csatlakoztak hozzájuk, s volt aki kilépett tőlük. Kialakult egy pár fős társaság akik suli előtt, után és közben is együtt töltötték idejüket. Az esti időtöltés előtt kellett egy kis feltöltődés. Meg is találták törzshelyüket, mint oly sokan. Egyre több időt töltöttek itt el hol együtt, hol külön, de a Ménesiben mindenkit meg lehetett találni. Oda mindenki eljutott egy egy napszakban. Teltek múltak az évek, az emberek összejöttek, szétmentek. A törzshelyet eladták, kiadták, átalakították. És a lány közel 10 év után közelített a helyhez,  más emberekkel, más hangulatban. Ahogy a lépcsőre lépett érezte jönnek az emlékek, feltűntek a rég nem látott arcok élők és holtak. Meredten nézett maga elé, sétált a lépcsőn ahol oly sokszor fogta a korlátot. Majd belépett. Igen a törzsasztal helyén most pult áll, a székek asztalok kisebb boxokban rendeződtek, de mégis a tudat, hogy ismerős helyen van biztonságot adott. Leült a társaival, majd halkan megemlítette: én ismerem ezt a helyet, évekig jártam ide. Pár perc múlva felállt és bement a mosdóba, ahol annak idején megváltották a világot, ahol kibeszélték a lányokat, fiúkat. Ahol örök barátságok, szerelmek szövődtek. Ahol sokat sírtak és nevettek. A lány sokáig mosta a kezét. Majd elbújt rejtekhelyéről, előbújt a múltjából, maga mögött hagyva titkait, emlékeit. Leült és emelt fejjel köszönt a felszolgálónak: Hare Krisna. Mert igen a régi kocsma egy étterem lett. Sőt ennél több, egy Krisna étterem, szent ételekkel, hangulattal és vasárnapi programokkal. A lány tudta, látta érezte és megértette: ez karma, nincs menekvés, csak ki kell tartani mert jó úton, a helyes úton lépked azokban a bizonyos tyúklépésekben. 

Szabványok

Vajon a szabályok, szabványok módosítása hogyan történik? Van valaki aki megálmodja, vagy egy reggel felébred majd kávézás közben gondol egyet és azt mondja: Magyarországon az A/4 a mai naptól szabványon kívüli lesz. Lesz@rván, hogy a hivatalos papírok, okmányok, dokumentumok mind mind erre nyomtatódnak. Sőt a nyomtatóban is ez a szabvány. Nem nálunk 2013.07.01-től nem. A postának ugyanis adtak egy kartonból vagy műanyagból készült lapot aminek a közepén van egy rés. Na ami ott befér az levélként megy simán, ami viszont nem na az már csak ajánlva. Vastagság 2 centi lehet a szélesség épp egy centivel kisebb az A/4-nél. A hosszúságot nem mérik, így most jelzem az új vállalkozásomban lesz 2 méteres boríték aminek a szélessége épp az aktuális szabványnak megfelelő lesz. Levédettem, senki ne lopja el az ötletemet. Na de kezdeti ámulásomat felváltotta az intelligencia és  kértem 2 darab A/6-os borítékot, jól megtömködtem (figyelve a 2cm-re) és már mehet is a levélke. Értem én hogy kell a pénz az államnak, és biztos valaki statisztikailag kimutatta, mennyi pénzt lehet ezzel a szabványmódosítással nyerni, na de kérdem én: erre nincs EU szabály? Mindenre van csak a borítékokra nincs? Én tényleg mindenben támogattam jelen kormányunkat, a Nemzeti Dohányboltok sem izgatnak mert nem dohányzok, ha lesz Nemzeti Italbolt, az sem fog érdekelni, mert ők sem rajtam gazdagodnak meg. Na de az hogy most már mindent miniatűr méretben kell majd nyomtatnom ha véletlenül évente kétszer postán küldenék valakinek valamit? Hát eddig is a fákkal voltam és próbáltam a nyomtatott dolgokat visszaszorítani, így aztán most még jobban megerősödött meggyőződésem: lehet az áram sem környezetbarát, de marad a pdf formátum és a mail, a postás pedig szenvedjen a 2 méteres borítékokkal…

Stephen, the King...

