Fontos-e…

..az hogy megfeleljünk?

Szóval fontos-e megfelelünk bárki elvárásainak, vagy lehetünk egész emberek enélkül? Számtalan változatában élünk: van aki állandóan mindenkinek meg akar felelni és épp önmagát nem találja a sok elvárt szerep között. És van, aki leszarja. Van, aki tényleg és van aki csak ezzel nyugtatja magát, közben pedig majd megfeszül ott bent. Hajlamos vagyok azt mondani az embereknek, amit én megélek vagy épp csak szeretnék megélni. Utóbbival sincs semmi gond, hiszen, ha eleget meditálsz rajta előbb utóbb csak megvalósítod.

Életünk során a legelső elvárás, aminek akarva akaratlanul, kimondva kimondatlanul meg kell felelnünk az a nemi identitás. Amikor a szülők eltervezik, hogy gyermeket szeretnének sokan tudják: csakis fiú, csakis lány. Persze a legtöbben azt mondják: mindegy csak egészséges legyen. Közben természetesen először vagy a lány vagy épp a fiú nevek ugranak be. Van, aki már gondolatban focizik vele, és van, aki épp copfokat tervez. Nincs ezzel gond, mindenkinek vannak vágyai.  A probléma ott kezdődik, mikor kiderül a gyermek neme: van aki örül, van aki csalódott. És van, aki azt hiszi, hogy ezt a magzat, majd később a gyermek nem érzi. Na itt a hiba: dehogynem érzi. És van, aki ennek meg akar felelni, van aki egy életen át bizonyítani akar. Közben pedig épp csak élnie kellene az életét.

És persze jön a fejlődési elvárás: örülünk, ha megfordul, felül, feláll és megijedünk, ha a szomszéd gyermeke hamarabb sétál. Majd jön az óvoda, iskola stb stb. Ahol mindig lesz szebb, jobb vagy épp rosszabb. Én érzem, hogy a rosszabbnál jobb vagyok ugye? És érzem, hogy a jónál rosszabb. De akkor mi vagyok? És jönnek a bezzeg mondatok. 

És felnőttek leszünk. Vagy így vagy úgy. És jön a felnőtt társadalom, ahol aztán pont ezer felé kellene megfelelni: munkahely, család, társadalom, férj-feleség, szomszéd, jóbarát. Hogyan választod ki mikor kinek felelj meg? Mikor melyik szerepet veszed fel? És lassan egy skizoid állapotba kerülsz: munkahelyen légy alázatos, szülőként határozott, szomszédként megértő, barátként elfogadó, feleségként nő. És mikor vagy önmagad? Van egyáltalán önmagad? És ha a sok szerep közül van aminek nem tudsz megfelelni kudarcként éled meg?! Létezik egyensúly?

Ha azt hitted írásom végén jön a katarzis és megmondom a tutit: tévedtél. 

Egy dologban vagyok biztos: 42 évesen vannak helyzetek, melyekben egyszerűen nem akarok, mert nem érzem szükségét a megfelelésnek. És ha ez tesztik jó, ha nem az is jó, csak épp ott nincs helyem. De neked hol a helyed?!!

Liliputi Hollywoodi, mert egy f@sz vagyok

Bevallom rég nem rohanok már a Mol kutakhoz, ha hallom hogy a Tankcsapda új lemeze megjelent. Utoljára akkor vettem meg lelkesen, amikor visszamenőleg kiadták az összes albumot. És igen megvettem mindet, mert úgy éreztem kijár ez a fajta tisztelet a sok kazetta (igen még kazetta) és cd másolása után. A tiszteletről még beszélek..

Szóval teltek a napok és bár közelemben épp van egy benzinkút de mégsem szántam rá magam. Aztán eljött a pillanat és beléptem és megvettem. Már nem 990, hanem 1290. Sebaj belefér, mert a tiszteletet megadom, csak nem töltöm már le ha ennyire olcsó. (egy nutellával kevesebb jut belém).

