Régen voltam már csapatépítőn,
főleg az ott alvós fajtán. Na de ami késik nem múlik. Meglepően nem is
szenvedtem annyira, mint amennyire hittem, hogy fogok. Persze nem telt gyorsan
de eltelt. Ismerős helyen voltunk, így szinte az egész menüt ismertem, tudtam
mit ehetek és mit nem. Aztán jött a hosszú éjszaka és a kora reggel. Főleg egy
süppedős ágyban, ami minden forduláskor nem hogy a szomszéd szobában levőket,
hanem a halottakat is felébresztette. No itt ugrik be a parkban található
alábbi kép. Hát nem olyan mint egy horror film helyszín?
No a reggeli
megbeszélés után elindultunk vissza. Bár nem szeretek hátul ülni, de gondoltam
alszok még egy kicsit, hiszen munkaidőben ezt sosem lehet megtenni, na de
munkaidőben és utazás közben simán. Egy szomszédos településen megálltunk, hogy
vegyünk innivalót és egy kis csokit. Félkómásan kiszálltam az autóból, a bolt
előtt láttam egy babakocsit. Gondoltam megnézem magamnak a kislegényt. Na de
akkor lepődtem meg igazán amikor láttam, hogy baba helyett egy zsák krumpli van
benne. Folytattam utam a boltban, de szólni nem mertem a többieknek, mert tartottam
attól, hogy hallucinálok. Vásárlás után jövünk ki a boltból, majd megszólal
kollégám: láttad a hello kittys krumplit a babakocsiban? Megnyugodtam, hogy nem
őrültem meg, hanem tényleg csere-bere volt: gyerekért krumplit. Megettem az
egyik csokimat és ismét álomra hajtottam fejem, de nem tartott sokáig mert
satufék, fejem az első ülésnél landolt, közben
Barbiiii kiáltás volt. A fék és a kiáltás oka egy szamár aki úgy
döntött, hogy épp ott és épp akkor szalad át az úton gazdája nélkül. Igaz
lefotózni nem tudtam, de jól megnéztem, hiszen utoljára a Mici mackóban láttam
szamarat. Ezután már nyugalomba telt az út, aludni is tudtam, hiszen az autópálya
nyugalmát semmi sem zavarhatta meg.
