Az Úr Balarama Vrndavanába látogat

Az Úr Balarama már nagyon szerette volna látni a szüleit Vrndavanában, ezért egy napon felszállt a szekerére, s nagy lelkesedéssel útnak indult. Vrndavana lakói is oly régóta várták már, hogy viszontláthassák Krsnát és Balaramat! A pásztorfiúk és a gopik közben már mind felnõttek, mégis, amikor az Úr Balarama megérkezett a faluba, mind megölelték Õt, s Balarama is megölelte õket. Az Úr Balarama ezután Nanda Maharaja és Yasoda elé járult, és a hódolatát ajánlotta nekik, akik viszonzásképpen megáldották Õt. Jagadisvarának, a világegyetem Urának, minden élõlény fenntartójának szólították. A megszólítás arra is utalt, hogy bár Krsna és Balarama tartja fenn a világmindenség valamennyi élõlényét, Nanda és Yasoda nagy próbatételnek voltak kitéve, amióta a két testvér nem volt velük. Ilyen érzésekkel ölelték át, majd az ölükbe ültették, s patakzó könnyeikkel áztatták Balaramat. Az Úr Balarama ezután tiszteletét ajánlotta az idõsebb tehénpásztoroknak, Õt pedig a Nála fiatalabb tehénpásztorfiúk köszöntötték nagy tisztelettel. Vele egyidõs jóbarátaival kezet rázott, s hangos nevetéssel megölelték egymást. Így fejezõdtek hát ki köztük a barátság érzései, életkoruknak és kapcsolatuk jellegének megfelelõen.

      Miután a tehénpásztorok, a pásztorfiúk, a gopik, Nanda király és Yasoda ilyen szívélyes fogadtatásban részesítették, az Úr Balarama elégedetten leült, a többiek pedig köréje telepedtek. Elõször az Úr Balarama érdeklõdött hogylétük felõl, majd — hiszen már oly rég nem látták — a vrndavanaiak is kérdezõsködni kezdtek. Vrndavana lakói az Úr lótuszvirág-szemeitõl lenyûgözve mindent feláldoztak Krsnáért, s nem akartak mást, csak azt, hogy szerethessék Õt. Soha nem vágytak semmi másra: nem akartak sem a mennyei bolygókra jutni, sem a Brahman-sugárzásba olvadni, az Abszolút Igazsággal eggyé válni. Gazdag, fényûzõ életre sem vágytak — elégedettek voltak egyszerû, falusi, tehénpásztori életükkel. Szüntelenül Krsnára gondoltak, soha nem a saját hasznukra. Olyannyira szerették Õt, hogy most, amikor a távollétében Balaramajitól érdeklõdtek Róla, a hangjuk remegni kezdett.

      Elõször Nanda Maharaja és Yasodamayi tették fel kérdéseiket:

      — Kedves Balaramank! Jól vannak-e barátaink? Jól van-e Vasudeva és családunk többi tagjai? Most már Te is, Krsna is házas, családos emberek vagytok. Boldog családi életetek közepette vajon visszaemlékeztek-e néha szegény atyátokra és anyátokra, Nanda Maharajára és Yasodadevire? Nagy örömhír, hogy a bûnös Kamsa királyt elpusztítottátok, hogy Vasudeva és többi barátunk Kamsa folyamatos zaklatásai után végre fellégezhetett. Az is örömteli hír, hogy legyõztétek Jarasandhát és az immáron halott Kalayavanát, s most Dvarakaban laktok megerõsített palotátokban.

      Amikor a gopik is megérkeztek, az Úr Balarama szeretettel pillantott rájuk. A Krsna és Balarama távollététõl oly régóta gyötrõdõ gopik most rajongó örömmel érdeklõdtek a két testvér hogyléte felõl. Külön is megkérdezték Balaramatól: vajon jól érzi-e magát Krsna Dvaraka Puri mûvelt hölgyei körében?