Na tessék-lássék van ember aki eléri hogy egy ideig az emberek ne a Valóvilágról vagy más tehetségkutató műsorokról beszéljenek, hanem a művészetről, a színészetről, a rendezőségről. Természetesen nem más mint Alföldi Róbert. Lehet hibákat keresni benne, a színészekben, a hangokban, a látásmódban, de minek is? Amennyire tudunk vonatkoztassunk el az eredetitől, amit etalonnak nevezünk. Hiszen mind tudjuk Koppány maga Vikidál, s nem hiszem hogy ezt bárki cáfolná. Nem hiszem, hogy egy remake-nek jobbnak vagy rosszabbnak kell lennie mint az eredetinek. Nem is erre hivatottak, hanem csak egyszerűen vannak. S hogy mit lehet belőle kihozni? Magán véleményem szerint egy jó darabot, egy igazán merész vállalkozást, amibe energia és idő befektetése szükséges. Mennyivel egyszerűbb lett volna csak lemásolni az eredeti nagy alkotást, s mennyivel nehezebb valami újat alkotni, valami teljesen mást úgy hogy a lényeg benne maradjon? Igazán le a kalappal mindenki előtt aki bevállalta, hogy részt vesz benne, hogy felvállalja kicsiny országunk népe előtt, akik olyan maradiak, hogy képesek Novák urat Deák-Bill Gyulához hasonlítani? De mégis minek is? Hiszen egyik sem akar a másiknál jobb, népszerűbb lenni. Csak végzik a dolgukat. Igen hiányoztak a hangok, mert azokat szoktuk  meg, igen hiányoztak az arcok mert ha azt mondják István akkor egyből látod magad előtt az arcot, s bármennyire is szomorú, de soha nem az eredeti Istvánunk jut az eszünkbe, az az Árpád-kori, hanem az a Szörényi-Bródy féle. És még őt is láthattuk, hallhattuk Feró mellett. Kell ennél több mint az hogy a nagyok is szerepet vállaltak? Vagy hogy az alábbit nyilatkozta a szerző: Jó ízléssel és jó intelligenciával oldotta meg – mondta a rendezésről az előadás után Szörényi Levente. Szerintem nem kell ennél több, engem Alföldi meggyőzött arról hogy neki van helye és szerepe a magyar kultúrában. Ohh és senki ne jöjjön azzal, hogy meleg vagy hogy mi az hogy a magyar színészvilág szégyenét is szerepeltette? Mert ezek megint egy tipikus magyar vaskalapos, begyöpösödött klisék amiket le kellene már tennünk, és egyszerűen csak élnünk kellene.

Az Úr Balarama Vrndavanába látogat

Az Úr Balarama már nagyon szerette volna látni a szüleit Vrndavanában, ezért egy napon felszállt a szekerére, s nagy lelkesedéssel útnak indult. Vrndavana lakói is oly régóta várták már, hogy viszontláthassák Krsnát és Balaramat! A pásztorfiúk és a gopik közben már mind felnõttek, mégis, amikor az Úr Balarama megérkezett a faluba, mind megölelték Õt, s Balarama is megölelte õket. Az Úr Balarama ezután Nanda Maharaja és Yasoda elé járult, és a hódolatát ajánlotta nekik, akik viszonzásképpen megáldották Õt. Jagadisvarának, a világegyetem Urának, minden élõlény fenntartójának szólították. A megszólítás arra is utalt, hogy bár Krsna és Balarama tartja fenn a világmindenség valamennyi élõlényét, Nanda és Yasoda nagy próbatételnek voltak kitéve, amióta a két testvér nem volt velük. Ilyen érzésekkel ölelték át, majd az ölükbe ültették, s patakzó könnyeikkel áztatták Balaramat. Az Úr Balarama ezután tiszteletét ajánlotta az idõsebb tehénpásztoroknak, Õt pedig a Nála fiatalabb tehénpásztorfiúk köszöntötték nagy tisztelettel. Vele egyidõs jóbarátaival kezet rázott, s hangos nevetéssel megölelték egymást. Így fejezõdtek hát ki köztük a barátság érzései, életkoruknak és kapcsolatuk jellegének megfelelõen.

