A döntést követően egy hét alatt megtörtént
az adás és a vétel: és ez szó szerint. Volt konkrétan 2 óra amikor akár gazdagnak
is érezhettem volna magam. Nem tudom ki, hogy van vele, de az online utalásoknál
én nem érzem a pénz súlyát..Valószínűleg más sem, és a bankok, üzletek épp ezt
a súlytalanság érzését használják ki.
Áldom a barátokat, aki azt javasolták,
hogy ne vegyek felújítandó lakást. Így is agymenést kaptam néha a telefonról
levezényelt légkondi beszereltetéstől. Az egy időpontban folyó egyeztetéstől a
redőnyössel, az asztalossal, a festővel stb. Igazából 220 kilométerről is éreztem a jövés
menést. Szegény szomszédok szerintem nem tudták követni, hogy ki kivel
van..bevallom én sem tudtam már néha.
Az első komoly akadály a
biztonsági ajtó kérdése volt. Mert jól kitaláltam, hogy nekem bizony ajtót kell
cserélni. Később kiderült, hogy nem..csak zárat, mert valójában egy 13 ponton
záródó acél biztonsági ajtót szándékoztam kicseréltetni egy 13 ponton (lehet
csak 12) záródó acél biztonsági ajtóra. És ezt az ajtós nem értette. Én meg
hogy ő mit nem ért. Kérdezte láttam-e már ezt az ajtót. Persze hogy láttam, de
nem számoltam azokat a bizonyos pontokat. A lényeg, hogy végül kicserélte és
már egy fokkal nagyobb biztonságban éreztem magam.
Közben fejben nagyjából
összeállít a kép, hogy mit hova és leginkább milyen színben képzelek el. Jelzem
ez a legkellemesebb része az egésznek. A kellemetlen rész első felvonása, hogy
13 évi cuccot kellett átválogatnom, szelektálnom stb. Ja és dobozokat is kellett
szereznem. Persze nem 10 perc városi utazáshoz, hanem több órás zötykölődéshez.
Itt szeretném megkérdezni, hogy létezik olyan ember a világon, aki a
Praktikeres költöztetős dobozba 15 kg dolgot bele tudott tenni, és a doboz nem
nyílt szét?
Én már a konyhai dolgoknál kudarcot vallottam, így a könyveknek
nagy bevásárlós szatyrokat választottam. És micsoda érzés, amikor összepakolod,
leragasztod a 9 zsáknyi könyvet (igen a könyveim 9, a ruháim pedig 4 „doboznyit”
foglaltak el) majd eszedbe juttatják, hogy anno kölcsönkértél egy könyvet és ha
nem gond most vissza tudod-e adni. Hát nah.. ilyenkor az ember lánya inkább megrendelte
és az új példányt adja vissza. Mert nincs az az isten, hogy a leragasztott
zsákokat kinyissam, majd lezárjam újra. És persze az is felmerül bennem, hogy ugyan miért nem tértem át hamarabb az e-bookra? Jó-jó a lapozásnak megvan a maga varázsa, a könyv illata sem elhanyagolandó , de mennyivel egyszerűbb a költözés.
Pakolás közben azzal is szembesültem,
hogy az első 14 dobozba szépen rendszerezetten pakoltam, címkéztem. Aztán az idő elteltével egyre trehányabb
lettem. Sőt volt olyan reggel, amikor 5 órakor dobozoltam és mire végeztem a
leragasztással pont elfelejtettem mit is tettem a dobozba, így egy kérdőjel
került rá. Nos igazán büszke voltam magamra a kipakolásnál.
Összefoglalva fontos a kiindulási
pont (precízen pakolt, felcímkézett dobozok) mert nagy mértékben meghatározza a
végkifejletet. Például nem kell 12 dobozt felbontani ahhoz, hogy megtaláld a
hajvasalót. A másik jó tanácsom, hogy semmit se vegyünk soha. Épp elég egy tányér,
pohár, fazék, kés, villa, kanál. Mert ennyi eszközzel is életben maradtam.
Hat hét állt rendelkezésemre
felszámolni az ottani életem, és előkészíteni az ittenit.
Jelentem sikerült.
Persze mindez nem ment volna a segítségek, a barátok, a szomszédok, a marketplace nélkül, hiszen aki nem kér az nem kap,
én pedig igyekeztem kérni és elfogadni, mert mind a két tevékenység egy külön
fejezetet érdemelne.