      — Eszébe jutnak-e olykor a szülei, Nanda és Yasoda, vagy a barátai, akikhez oly meghitt kapcsolat fûzte Vrndavanában? Vajon nem tervezi-e, hogy meglátogatja Yasodat? Eszébe jutunk-e mi, gopik, akik oly siralmas állapotba kerültünk a távollétében? Talán már meg is feledkezett rólunk Dvaraka kifinomult hölgyeinek társaságában! Mi azonban mindig Rá emlékezünk — virágokat szedünk, füzért fûzünk, s közben Rá gondolunk. Krsna távollétében minden idõnk sírdogálással telik. Bárcsak ellátogatna hozzánk, hogy odaadhassuk Neki virágfüzéreinket! Kedves Balarama, Dasarha sarja! Jól tudod, hogy mindent feláldoznánk Krsna barátságáért. Családi kapcsolatairól még fenyegetett helyzetében sem tud lemondani az ember, de amire mások képtelenek, mi megtettük Krsnáért: elhagytuk apánkat, anyánkat, nõvéreinket és rokonainkat. És akkor Krsna, mit sem törõdve áldozatunkkal, váratlanul elhagyott minket és elment. Minden komolyabb indok nélkül felrúgta meghitt kapcsolatunkat, és egy idegen országba távozott. Persze azért volt olyan eszes és ravasz, hogy elõtte kedves szavakkal bûvöljön el minket. „Kedves gopik — mondta —, kérlek benneteket, ne aggódjatok! Képtelen vagyok viszonozni, amit Értem tettetek!” Mi meg hittünk neki, hiszen egyszerû nõk vagyunk! De most már tudjuk, hogy mézesmázos szavaival csak becsapott minket.

      Egy másik gopi, aki ugyancsak nagyon nehezményezte, hogy Krsna távol marad Vrndavanától, így szólt:

      — Kedves Balaramaji, csupán falusi lányok vagyunk, így Krsna könnyedén félrevezethetett bennünket. No de Dvaraka asszonyait?! Ne gondold, hogy õk is olyan ostobák, mint mi! Minket, falusi nõket becsaphatott Krsna, de Dvaraka asszonyai okosak. Nem lehet egykönnyen rászedni õket. Nagyon csodálkoznék, ha e városi hölgyek hitelt adnának a szavainak, s hagynák, hogy Krsna csak úgy félrevezesse õket!

      — Kedves barátnõm! — szólalt meg egy másik gopi. — Krsna a szavak nagymestere, ebben senki sem érhet a nyomába. Olyan andalítóan beszél, s oly ékes szavakat használ, hogy az minden asszonyt megtévesztene. Emellett a csábító mosoly mûvészetét is tökélyre vitte: mosolya láttán minden nõ az eszét veszti, s habozás nélkül a karjaiba omlik.

      — Kedves barátnõim — folytatta egy harmadik —, mi haszna Krsnáról beszélni? Ha mindenképpen beszélgetéssel akarjátok az idõt tölteni, beszéljünk inkább valami másról, ne Róla. Ha a szívtelen Krsna megvan nélkülünk, mi miért ne lehetnénk meg Nélküle? Persze az Õ napjai nélkülünk is boldogan telnek, a mi napjaink azonban, ha Õ nincs velünk, csak boldogtalanul peregnek.

      Míg a gopik így beszélgettek, Krsna iránti érzelmeik egyre jobban felerõsödtek, s maguk elõtt látták kedvesük mosolyát, lenyûgözõ vonásait, jellemét, hallották szerelmes szavait és érezték ölelését. Eksztatikus érzéseik miatt úgy tûnt, mintha Krsna személyesen ott táncolna elõttük. Krsna drága emléke felszabadította könnyeiket, s minden egyébrõl megfeledkezve sírva fakadtak.

      Az Úr Balarama természetesen tudta, mi játszódik le a gopikban, s meg akarta nyugtatni õket. Kiválóan értett mások megvigasztalásához, s nagyon tapintatosan, a gopik iránti mély tisztelettel a hangjában, Krsnáról kezdett nekik mesélni. Oly finoman tette ezt, hogy a gopik egyre nagyobb megnyugvással hallgatták szavait. Hogy a gopik öröme ne érjen véget, Balarama két hónapig maradt Vrndavanában, a caitra (március—április) és a vaisakha (április—május) hónap idejére. Végig gopijai társaságában maradt, s minden éjszakát velük töltött az erdõben, hogy szerelmes vágyaikat csillapítsa. Így hát e két hónap alatt Balarama is elmerülhetett gopijaival a rasa-tánc örömeiben. Tavasz volt, s a szellõ lágyan fújdogált a Yamuna partján, a rengeteg virág, különösen a kaumudi illatát sodorva. Miközben az Úr Balarama a gopik társaságát élvezte, a hold az egész égboltot beragyogta, s a Yamuna partját is tündöklõvé és csodálatossá varázsolta.