      Miután a tehénpásztorok, a pásztorfiúk, a gopik, Nanda király és Yasoda ilyen szívélyes fogadtatásban részesítették, az Úr Balarama elégedetten leült, a többiek pedig köréje telepedtek. Elõször az Úr Balarama érdeklõdött hogylétük felõl, majd — hiszen már oly rég nem látták — a vrndavanaiak is kérdezõsködni kezdtek. Vrndavana lakói az Úr lótuszvirág-szemeitõl lenyûgözve mindent feláldoztak Krsnáért, s nem akartak mást, csak azt, hogy szerethessék Õt. Soha nem vágytak semmi másra: nem akartak sem a mennyei bolygókra jutni, sem a Brahman-sugárzásba olvadni, az Abszolút Igazsággal eggyé válni. Gazdag, fényûzõ életre sem vágytak — elégedettek voltak egyszerû, falusi, tehénpásztori életükkel. Szüntelenül Krsnára gondoltak, soha nem a saját hasznukra. Olyannyira szerették Õt, hogy most, amikor a távollétében Balaramajitól érdeklõdtek Róla, a hangjuk remegni kezdett.

      Elõször Nanda Maharaja és Yasodamayi tették fel kérdéseiket:

      — Kedves Balaramank! Jól vannak-e barátaink? Jól van-e Vasudeva és családunk többi tagjai? Most már Te is, Krsna is házas, családos emberek vagytok. Boldog családi életetek közepette vajon visszaemlékeztek-e néha szegény atyátokra és anyátokra, Nanda Maharajára és Yasodadevire? Nagy örömhír, hogy a bûnös Kamsa királyt elpusztítottátok, hogy Vasudeva és többi barátunk Kamsa folyamatos zaklatásai után végre fellégezhetett. Az is örömteli hír, hogy legyõztétek Jarasandhát és az immáron halott Kalayavanát, s most Dvarakaban laktok megerõsített palotátokban.

      Amikor a gopik is megérkeztek, az Úr Balarama szeretettel pillantott rájuk. A Krsna és Balarama távollététõl oly régóta gyötrõdõ gopik most rajongó örömmel érdeklõdtek a két testvér hogyléte felõl. Külön is megkérdezték Balaramatól: vajon jól érzi-e magát Krsna Dvaraka Puri mûvelt hölgyei körében?

      — Eszébe jutnak-e olykor a szülei, Nanda és Yasoda, vagy a barátai, akikhez oly meghitt kapcsolat fûzte Vrndavanában? Vajon nem tervezi-e, hogy meglátogatja Yasodat? Eszébe jutunk-e mi, gopik, akik oly siralmas állapotba kerültünk a távollétében? Talán már meg is feledkezett rólunk Dvaraka kifinomult hölgyeinek társaságában! Mi azonban mindig Rá emlékezünk — virágokat szedünk, füzért fûzünk, s közben Rá gondolunk. Krsna távollétében minden idõnk sírdogálással telik. Bárcsak ellátogatna hozzánk, hogy odaadhassuk Neki virágfüzéreinket! Kedves Balarama, Dasarha sarja! Jól tudod, hogy mindent feláldoznánk Krsna barátságáért. Családi kapcsolatairól még fenyegetett helyzetében sem tud lemondani az ember, de amire mások képtelenek, mi megtettük Krsnáért: elhagytuk apánkat, anyánkat, nõvéreinket és rokonainkat. És akkor Krsna, mit sem törõdve áldozatunkkal, váratlanul elhagyott minket és elment. Minden komolyabb indok nélkül felrúgta meghitt kapcsolatunkat, és egy idegen országba távozott. Persze azért volt olyan eszes és ravasz, hogy elõtte kedves szavakkal bûvöljön el minket. „Kedves gopik — mondta —, kérlek benneteket, ne aggódjatok! Képtelen vagyok viszonozni, amit Értem tettetek!” Mi meg hittünk neki, hiszen egyszerû nõk vagyunk! De most már tudjuk, hogy mézesmázos szavaival csak becsapott minket.

