Mivel az eladó visszalépett, így
egy napom elment azzal, hogy ingatlanközvetítőkkel egyeztessek halálbiztos és
pontos időpontokat, mert szombaton, ha törik, ha szakad lakást kell foglalnom.
Ezzel a gondolattal ébredtem jó későn, csak annyira volt időm, hogy felöltözzek
és az állomásra rohanjak. Amikor azt hittem, hogy a gyors éttermi átöltözés és
sminkelés után nincs már lejjebb, akkor még nem tudtam, hogy 2 nap múlva a debreceni
vasútállomás nyilvános wc-jében 100 forintért mosom meg a fogam, mert arra sem
volt már időm. Milla csak nézte a rohanást és sóhajtva felfogta ma is egyedül
marad a tv-vel és az erkéllyel. Igazán jó fej!
A vonaton aludtam, majd érkezést
követően megkezdtem Canossa járásom. Az első lakás jó volt: élhető, lakható.
Bevallom nem éreztem azt a pluszt, amit kellett volna, de tény, hogy azon a
környéken volt, amit kiszemeltem.
A második lakást jó barátommal és egy
ingatanossal néztük meg. És itt ismét meg kell állnom. Mi az a hülyeség, hogy
harmadik emelet negyedik szint? Ha négyszer fordulok egy lépcsőházban akkor az a negyedik emelet. Ha az emeleten a római négyes van felfestve akkor az a
negyedik emelet. Nem érdekel a lift törvény, a 4 az 4 és nem 3+1, mert az is
négy, de akkor is! Átvágva éreztem magam. Az meg csak hab a tortán, hogy a
közvetítők gyöngye nem csak az emeletet, hanem magát a lakást is eltévesztette.
Igazán felkészült volt. A hirdetésben az állt, hogy felújított. Ezt mondjuk sem
a beltéri ajtón nem vettem észre (később már a beltéri ajtó meglétét is tudtam
értékelni), sem a többi nyílászárón. Viszont az eladó büszkén mondta, hogy a
mosógépet itt hagyja. Hmm először azt hittem viccel, hogy mosógépnek hívja, de
később rájöttem, hogy tényleg az. Igaz inkább gépecske, mert egy nadrággal meg
is telt, de legalább nem foglal nagy helyet, cserébe egy nap 15-ször mosok majd.
A következő lakásnál megint
szembesültem ezzel a harmadik emelet negyedik szint problémával, de már csak
mosolyogtam. Mondhattok bármit, ismerem a római számokat, érzem a tüdőmben,
hogy ez bizony nem három emelet. Itt az ingatlanosunk bevetette az ismert,
fergetegesen egyéni és célravezető marketing fogást. A lakás megmutatása után
(ahol az épp most felújított laminált nem kicsit volt megkopva a görgős szék
alatt, ahol a 2 felnőtt és egy gyerek beltéri ajtók nélkül élnek..házas életet is,
ahol csak úgy tolonganak a vevők) kérte, hogy a ház előtt várjunk, mert nekik
van még megbeszélni valójuk. Leérve mondtam társamnak, hogy ez most a józsaru/rosszzsaru
effect: mert persze van fix vevő aki kp-ban fizetne, de mivel mi itt vagyunk, ha most mi egyből előleget adunk,
akkor boldogok leszünk..leginkább ők. És igen (lottóznom kellene) jött is a
nyilas duma. Nem vettük be. Mentünk rendíthetetlenül tovább.
Ötödik emelet (és
tényleg az és van lift) teljesen felújított. Nem rossz, de nem az én világom:
panel és túl zajos (azóta tudom, ha panel csak ötödik felett). Közben
rákérdeztem, hogy ezen a városrészen mindenkinek ilyen az ízlése, mert számos
hasonló hirdetést találtam, vagy itt kérem valami összefonódás van. Az utóbbi
nyert, így mondták is mutatnak egy másikat (nem baj, van másik!) a 108 szám alatt, igaz a hetediken. Na
a 108 aztán nagyon szent szám, csak adjunk neki esélyt. És jó. Kifejezetten tetszett. Kell rá költeni,
de itt volt valami ami többet adott..lehet a 108.
Na de volt egy nagy szerelemlakás.
És igen: jó hely, jó lakás, kedves eladó, aki végre a lakás hibáit mutatta meg.
Igen ez fontos! A szépet én is látom, de tudni akarom, hogy hol a hiba. Olyan
volt mintha hazaértem volna. Mintha.. mert kiderült ebben a lépcsőházban kutyát
ugyan nem tarthatok. Mély csend.
És amikor tényleg azt hiszed,
hogy nincs annál lejjebb, mint hogy egy nyilvános wc-ben mosol fogat, rájössz,
hogy de. Amikor egy lottózó lépcsőjén ülve reggelizel ebéd időn túl, és egy kiflivel
és kefirrel a kezedben eldöntöd, hogy a te házszámod 108 lesz, és panel, és hetedik, és lift.