      Varuna félisten is elküldte a lányát, Varunit, méghozzá a fák odvaiból szivárgó folyékony méz alakjában. A méz illata áthatotta az egész erdõt, s hatalmába kerítette Balaramajit is. A folyékony méz, a varuni íze teljesen elbûvölte Balaramát és a gopikat, s nagyokat kortyoltak az édes italból. Míg e természet adta italt fogyasztották, a gopik az Úr Balarama dicsõségét zengték, aki nagyon boldognak érezte magát, s a szemei olyan kedvesen forogtak, hogy úgy tûnt: meg is részegedett a varunitól. Erdei virágokból készült hosszú virágfüzér díszítette, s mindent transzcendentális gyönyör hatott át: a boldogság csodálatos ünnepe zajlott. Balarama elbûvölõen mosolygott, s az arcára kiülõ verejtékcseppek hûsítõ reggeli harmatnak látszottak.

      Nagy boldogságában Balarama a Yamuna vizében is élvezni akarta a gopik társaságát, ezért felszólította a folyót, hogy jöjjön közelebb. A Yamuna azonban nem engedelmeskedett a parancsnak, mert úgy vélte, hogy Balaramaji részeg. Balaramát mélységesen felbosszantotta a Yamuna engedetlensége, és ekevasával menten föl akarta szántani a folyó partját. Az Úr Balaramának két fegyvere van, az ekéje és a buzogánya, s amikor szükség van rájuk, mindig beveti õket. Most is az ekéjét akarta bevetni, hogy azzal húzza közelebb a Yamunat. Meg akarta büntetni az engedetlen folyót, s így szólt hozzá:

      — Te szerencsétlen folyó! Nem engedelmeskedsz a parancsomnak?! Majd megtanítalak Én! Nem jöttél Hozzám önként, hát majd idekényszerítelek az ekémmel! Száz és száz apró ágra osztalak!

      A fenyegetést hallva Yamuna megrémült. Nagyon félt Balarama erejétõl, ezért menten Elébe járult, majd leborult a lábaihoz, s így imádkozott:

      — Kedves Balarama! Mindenki között a legerõsebb vagy, s kedves vagy mindenkihez. Szerencsétlen módon megfeledkeztem dicsõ, mindenek feletti helyzetedrõl, de már észhez tértem, s nagyon is tudom már, hogy részleges kiterjedésedként, Sesaként, Te tartod fejeden a bolygórendszereket. Te vagy az egész világegyetem fenntartója, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, hat fenségedben teljes! Megfeledkeztem mindenhatóságodról, ostobán nem engedelmeskedtem parancsodnak, s ezzel nagy sértést követtem el Ellened. Ám tudnod kell, drága Uram, hogy ez a lélek, aki most Elõtted áll, teljesen meghódolt Neked. Kérlek hát Téged, aki nagyon nagy szeretettel bánsz a bhaktáiddal, bocsásd meg arcátlanságom és vétkem, s indokolatlan kegyedbõl bocsáss szabadon!

      Az alázatos szavak hallatán az Úr Balarama megenyhült, s mindent megbocsátott Yamunanak. A folyó azonnal közelebb is jött, hogy Balarama az úszás örömeit élvezhesse a gopikkal, akár a játszadozó nõstények között fürdõzõ hímelefánt. Amikor a hosszú fürdõzés után a Úr Balarama nagyon elégedetten kijött a vízbõl, megjelent a szerencse istennõje, s szép kék ruhát és ragyogó arany nyakéket adott Neki. Így fürdött hát meg az Úr Balarama a Yamuna vizében, s ahogy ott állt kék ruhájában és aranydíszekkel felékesítve, mindenkit nagyon lenyûgözött. Sri Balaramának fehér a színe, s szép öltözetében úgy festett, akár Indra király fehér elefántja a mennyekben. A Yamuna folyó az Úr Balarama ekevágása nyomán még ma is több ágra oszlik, melyek azóta is az Úr Balarama mindenhatóságát dicsõítik.

      Az Úr Balarama és a gopik két hónapon át minden éjjel transzcendentális kedvteléseiknek hódoltak, s az idő olyan gyorsan elszaladt, mintha csak egyetlen éjszaka lett volna. Az Úr Balarama ottléte alatt a gopik és Vrndavana minden lakója oly boldog volt, akár hajdanán, mikor az Úr Krsna és az Úr Balarama mindig velük voltak.