Minden dolog, döntés agyban
születik meg. Aztán akár tudatosan vagy tudat alatt, de cselekedeteinkkel ezt a
döntést valósítjuk meg. Sokan vonzás törvényének nevezik, de ez sem más mint
egy meditatív állapot. Egyszerű a képlet: amire sokat gondolsz az lesz a
valóságod. Közben lehet hogy a tényleges valóság nem az, de te már annyira a
saját filmedet éled, hogy a gondolataidat valóságként éled meg, nem hagysz
teret a józan észnek. S hogy hol a határ az őrület és eközött? Hát eléggé
vékonyka vonal választja el. No és ha ténylegesen megteremtjük a magunk kis
valóságát, még akkor sem biztos, hogy teljesen tudatosak vagyunk erről.
Meghozunk agyban egy döntést, meg is tesszük a lépéseket és elkezdjük élni az
új hétköznapokat. Könnyen kizárjuk a múltat, hiszen új impulzusokat kapunk,
ráadásul örömmel tölt el, hiszen minden az akaratunkból a terveink szerint történik.
Olyan mint egy nyaralás: lubickolunk a hullámokban. Nincs is ezzel baj, ha a
múltunkat lezártunk. Ha ezek a hullámok nem egy homoktenger hullámai amibe a
fejünket dugjuk. Mert ha az, akkor jön egy nagyobb szél és a homokot elfújja, s
csak állunk leszegett fejjel és látjuk, hogy felkelt a Nap, s mi pedig ott
állunk a saját büdös nagy valóságunkban, miközben a múltunk tör elő. Az
újrakezdés első lépése a lezárás. Ahogy az íráshoz meg kell tanulni az ABC-t,
úgy ezt a lezárás lépcsőfokot sem lehet kihagyni. Dughatjuk homokba a fejünket
hetekre, hónapokra évekre, vagy akár egy egész életre. De az igazi valósággal
való szembesülést nem kerülhetjük el, mert egyszer csak tényleg ránk szakad a
büdös nagy valóság mely súlya alatt egyszerűen összeroppanunk. S igen jobb
későn mint soha, de talán legjobb ha a lépcsőfokokat egymás után tesszük meg,
és nem hagyunk ki egyet sem…