Megláttam a borítót és gyermekkorom kártyanaptárjai jutottak eszembe, mert igen nekem még volt olyan gyűjteményem, és az ilyesmi jajj de sokat ért akkor. Ha erre dől akkor egy kép, ha arra dől akkor másik. A képet nem elemezném, elég legyen annyi, hogy nem az én stílusom. Maradok a bakancsos metál zene „rajongó”.

És amikor azt hiszed, hogy nincs lejjebb (pedig mindig van) kibontod a cd-t és van benne egy poszter. Nézem nem értem, majd megfordítom és látom, hogy mégis van lejjebb. Jól van sebaj, van akinek tetszik van akinek meg nem. Pechemre én vagyok a nem.

És akkor jó ebédhez szól a nóta keretében, gondoltam főzéshez nagyszerű lesz. És elindítom. Az első két számot már hallottam. Próbálok a szövegre figyelni. De csak a kényszer rímek maradnak meg. Végighallgatom. Ennyi? Mondjuk ebből ennyi épp elég. De mielőtt véleményt alkotnék, gondoltam még egyszer végig hallgatom. Mazochista lelkületű vagyok (a vízhólyagot is kiszúrom, ha épp díszíti lábamat). Most sem maradt meg bennem, semmi magasztos gondolat, amire megvilágosodnék: öreg vagyok és világos.

Gondoltam az elemzésemhez előszedem a szövegkönyvet. Meglepődtem: nincs a tokban. Sebaj a google mindent is tud.

És itt nem kell egyet érteni velem, de gyors elemzés. Rohadtul lerágott csont a mások fikázása, hogy közösségi oldalakon posztol. Mert mind ezt tesszük, csak azt hisszük, hogy mi értelmes és leginkább érdekfeszítő, sőt vicces dolgokat osztunk meg. De ugye van akinek tetszik, van akinek meg nem. Épp úgy ahogy a második szám is sokakat megoszt, de erre a bejegyzés végén térnék ki. 

Megölni engem..csupa Tankcsapda téma: repülőgép, égbolt, csizma, csizma orra, részegen.. Jól van kell ez a mai fiatalságnak, mert a régire ki emlékszik már (mondjuk én igen, és kérem itt tegye fel a kezét aki még emlékszik a csizmámon vastag a por-ra).

A gyűlölet a régi..itt van egy pont ahol szinte megmagyarázhatatlan okból kifolyólag bevadulnak a fiúk. Ami akár jó is lehetne, ha utána nem jönne a tingli-tangli, na meg az egyetlen fiát feláldozó Istenre való utalás. Jó-jó, nem olyan rossz ez, volt már jobb.

Ülj le mellém.. Volt idő amikor valamit mondott, most nem annyira. Baj ha itt megjegyzem hogy csak szavakra keresek és a mindet tudó google barátunk is bizony egy másik számot dobott fel elsőnek?! De erről nem beszélek..a múlt az múlt. Itt most évekről évre, napról napra, nem meg gitár is a dob meg az ének van főszerepben. Nekem rémlik egy-két hasonló dal, ahol köszönjük a doktoroknak..jajj bocsánat a fránya don’t forget agyamba bele már.. És a dal refrénje a mindenhol jó, de a legjobb..szinte újként hat. Még soha senki nem használta így ezen szavakat.

Pattanások és szemüvegek.. erről inkább nem beszélnék..vagy de: ha fekete a hajad, és fehér a bőröd: ne hallgasd meg! Ha Emma vagy akkor se.

Liliput Hollywood..a címadó dal. Erről semmi, de semmi nem ugrik be. Nem tudom eldönteni, hogy ezt most pozitívan éljem-e meg vagy épp ne. Mindegy. Végre a memóriám cserben hagy, a Tisza meg bármikor jöhet.

Amit a vér kíván..itt már nem gond a fekete haj és a fehér bőr. Hajrá Emmák! Előre!

Hívjuk inkább úgy.. csak annyit mondok, hogy tényleg örökké tart. És akkor keress az emlékeid között!

Nincsenek szavak..A záró dalról nem beszélek. Tiszteletben tartom az érzéseket, az embereket, a történéseket. Mert szóról szóra igaz minden egyes szava. És igen:  nem minden vicc, nem minden játék! Főleg nem mások vagy épp a saját életed!