      Egy másik gopi, aki ugyancsak nagyon nehezményezte, hogy Krsna távol marad Vrndavanától, így szólt:

      — Kedves Balaramaji, csupán falusi lányok vagyunk, így Krsna könnyedén félrevezethetett bennünket. No de Dvaraka asszonyait?! Ne gondold, hogy õk is olyan ostobák, mint mi! Minket, falusi nõket becsaphatott Krsna, de Dvaraka asszonyai okosak. Nem lehet egykönnyen rászedni õket. Nagyon csodálkoznék, ha e városi hölgyek hitelt adnának a szavainak, s hagynák, hogy Krsna csak úgy félrevezesse õket!

      — Kedves barátnõm! — szólalt meg egy másik gopi. — Krsna a szavak nagymestere, ebben senki sem érhet a nyomába. Olyan andalítóan beszél, s oly ékes szavakat használ, hogy az minden asszonyt megtévesztene. Emellett a csábító mosoly mûvészetét is tökélyre vitte: mosolya láttán minden nõ az eszét veszti, s habozás nélkül a karjaiba omlik.

      — Kedves barátnõim — folytatta egy harmadik —, mi haszna Krsnáról beszélni? Ha mindenképpen beszélgetéssel akarjátok az idõt tölteni, beszéljünk inkább valami másról, ne Róla. Ha a szívtelen Krsna megvan nélkülünk, mi miért ne lehetnénk meg Nélküle? Persze az Õ napjai nélkülünk is boldogan telnek, a mi napjaink azonban, ha Õ nincs velünk, csak boldogtalanul peregnek.

      Míg a gopik így beszélgettek, Krsna iránti érzelmeik egyre jobban felerõsödtek, s maguk elõtt látták kedvesük mosolyát, lenyûgözõ vonásait, jellemét, hallották szerelmes szavait és érezték ölelését. Eksztatikus érzéseik miatt úgy tûnt, mintha Krsna személyesen ott táncolna elõttük. Krsna drága emléke felszabadította könnyeiket, s minden egyébrõl megfeledkezve sírva fakadtak.

      Az Úr Balarama természetesen tudta, mi játszódik le a gopikban, s meg akarta nyugtatni õket. Kiválóan értett mások megvigasztalásához, s nagyon tapintatosan, a gopik iránti mély tisztelettel a hangjában, Krsnáról kezdett nekik mesélni. Oly finoman tette ezt, hogy a gopik egyre nagyobb megnyugvással hallgatták szavait. Hogy a gopik öröme ne érjen véget, Balarama két hónapig maradt Vrndavanában, a caitra (március—április) és a vaisakha (április—május) hónap idejére. Végig gopijai társaságában maradt, s minden éjszakát velük töltött az erdõben, hogy szerelmes vágyaikat csillapítsa. Így hát e két hónap alatt Balarama is elmerülhetett gopijaival a rasa-tánc örömeiben. Tavasz volt, s a szellõ lágyan fújdogált a Yamuna partján, a rengeteg virág, különösen a kaumudi illatát sodorva. Miközben az Úr Balarama a gopik társaságát élvezte, a hold az egész égboltot beragyogta, s a Yamuna partját is tündöklõvé és csodálatossá varázsolta.

      Varuna félisten is elküldte a lányát, Varunit, méghozzá a fák odvaiból szivárgó folyékony méz alakjában. A méz illata áthatotta az egész erdõt, s hatalmába kerítette Balaramajit is. A folyékony méz, a varuni íze teljesen elbûvölte Balaramát és a gopikat, s nagyokat kortyoltak az édes italból. Míg e természet adta italt fogyasztották, a gopik az Úr Balarama dicsõségét zengték, aki nagyon boldognak érezte magát, s a szemei olyan kedvesen forogtak, hogy úgy tûnt: meg is részegedett a varunitól. Erdei virágokból készült hosszú virágfüzér díszítette, s mindent transzcendentális gyönyör hatott át: a boldogság csodálatos ünnepe zajlott. Balarama elbûvölõen mosolygott, s az arcára kiülõ verejtékcseppek hûsítõ reggeli harmatnak látszottak.

