Ha magamat nézem és
belekényszerülök egy élethelyzetbe, akkor akarva akaratlanul elkezdem kutatni
életem azon időszakát amikor kiegyensúlyozott voltam, amikor biztonságban
éreztem magam. Ilyenkor egyből a szépirodalomhoz nyúlok. Igaz nem volt ez így
mindig. A mai napig emlékszem az Egri Csillagokra, és a Kőszívű ember fiaira
amit a konyhában ülve hangosan könnyek közt olvastam. Na nem a meghatottságtól,
hanem mert kötelező volt, mert nem érdekelt és igen azért mert nem szeretettem
olvasni. Ez utóbbi mindig is furcsán jött ki, mert könyvszerető-gyűjtögető
családba születtem. Na de ezután jött a nyári szünet és valahogy felfedeztem a
könyvespolcon a szép sárga Rejtő Jenő könyveket. Bár anyum szerint abban az
életkorban nem nekem volt való, de ráhagyta: inkább olvasson ha végre akar. Na
azon a nyáron kivégeztem a polcon levőket (azóta sem olvastam Rejtő könyvet).
Hát így kezdtem el olvasni, és megszeretni olvasni. Na de az élethelyzetre
visszatérve. Első tettem nem volt más mint az online webáruház átböngészése, mely
2 db Hesse és egy Dali mű megvásárlásával végződött. Másnap át is vehettem a
könyveket. Majd persze az elkezdéséhez is idő kell, de Hesse: Sziddharta
könyvével kezdtem. Emlékeztem, hogy a buddhista egyetemi első félévemben szinte
egyszerre kezdett jobban érdekelni Krisna is (jó párosítás) és akkor egyfajta
megnyugvást éreztem önmagamban. No neki láttam a könyvnek. Egy laza kis
Sziddhárta élettörténetre voltam felkészülve. Na de Krisna mindig vicces, így a
második oldalon már kiderült hogy Sziddharta legjobb barátja Govinda, aki végig
kíséri életét. És hát Govinda Krisna egyik formája. Na bumm itt a jel: jó jó
olvass, de ne feledd itt vagyok. A második jel felismerés pedig úgy történt,
hogy itt volt pár napig nálam egy pesti jó barátom, aki átnézte könyvespolcomat
és levette a nagy vihart, port kavart cionista művet. Meglepődve hogy ezt
választotta, a könyvhöz nyúltam, kinyitottam épp a 71-dik oldalon ahol ezt
olvastam: Királyságunk Visnu istenség apológiája lesz, aki annak
megszemélyesítése – száz kezünkben tartjuk majd a társadalmi élet gépezetének
rugóit, mindegyikben egyet. Na és ugye nem kell mondanom ki is Visnu?
