Sokan sokszor érezzük ezt. Nincs
is ezzel baj, mert kell egy kis idő önmagunkra. Kell egy kis idő mikor kizársz
mindent és csak te vagy tenmagadnak. Kell egy kis idő hogy összegezd
gondolataidat, hogy analizáld magad, a helyzeted. Akár papírra is vetheted
gondolataidat, mert leírva megszabadulsz tőlük, visszaolvasva pedig sokkal
objektívebben látod. Szóval ez az időkérés természetes, ha valami bánt, ha
valami sok, ha nem látsz tisztán, ha döntened kell vagy ha csak egyszerűen úgy
érzed megfojt minden és nem akarsz semmi nagy dolgot tenni csak lenni. De
tudnod kell, ha ezt nem közlöd a hozzád közelállókkal, akkor ők értetlenül
állnak a dolgok előtt. Nem tudják mi van veled, aggódnak, majd téves
következtetéseket vonnak le. Ők is agyalnak, hozzátesznek, elvesznek és csak
várnak. Majd egy idő után már nem várnak, mert nem értik, mit miért teszel, és
egy idő után már nem is akarják tudni. S mire te döntést hozol, mire te
letisztázod a gondolataidat, addigra már nem lesz lehetőséged ezt a többiekkel
közölni. Vagyis lehetőséged lesz, csak épp már zárt fülekre találsz. Mert
igenis önző dolog azt hinni, aki szeret az vár, aki szeret az megbocsájt, aki
szeret az elfogad, aki szeret azon átgázolhatsz. Nem, mert aki szeret az érez,
aki szeret az aggódik, aki szeret az törődik. Légy minden körülmények közt
őszinte: ha idő kell kérj időt, mert bár azt hiszed van időd, de tudd az idő
véges, amiből könnyen kifuthatsz.