      Nagy boldogságában Balarama a Yamuna vizében is élvezni akarta a gopik társaságát, ezért felszólította a folyót, hogy jöjjön közelebb. A Yamuna azonban nem engedelmeskedett a parancsnak, mert úgy vélte, hogy Balaramaji részeg. Balaramát mélységesen felbosszantotta a Yamuna engedetlensége, és ekevasával menten föl akarta szántani a folyó partját. Az Úr Balaramának két fegyvere van, az ekéje és a buzogánya, s amikor szükség van rájuk, mindig beveti õket. Most is az ekéjét akarta bevetni, hogy azzal húzza közelebb a Yamunat. Meg akarta büntetni az engedetlen folyót, s így szólt hozzá:

      — Te szerencsétlen folyó! Nem engedelmeskedsz a parancsomnak?! Majd megtanítalak Én! Nem jöttél Hozzám önként, hát majd idekényszerítelek az ekémmel! Száz és száz apró ágra osztalak!

      A fenyegetést hallva Yamuna megrémült. Nagyon félt Balarama erejétõl, ezért menten Elébe járult, majd leborult a lábaihoz, s így imádkozott:

      — Kedves Balarama! Mindenki között a legerõsebb vagy, s kedves vagy mindenkihez. Szerencsétlen módon megfeledkeztem dicsõ, mindenek feletti helyzetedrõl, de már észhez tértem, s nagyon is tudom már, hogy részleges kiterjedésedként, Sesaként, Te tartod fejeden a bolygórendszereket. Te vagy az egész világegyetem fenntartója, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, hat fenségedben teljes! Megfeledkeztem mindenhatóságodról, ostobán nem engedelmeskedtem parancsodnak, s ezzel nagy sértést követtem el Ellened. Ám tudnod kell, drága Uram, hogy ez a lélek, aki most Elõtted áll, teljesen meghódolt Neked. Kérlek hát Téged, aki nagyon nagy szeretettel bánsz a bhaktáiddal, bocsásd meg arcátlanságom és vétkem, s indokolatlan kegyedbõl bocsáss szabadon!

      Az alázatos szavak hallatán az Úr Balarama megenyhült, s mindent megbocsátott Yamunanak. A folyó azonnal közelebb is jött, hogy Balarama az úszás örömeit élvezhesse a gopikkal, akár a játszadozó nõstények között fürdõzõ hímelefánt. Amikor a hosszú fürdõzés után a Úr Balarama nagyon elégedetten kijött a vízbõl, megjelent a szerencse istennõje, s szép kék ruhát és ragyogó arany nyakéket adott Neki. Így fürdött hát meg az Úr Balarama a Yamuna vizében, s ahogy ott állt kék ruhájában és aranydíszekkel felékesítve, mindenkit nagyon lenyûgözött. Sri Balaramának fehér a színe, s szép öltözetében úgy festett, akár Indra király fehér elefántja a mennyekben. A Yamuna folyó az Úr Balarama ekevágása nyomán még ma is több ágra oszlik, melyek azóta is az Úr Balarama mindenhatóságát dicsõítik.

      Az Úr Balarama és a gopik két hónapon át minden éjjel transzcendentális kedvteléseiknek hódoltak, s az idő olyan gyorsan elszaladt, mintha csak egyetlen éjszaka lett volna. Az Úr Balarama ottléte alatt a gopik és Vrndavana minden lakója oly boldog volt, akár hajdanán, mikor az Úr Krsna és az Úr Balarama mindig velük voltak.