Zárszóként: megírtam ezt a szösszenetet, nem kell velem egyet érteni, sem ellene menni. Kicsit sem objektív, sőt tele van szubjektív töltettel, mert úgy érzem meg lettem szólítva a második dalban:

„ a sok f@sz meg elemez, hogy milyen a lemez, és ugat csak, hogy micsoda celeb ez, hazulról ki se lép, és mégis azt hiszi magáról mindent tud”

Nos! Igen megtehetem és hogy miért? Talán mert a sok f@sz miatt vagytok ott ahol most. Nélkülünk még mindig egy garázsban nyomnátok a koszos punkot (de jó lenne) és a kazettám egyik oldalán ti lennétek, a másikon pedig a Sex Action. Így viszont bekerültök a tv-m alá a polcra, és talán havonta egyszer letörlöm rólatok a port..vagy mégsem, mert ha lenne csizmám azon vastagon állna a por..de bakancsom van, amit tisztelek annyira, hogy ápolom, mert kimozdulok hazulról ha van miért!

Szevasz Öcsém!

700 forint, mondd mennyit ér?

Zentének sikerült, vagy a szüleinek, vagy a médiának, vagy a karmának. 

Vajon miért ő és miért nem más? Vajon miért most, miért ennyi és miért és miért? 

Az egész történetben azon kívül, hogy gyermek és beteg és gyógykezelés és sok pénz számomra egy dolog az elgondolkodtató. 

Ugye mennyi mindenre képes az „emberiség” ha összetart? Ugye mekkora erő rejlik a bennünk, ha egy a cél? És ugye mi mindenre képesek lennénk, ha önös érdekeinket félretennénk, és semmi de semmi más nem érdekelne, csak az hogy másnak jó legyen? Hiszen te is és én is a másiknak épp egy másik vagyok, akinek az egyik és a másik épp olyan jót szeretne, mint ahogy én egyik másiknak.

Bevallom mire képbe kerültem, már jött is a hír, hogy megvan a szükséges pénz. És igen rengeteg más betegség, más gyermek, más állapot van amiben segíthetnénk. És igen nehéz eldönteni, hogy kinek és merre, hiszen egy ember a világot nem mentheti meg. 

Én sem a világot akartam megmenteni, csak bizonyos embereket és persze leginkább önmagamat. De örök igazság: segíteni csak annak lehet, aki akarja és hagyja..és Zente vagy épp a szülei, vagy épp a bolygók állása akarta, nagyon, a legjobban. Annyira, hogy nem volt esély arra, hogy ne sikerüljön, mert ha valamit akarsz, és a világon te akarod a legjobban (és Istenke is úgy akarja, s miért ne akarná, hiszen te is akarod)  akkor megvalósul.

Tudod! Merj álmodni, mert ha te nem mered más nem meri megtenni helyetted.

És mennyit ért 700 Ft? Egy vegán Magnum ára. Vagy egy olcsó hamburger ára. Vagy egy jobb csoki ára. Vagy egy akciós kis üveges Nutella ára..vagy ..vagy.. vagy valaki esélye az életre. 

És persze vagy sikerül vagy nem, és lehet hogy „nem érte meg”, de ha meg sem próbálod sosem tudhatod meg. 

Az esélyt meg kell adni magadnak, másnak, mindenkinek, a világnak. 

Mert 700 forint neked nem a világ, neki meg épp egy életet jelenthet..ha még 999.999 ember épp így gondolja..

Ha bepakolsz akkor ki is kell pakolni

Az első szegedi hetem szabadsággal kezdődött, de nem pihenéssel. Hol dobozokból pakoltam ki, hogy bútort szereltem/szereltünk és dobozokat cipeltünk, vagy épp tüntettünk el. Jut eszembe? Másnak is mindig marad ki ez meg az a bútorokból? És ha igen, és ha ezek nélkül is funkciónál akkor minek is teszik a dobozba? Közben persze a SZIN is elkezdődött. És jöttek a digisek a nettel, és a klímásokhoz is be kellett menni aláírni. Viszont a redőnyös nem jött. Valahol sejtettem így mindezt megelőzve sötétítő függönyt is beszereztem.

