A vallásokban egy közös biztos
pont van és az nem más mint Isten szeretete. Sokan megkülönböztetnek Istenfélő
és Istenszerető vallásokat. Pl.: Isten haragja stb. No azt hiszem mi maximum a
karmától tarthatunk, már ha tartunk, hiszen a karmánkat mi magunk teremtjük
tetteinkkel, és ha erről tudatosak vagyunk akkor már van egy kis kezdeti
előnyünk. A karmikus visszahatásokkal a legnagyobb gond, hogy sok esetben nem
tudjuk miért kapjuk, sokszor, sőt legtöbbször nem a mostani tetteink miatt
szenvedjük meg hanem az előző életekből hordozzuk magunkkal, akár életeken át.
Szóval ha valami karmikus akkor sokan sorszerűnek ítélik és fejet hajtanak
előtte, legyen ahogy meg van írva. Közben pedig lehet ellene tenni, csak hát
nem egyszerű, nem könnyű sőt kifejezetten nehéz. Valahogy soha nem értettem a
bűnbocsánat lényegét. Értem, hogy Jézus már előre magára vállalta összes
bűnünket, de valahogy mégis nekem érthetetlen, hogy a gyónás után megtesszük a
kiszabott dolgokat és elnyerjük a bűnbocsánatot. Nem ítélkezek, de valahogy
nekem furcsa hogy szinte ölhetek, erőszakolhatok mert hiszem a bűnbocsánatot. Nekem valahogy
természetesebb a karma. Tettél valamit és szívjál jó sokáig. Viszont vannak az
életben olyan cselekedeteink melyek szinte egyből vagy pár hónap múlva
visszaütnek. S mikor megkapjuk a pofont kezdünk el gondolkozni, és rohanunk,
kapkodunk hogy valahogy rendbe tudjuk tenni. S képesek vagyunk a csillagokat
lehozni, ígérni fűt fát és virágot. Sok szép idézetet lehet olvasni a bocsánatkéréséről
és annak erejéről. És ha nem is kételkedünk a bocsánatkérés őszinteségében,
vajon a megbocsájtótól elvárható hogy ezt meg is tegye és feloldozzon bennünket.
József Attila szerint: Tudod, hogy nincs bocsánat.. Leegyszerűsítve, ha eltörsz
egy poharat és bocsánatot kérsz attól a pohár olyan lesz mint volt? És aki
megbocsájt tud belőle inni, vagy venni kell egy másikat? Van olyan fizikai
dolog ami nem sínyli meg az sérüléseket? Egy fonalat össze tudsz úgy kötni hogy
ne legyen csomó? Egy papírt össze tudsz úgy ragasztani hogy ne legyen nyoma a
szakadásnak? Egy szövetet meg tudsz úgy varrni, hogy ne látszódjon maga a
varrás? Mindenre egyértelműen nem a válasz. Ha ez egyértelmű akkor miért
gondoljuk hogy a bizalom visszaállítható? Csak azért hisszük mert a bizalom nem
egy látható, fizikai valami? Sokan azt mondják, hogy a bizalom egy vékony cérnaszál. No a cérnát sem tudod úgy
összekötni, hogy ne legyen ott az a bizonyos csomó, ami mindig is emlékeztetni fog
arra a bizonyos szakadásra… Csinálhatsz bármit, megbocsájthatsz adhatsz
feloldozást vagy esélyek százait, elhiheted az ígéreteket, a fogadalmakat, de a
csomó, esetleg a csomók ott maradnak. És mihez kezdesz ha a csomóktól már a
fonalat sem látod?
"Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg."
