Az első szegedi hetem
szabadsággal kezdődött, de nem pihenéssel. Hol dobozokból pakoltam ki, hogy
bútort szereltem/szereltünk és dobozokat cipeltünk, vagy épp tüntettünk el. Jut
eszembe? Másnak is mindig marad ki ez meg az a bútorokból? És ha igen, és ha
ezek nélkül is funkciónál akkor minek is teszik a dobozba? Közben persze a SZIN
is elkezdődött. És jöttek a digisek a nettel, és a klímásokhoz is be kellett menni
aláírni. Viszont a redőnyös nem jött. Valahol sejtettem így mindezt megelőzve
sötétítő függönyt is beszereztem.
A kipakolás gyorsabb lenne, mint
a bepakolás ha lenne hova..de nincs. A konyhaszekrény kicsi, vagy túl sok a
cuccom. A nagyszoba beépített szekrényére pedig várnom kellett, mint Godotra. És
a fürdőszobában sem tudok elveszni, sem elbújni. Hát igen újra kell
tervezni..és megint újra..aztán ismét újra. Bele kell nyugodnom, hogy a fürdő
nem nő meg, hogy a mosógép ott lesz, mert a konyhában a mosogatógép mellé nem
fog elférni. Mindeközben megtudtam, hogy a Pepco is egy istenség, mert ott
minden is van és nem drága. Sőt azt is megtanultam, hogy egy éjszakai SZIN-ezés
után ne menj el függönyt venni, mert ha kettő kell akkor nagyon oda kell
figyelni, hogy az a kettő egyforma legyen. Ha meg nem akkor kétszer járod meg.
Gondolom senki sem csodálkozik, hogy igen én kétszer voltam a Pepcoban.
És mire végeztem az átmeneti
dobozok kipakolásával és kezdtem elfogadni a dobozból élek dolgot, megérkezett
a szekrény. És persze be lehetne osztani, hogy ma ez, holnap azt aztán meg
amazt pakolom ki..de nem, nekem mindent egyből meg kell oldanom. És
megoldottam. Minden a helyére került a szobában. És az Urak is beköltöztek.
Persze eddig is ott laktak, de most újra mindenki számára látható formában.
Persze
mindig van újabb és újabb ötletem, de haladok és egyszer vége lesz.
Közben megismerkedtem
Jancsival..aki egy csótány volt. Kérdeztem te honnan is jöttél? Nem válaszolt,
de kiszúrtam az ikertesóját, aki épp az útvonalon próbált közlekedni. Ezt az utat
jelentem elvágtam még így az elején, nehogy az egész pereputty beköltözzön,
elég ide Milla. Persze tíz percenkén ellenőriztem, hogy Jancsi bácsi nem
érkezett meg, de sem őt sem a nagyit nem láttam többé. Nyilván nincs olyan
illúzióm, hogy nálam sosem lesz, de próbálom a legjobbat kihozni ebből is ahogy
az egész helyzetből.
Lassan egy hónapja élek újra Szegeden.
Kezdem kialakítani a mindennapokat: a reggeli esti sétákat Millával, aki már
imádja a liftet, mert tudja ha lift akkor séta és ha séta akkor itt a világ:
színek, illatok, fények, zaj, emberek, és nálatok laknak-e állatok. És hogy én
mit érzek: valami megmagyarázhatatlan békességet és nyugalmat és biztonságot.
Amúgy Godot-ra azóta is várok csak
Godot hol vízszerelő, hol asztalos, hol redőnyös, hol villanyszerelő, hol
ablakos, hol leolvasó..vagyis egy kis ribi, aki bárkivel helyettesíthető.
És hogy honnan tudom, hogy itthon vagyok? Hát a poloskák megjelentek..és ők engem igazán szeretnek..én mondjuk nem annyira, de ők ezt pont lesz@rják.