A kipakolás gyorsabb lenne, mint a bepakolás ha lenne hova..de nincs. A konyhaszekrény kicsi, vagy túl sok a cuccom. A nagyszoba beépített szekrényére pedig várnom kellett, mint Godotra. És a fürdőszobában sem tudok elveszni, sem elbújni. Hát igen újra kell tervezni..és megint újra..aztán ismét újra. Bele kell nyugodnom, hogy a fürdő nem nő meg, hogy a mosógép ott lesz, mert a konyhában a mosogatógép mellé nem fog elférni. Mindeközben megtudtam, hogy a Pepco is egy istenség, mert ott minden is van és nem drága. Sőt azt is megtanultam, hogy egy éjszakai SZIN-ezés után ne menj el függönyt venni, mert ha kettő kell akkor nagyon oda kell figyelni, hogy az a kettő egyforma legyen. Ha meg nem akkor kétszer járod meg. Gondolom senki sem csodálkozik, hogy igen én kétszer voltam a Pepcoban.

És mire végeztem az átmeneti dobozok kipakolásával és kezdtem elfogadni a dobozból élek dolgot, megérkezett a szekrény. És persze be lehetne osztani, hogy ma ez, holnap azt aztán meg amazt pakolom ki..de nem, nekem mindent egyből meg kell oldanom. És megoldottam. Minden a helyére került a szobában. És az Urak is beköltöztek. Persze eddig is ott laktak, de most újra mindenki számára látható formában. 

Persze mindig van újabb és újabb ötletem, de haladok és egyszer vége lesz.

Közben megismerkedtem Jancsival..aki egy csótány volt. Kérdeztem te honnan is jöttél? Nem válaszolt, de kiszúrtam az ikertesóját, aki épp az útvonalon próbált közlekedni. Ezt az utat jelentem elvágtam még így az elején, nehogy az egész pereputty beköltözzön, elég ide Milla. Persze tíz percenkén ellenőriztem, hogy Jancsi bácsi nem érkezett meg, de sem őt sem a nagyit nem láttam többé. Nyilván nincs olyan illúzióm, hogy nálam sosem lesz, de próbálom a legjobbat kihozni ebből is ahogy az egész helyzetből.

Lassan egy hónapja élek újra Szegeden. Kezdem kialakítani a mindennapokat: a reggeli esti sétákat Millával, aki már imádja a liftet, mert tudja ha lift akkor séta és ha séta akkor itt a világ: színek, illatok, fények, zaj, emberek, és nálatok laknak-e állatok. És hogy én mit érzek: valami megmagyarázhatatlan békességet és nyugalmat és biztonságot.

Amúgy Godot-ra azóta is várok csak Godot hol vízszerelő, hol asztalos, hol redőnyös, hol villanyszerelő, hol ablakos, hol leolvasó..vagyis egy kis ribi, aki bárkivel helyettesíthető.

És hogy honnan tudom, hogy itthon vagyok? Hát a poloskák megjelentek..és ők engem igazán szeretnek..én mondjuk nem annyira, de ők ezt pont lesz@rják. 

Utazás

Még mindig örök szerelmem a MÁV. Ugyanis indulás előtt pár nappal kiderült, hogy Ceglédtől vonatpótló buszok járnak Szeged irányában. És mit kell tudni a vonatpótlókról? Hogy oda kutyát tuti nem lehet vinni. Kérdeztem is a kallert, hogy mégis hogyan lehetséges ez? Erre, hogy ezt mindig az induló állomás dönti el, hogy lehet-e vagy sem. Hmm rendben és ha ott állok Ludmillával és kiderül, hogy nem lehet mihez kezdek. Otthagyom, vagy kiveszek egy szobát mert ez a vonatpótló buszos dolog csak hétvégén van. 