Mert az FFL-nek folytatódnia kell

Sok minden megfordul az ember fejében mikor az élete olyan fordulat előtt áll, amire nem számít, vagy számít is akkor sem úgy ahogy történik. Az első gondolat a menekülés oda ahol biztonságot érzett valaha is. Amikor a menekülést legyőzi az intelligencia, hiszen ami fontos az ide köt: szolgálat, bhakták, munka és lakás. Na akkor menedéket szeretnél venni, ahol legalább a fejedet simogatják. Nem igazán értettem mit jelent bhaktáknál menedéket venni, egyszerűen csak hozzájuk fordultam egy kis beszélgetésre. Így eljutottam Egerbe egy hosszú hétvégére.

Majd egy jóval fájdalmasabb dologban is részesültem, melynek a hétköznapi neve a nyirokmasszázs. Nincs azon mit meglepődni, hogy a jobb oldalam (a férfi oldal) teljesen kész van. Nemcsak hogy be van állva, hanem még a nyirokcsomók is jobban meg vannak duzzadva. Aki részt vett már ilyen kezelésen az tudja, hogy a csillagokat meg lehet számlálni közben, nem kell hozzá csillagos égbolt. Na de után csak jobb lesz a testemnek meg az elmémnek is. 

Aztán nyár lévén összekötöttük  a bhakta társulást egy kis munka utáni strandolással, ami szintén jót tesz testnek és léleknek.

Majd következett egy kis hazalátogatás is, Szegedre. Igaz szinte csak aludni tértem be, de a hajnali séta az állomásra maradandó élményt nyújtott. Azért a Tiszát nem pótolja semmi sem.

Közben volt sok ételosztás, melyet már társam, párom nélkül kényszerülök végigcsinálni. Hogy milyen? Hát közben nincs időm gondolkozni, de mikor már osztunk, azért fel – fel nézek s keresem őt, ahogy ott áll és osztja a főztjét. De se nem oszt, se nem főz: ez van ezt kell szeretni vagy legalábbis megszokni, elfogadni és túlélni. Hiszen Devamrita maharaja is megírta: "What I can say is that you should never stop serving Krishna and chanting His name. your wellwisher, Devamrita Swami" Vagyis: mit is mondhatnék neked, soha ne hagyd abba Krisna szolgálatát és szent nevének éneklését. 

Tehát az ételosztásnak és az életemnek is folytatódnia kell. Ennyi.

Legyünk tudatosabbak

Felirat hozzáadása

Mivel mostanában fogyásnak indultam, így gondoltam csak kellene egy kis tudatosságot is belevinni. Első lépésként: „A nyirokmasszázs egy speciális masszázsfajta, amely javítja a nyirokelfolyást, megszünteti a nyirokpangást, aktiválja az immunrendszert, serkenti a salakanyagok elszállítását, segíti a sejtek és a szövetek regenerálódását, csökkenti a gyulladáskészséget, elősegíti meglevő gyulladások, sebek gyógyulását.” Na és ami kimaradt az az hogy fáj, na nem kicsit hanem nagyon. Eszembe jutotta nagy szerelmem (Odie aki egy bullmasztif testben volt) aki nyirokcsomó rákkal távozott tőlünk. Ugyanis anyum energiát és időt nem kímélve masszírozta, s közben csodálkozott, hogy a kutya meg sem rezzen. Na én annál jobban.

Második lépésként pedig a gyógyteák varázslatába lépek be. Két hétig napi rendszerességgel iszom majd csalán, körömvirág, citromfű és kakukkfű teát. 

A csalántea egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy erős méregtelenítő, vértisztító hatása van. A csalántea felgyorsítja az anyagcseréből származó mérgek távozását a szervezetből. 

A körömvirágteát ha rendszeresen fogyasztjuk, vértisztító hatású.

A citromfűtea javítja az emésztést és epeműködés serkentő.

A kakukkfűtea izomlazító, szellemileg felfrissít, jót tesz a gyomornak.

Na akkor nosza neki.

