2013. augusztus 23., péntek

Mert volt egyszer egy lány..

Volt egyszer egy lány. Korán ismerkedett meg idősebbekkel, fiúkkal és lányokkal. Együtt jártak el ide és oda. Hol hétvégén korán hajnalban korcsolyával a vállukon gyalogoltak a kedves sárga villamoshoz, ki egyik ki másik megállóban szállt fel, csatlakozott. Nem ismertek sem hideget, sem fáradtságot. Táskájukban ott volt egy-két zene kazetta. A pályára megérkezvén első útjuk a zeneadóhoz vezetett. Könnyű dolguk volt, reggel még kevesen voltak így kezdődhetett a Depeche Mode korcsolya party. Ahogy telt az idő már nem csak reggel jártak össze, az estéket is együtt töltötték, hol itt és hol ott. Csatlakoztak hozzájuk, s volt aki kilépett tőlük. Kialakult egy pár fős társaság akik suli előtt, után és közben is együtt töltötték idejüket. Az esti időtöltés előtt kellett egy kis feltöltődés. Meg is találták törzshelyüket, mint oly sokan. Egyre több időt töltöttek itt el hol együtt, hol külön, de a Ménesiben mindenkit meg lehetett találni. Oda mindenki eljutott egy egy napszakban. Teltek múltak az évek, az emberek összejöttek, szétmentek. A törzshelyet eladták, kiadták, átalakították. És a lány közel 10 év után közelített a helyhez,  más emberekkel, más hangulatban. Ahogy a lépcsőre lépett érezte jönnek az emlékek, feltűntek a rég nem látott arcok élők és holtak. Meredten nézett maga elé, sétált a lépcsőn ahol oly sokszor fogta a korlátot. Majd belépett. Igen a törzsasztal helyén most pult áll, a székek asztalok kisebb boxokban rendeződtek, de mégis a tudat, hogy ismerős helyen van biztonságot adott. Leült a társaival, majd halkan megemlítette: én ismerem ezt a helyet, évekig jártam ide. Pár perc múlva felállt és bement a mosdóba, ahol annak idején megváltották a világot, ahol kibeszélték a lányokat, fiúkat. Ahol örök barátságok, szerelmek szövődtek. Ahol sokat sírtak és nevettek. A lány sokáig mosta a kezét. Majd elbújt rejtekhelyéről, előbújt a múltjából, maga mögött hagyva titkait, emlékeit. Leült és emelt fejjel köszönt a felszolgálónak: Hare Krisna. Mert igen a régi kocsma egy étterem lett. Sőt ennél több, egy Krisna étterem, szent ételekkel, hangulattal és vasárnapi programokkal. A lány tudta, látta érezte és megértette: ez karma, nincs menekvés, csak ki kell tartani mert jó úton, a helyes úton lépked azokban a bizonyos tyúklépésekben. 

Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...