És itt eszembe jutott a szerelem lakás amit épp Milla miatt passzoltam. A lényeg, hogy a lakás nekem való volt: a hangulat, a színek, az atmoszféra, a tulajdonosok. Van az amikor egyből egymásra hangolódtok valakivel, amikor érzed, hogy ez nem véletlen, amikor tudod, hogy ennek a pillanatnak jelentősége van. És van mikor ez csak pár perces kapcsolódást jelent, más esetben meg éveket vagy épp örök életet, vagy még többet. Ez az idilli kapcsolat ott szakadt meg amikor feltették a kérdést: és a kutyát nem tudod a szüleidnél hagyni? Mondom: wtf? A te gyerekedet is a szüleid nevelték? Persze szögezzük le, hogy tudom Ő nem a gyermekem, nem is nevezem szerelmemnek, életemnek, mama szeme fényének. De ő nem egy táska amit le lehet tenni. Ha Milla nem jöhet, akkor én megyek. Mert van a Kisherceg mese..amit olyan sokan idéznek. Lefordítva, csak azért mert némi kelletlenséggel jár nem passzolom le kutyatársam, mert a társam. És tényleg az. Meghagyom az egyéniségét. Persze néha kap egy-egy pofont, mert bulldog és mert nem tudja magáról, hogy 20 cm magad és csak 12 kiló és a fogairól ne is beszéljünk. De ha a fejébe vesz valamit, akkor annak úgy kell lennie. És persze ez nem mindig egyezik azzal, ahogy szerintem kellene lennie. Meg amúgy is, igen ugrál, ugrál mert örül, mert megölelne, mert szeret, mert hiányoztam neki amikor 8 óra egyedüllét után hazaérek. Mert mi mást csinálna? Üljön le szépen, majd ha megengedem akkor már szerethet? Ha akarom szerethet, ha nem akarom nem?! De jó is lenne ha így működne..tényleg jó lenne? Na ugye hogy nem. Vagyis örül, és igen ha én igénylem simogatom, ha ő igényli simogatom. Ha odahozza a játékait akkor veszem a lapot és játszok vele. Sok kutyás nem szereti a macskákat, mert a macska öntörvényű, és csak akkor lehet vele foglalkozni ha ő igényli..ezzel szemben a kutyát beszabályozod, és akkor foglalkozol vele ha te igényled? Nos nálam is vannak szabályok, de nálam lehet élni és kell is élni.

Cegléden leszálltunk, sétáltunk vagy fél órát, majd autóval folytattuk az utunkat. Tartottunk pihenőt is, de nem volt elég. S bár keresni szerettem volna állatorvost a napokban, de bevallom nem így terveztem: hőguta, infúzió, injekció, és iszonyat nagy önostorozással kezdtük meg szegedi életünket.

Eme incidens miatt, minden csúszott de ki nem szarja le, a lényeg hogy túléltük. A szomszédok pedig átmentek a zajszint vizsgán, hiszen este 10-kor még az ágyamat fúrtuk össze, az újabb szerelemmel: black & decker fúró, csavarhúzó ami maga a JóIsten ajándéka..

Kérni, kapni, elfogadni

A döntést követően egy hét alatt megtörtént az adás és a vétel: és ez szó szerint. Volt konkrétan 2 óra amikor akár gazdagnak is érezhettem volna magam. Nem tudom ki, hogy van vele, de az online utalásoknál én nem érzem a pénz súlyát..Valószínűleg más sem, és a bankok, üzletek épp ezt a súlytalanság érzését használják ki.

Áldom a barátokat, aki azt javasolták, hogy ne vegyek felújítandó lakást. Így is agymenést kaptam néha a telefonról levezényelt légkondi beszereltetéstől. Az egy időpontban folyó egyeztetéstől a redőnyössel, az asztalossal, a festővel stb. Igazából 220 kilométerről  is éreztem a jövés menést. Szegény szomszédok szerintem nem tudták követni, hogy ki kivel van..bevallom én sem tudtam már néha.