Amikor Krisna nem enged

Ha magamat nézem és belekényszerülök egy élethelyzetbe, akkor akarva akaratlanul elkezdem kutatni életem azon időszakát amikor kiegyensúlyozott voltam, amikor biztonságban éreztem magam. Ilyenkor egyből a szépirodalomhoz nyúlok. Igaz nem volt ez így mindig. A mai napig emlékszem az Egri Csillagokra, és a Kőszívű ember fiaira amit a konyhában ülve hangosan könnyek közt olvastam. Na nem a meghatottságtól, hanem mert kötelező volt, mert nem érdekelt és igen azért mert nem szeretettem olvasni. Ez utóbbi mindig is furcsán jött ki, mert könyvszerető-gyűjtögető családba születtem. Na de ezután jött a nyári szünet és valahogy felfedeztem a könyvespolcon a szép sárga Rejtő Jenő könyveket. Bár anyum szerint abban az életkorban nem nekem volt való, de ráhagyta: inkább olvasson ha végre akar. Na azon a nyáron kivégeztem a polcon levőket (azóta sem olvastam Rejtő könyvet). Hát így kezdtem el olvasni, és megszeretni olvasni. Na de az élethelyzetre visszatérve. Első tettem nem volt más mint az online webáruház átböngészése, mely 2 db Hesse és egy Dali mű megvásárlásával végződött. Másnap át is vehettem a könyveket. Majd persze az elkezdéséhez is idő kell, de Hesse: Sziddharta könyvével kezdtem. Emlékeztem, hogy a buddhista egyetemi első félévemben szinte egyszerre kezdett jobban érdekelni Krisna is (jó párosítás) és akkor egyfajta megnyugvást éreztem önmagamban. No neki láttam a könyvnek. Egy laza kis Sziddhárta élettörténetre voltam felkészülve. Na de Krisna mindig vicces, így a második oldalon már kiderült hogy Sziddharta legjobb barátja Govinda, aki végig kíséri életét. És hát Govinda Krisna egyik formája. Na bumm itt a jel: jó jó olvass, de ne feledd itt vagyok. A második jel felismerés pedig úgy történt, hogy itt volt pár napig nálam egy pesti jó barátom, aki átnézte könyvespolcomat és levette a nagy vihart, port kavart cionista művet. Meglepődve hogy ezt választotta, a könyvhöz nyúltam, kinyitottam épp a 71-dik oldalon ahol ezt olvastam: Királyságunk Visnu istenség apológiája lesz, aki annak megszemélyesítése – száz kezünkben tartjuk majd a társadalmi élet gépezetének rugóit, mindegyikben egyet. Na és ugye nem kell mondanom ki is Visnu?

Főzés a szingli létben

Egyszóval lehetetlen, két szóval kifejezve: nem könnyű. Az adagok kiszámolása a legnehezebb feladat. Persze aztán bele lehet jönni ebbe is mint mindenbe, vagyis meg lehet szokni mint bármi mást. De csak egyszerűbb ha nem egy emberre kell számolni. A mai menü töltött paradicsom. Anyum adta az ötletet, amit persze tovább fejlesztettem, így a töltelék nem csak mozzarella sajt volt, hanem került bele hajdina, olíva, kukorica és mozzarella. Valójában nem nagy dolog: megskalpolod a paradicsomokat, kiszeded a belsejét. Nem, nem dobod ki jó lesz az még a paradicsomos pasztához, így ment a fagyasztóba. Skalpolás közben megfőzöd a hajdinát, de ne hidd el amit a leírások mondanak. Kétszer annyi vizet forralj fel mint amennyi hajdinát szándékozol főzni. Egy kis só és bazsalikom. Én kb 8 percig forralom majd leveszem a tűzről és lefedem. A hajdina szépen beszívja a vizet, és inkább párolt hangulatú mint főtt. De én így szeretem. Na szóval kész a hajdina, beleteszed az olívát, a kukoricát és a sajtot. Összekevered, majd szépben beletöltöd a kibelezett paradicsomokba. Aztán be a sütőbe és 20 perc alatt kész is. Egy kis fűszeres tejföl még kellett hozzá. A tejföl nagyszerű találmány, vele minden étel fogyaszthatóvá válik. Na és ezután jó a főkóstolás, mikor az oltárra kerül az étel. Majd amit meghagynak, na azt esszük mi. S így is lett.