Az első komoly akadály a biztonsági ajtó kérdése volt. Mert jól kitaláltam, hogy nekem bizony ajtót kell cserélni. Később kiderült, hogy nem..csak zárat, mert valójában egy 13 ponton záródó acél biztonsági ajtót szándékoztam kicseréltetni egy 13 ponton (lehet csak 12) záródó acél biztonsági ajtóra. És ezt az ajtós nem értette. Én meg hogy ő mit nem ért. Kérdezte láttam-e már ezt az ajtót. Persze hogy láttam, de nem számoltam azokat a bizonyos pontokat. A lényeg, hogy végül kicserélte és már egy fokkal nagyobb biztonságban éreztem magam. 

Közben fejben nagyjából összeállít a kép, hogy mit hova és leginkább milyen színben képzelek el. Jelzem ez a legkellemesebb része az egésznek. A kellemetlen rész első felvonása, hogy 13 évi cuccot kellett átválogatnom, szelektálnom stb. Ja és dobozokat is kellett szereznem. Persze nem 10 perc városi utazáshoz, hanem több órás zötykölődéshez. 

Itt szeretném megkérdezni, hogy létezik olyan ember a világon, aki a Praktikeres költöztetős dobozba 15 kg dolgot bele tudott tenni, és a doboz nem nyílt szét? 

Én már a konyhai dolgoknál kudarcot vallottam, így a könyveknek nagy bevásárlós szatyrokat választottam. És micsoda érzés, amikor összepakolod, leragasztod a 9 zsáknyi könyvet (igen a könyveim 9, a ruháim pedig 4 „doboznyit” foglaltak el) majd eszedbe juttatják, hogy anno kölcsönkértél egy könyvet és ha nem gond most vissza tudod-e adni. Hát nah.. ilyenkor az ember lánya inkább megrendelte és az új példányt adja vissza. Mert nincs az az isten, hogy a leragasztott zsákokat kinyissam, majd lezárjam újra. És persze az is felmerül bennem, hogy ugyan miért nem tértem át hamarabb az e-bookra? Jó-jó a lapozásnak megvan a maga varázsa, a könyv illata sem elhanyagolandó , de mennyivel egyszerűbb a költözés. 

Pakolás közben azzal is szembesültem, hogy az első 14 dobozba szépen rendszerezetten pakoltam, címkéztem.  Aztán az idő elteltével egyre trehányabb lettem. Sőt volt olyan reggel, amikor 5 órakor dobozoltam és mire végeztem a leragasztással pont elfelejtettem mit is tettem a dobozba, így egy kérdőjel került rá. Nos igazán büszke voltam magamra a kipakolásnál.

Összefoglalva fontos a kiindulási pont (precízen pakolt, felcímkézett dobozok) mert nagy mértékben meghatározza a végkifejletet. Például nem kell 12 dobozt felbontani ahhoz, hogy megtaláld a hajvasalót. A másik jó tanácsom, hogy semmit se vegyünk soha. Épp elég egy tányér, pohár, fazék, kés, villa, kanál. Mert ennyi eszközzel is életben maradtam.  

Hat hét állt rendelkezésemre felszámolni az ottani életem, és előkészíteni az ittenit. 

Jelentem sikerült. Persze mindez nem ment volna a segítségek, a barátok, a szomszédok, a marketplace nélkül, hiszen aki nem kér az nem kap, én pedig igyekeztem kérni és elfogadni, mert mind a két tevékenység egy külön fejezetet érdemelne.

És a végső döntés

Mivel az eladó visszalépett, így egy napom elment azzal, hogy ingatlanközvetítőkkel egyeztessek halálbiztos és pontos időpontokat, mert szombaton, ha törik, ha szakad lakást kell foglalnom. Ezzel a gondolattal ébredtem jó későn, csak annyira volt időm, hogy felöltözzek és az állomásra rohanjak. Amikor azt hittem, hogy a gyors éttermi átöltözés és sminkelés után nincs már lejjebb, akkor még nem tudtam, hogy 2 nap múlva a debreceni vasútállomás nyilvános wc-jében 100 forintért mosom meg a fogam, mert arra sem volt már időm. Milla csak nézte a rohanást és sóhajtva felfogta ma is egyedül marad a tv-vel és az erkéllyel. Igazán jó fej!

A vonaton aludtam, majd érkezést követően megkezdtem Canossa járásom. Az első lakás jó volt: élhető, lakható. Bevallom nem éreztem azt a pluszt, amit kellett volna, de tény, hogy azon a környéken volt, amit kiszemeltem. 

A második lakást jó barátommal és egy ingatanossal néztük meg. És itt ismét meg kell állnom. Mi az a hülyeség, hogy harmadik emelet negyedik szint? Ha négyszer fordulok egy lépcsőházban akkor az a negyedik emelet. Ha az emeleten a római négyes van felfestve akkor az a negyedik emelet. Nem érdekel a lift törvény, a 4 az 4 és nem 3+1, mert az is négy, de akkor is! Átvágva éreztem magam. Az meg csak hab a tortán, hogy a közvetítők gyöngye nem csak az emeletet, hanem magát a lakást is eltévesztette. Igazán felkészült volt. A hirdetésben az állt, hogy felújított. Ezt mondjuk sem a beltéri ajtón nem vettem észre (később már a beltéri ajtó meglétét is tudtam értékelni), sem a többi nyílászárón. Viszont az eladó büszkén mondta, hogy a mosógépet itt hagyja. Hmm először azt hittem viccel, hogy mosógépnek hívja, de később rájöttem, hogy tényleg az. Igaz inkább gépecske, mert egy nadrággal meg is telt, de legalább nem foglal nagy helyet, cserébe egy nap 15-ször mosok majd.

A következő lakásnál megint szembesültem ezzel a harmadik emelet negyedik szint problémával, de már csak mosolyogtam. Mondhattok bármit, ismerem a római számokat, érzem a tüdőmben, hogy ez bizony nem három emelet. Itt az ingatlanosunk bevetette az ismert, fergetegesen egyéni és célravezető marketing fogást. A lakás megmutatása után (ahol az épp most felújított laminált nem kicsit volt megkopva a görgős szék alatt, ahol a 2 felnőtt és egy gyerek beltéri ajtók nélkül élnek..házas életet is, ahol csak úgy tolonganak a vevők) kérte, hogy a ház előtt várjunk, mert nekik van még megbeszélni valójuk. Leérve mondtam társamnak, hogy ez most a józsaru/rosszzsaru effect: mert persze van fix vevő aki kp-ban fizetne, de mivel mi itt vagyunk, ha most mi egyből előleget adunk, akkor boldogok leszünk..leginkább ők. És igen (lottóznom kellene) jött is a nyilas duma. Nem vettük be. Mentünk rendíthetetlenül tovább. 

Ötödik emelet (és tényleg az és van lift) teljesen felújított. Nem rossz, de nem az én világom: panel és túl zajos (azóta tudom, ha panel csak ötödik felett). Közben rákérdeztem, hogy ezen a városrészen mindenkinek ilyen az ízlése, mert számos hasonló hirdetést találtam, vagy itt kérem valami összefonódás van. Az utóbbi nyert, így mondták is mutatnak egy másikat (nem baj, van másik!) a 108 szám alatt, igaz a hetediken. Na a 108 aztán nagyon szent szám, csak adjunk neki esélyt.  És jó. Kifejezetten tetszett. Kell rá költeni, de itt volt valami ami többet adott..lehet a 108. 

Na de volt egy nagy szerelemlakás. És igen: jó hely, jó lakás, kedves eladó, aki végre a lakás hibáit mutatta meg. Igen ez fontos! A szépet én is látom, de tudni akarom, hogy hol a hiba. Olyan volt mintha hazaértem volna. Mintha.. mert kiderült ebben a lépcsőházban kutyát ugyan nem tarthatok. Mély csend.

És amikor tényleg azt hiszed, hogy nincs annál lejjebb, mint hogy egy nyilvános wc-ben mosol fogat, rájössz, hogy de. Amikor egy lottózó lépcsőjén ülve reggelizel ebéd időn túl, és egy kiflivel és kefirrel a kezedben eldöntöd, hogy a te házszámod 108 lesz, és panel, és hetedik, és lift.