A samponnak köszönhetően szobánk illatfelhőbe borult, viszont a szárimmal még mindig vágni tudnék bármit. Lehet
mégis a hajbalzsam kellett volna.. Vagy a jó régi bevett szokás: aludj benne,
rajta aztán mosd ki és minden jó lesz. Sóhajtva mentem zuhanyozni, ha szoknya
kell hát legyen szoknya. Apropó meséltem már a fürdőről? Nyugati szemmel
egyszerűnek tűnik.
Na de kezdjük a szobákkal. Ahogy belépsz egyből megcsap a
fertőtlenítő szaga, ami máshol egyszerűen nem létezik. Iszonyat erővel árad
mindenhonnan, de leginkább a mosdókagylóból, mert hogy abban van egy fehér
golyó..na és az mint a veszedelem. Gondolom a rovarokat is távol tartja. Persze
ezt is mint mindent meg lehet szokni. Szóval van az illat (mégis csak
pozitívabb mint a szag kifejezés), aztán jönnek a villanykapcsolók. Először is
fel kell kapcsolni az áramot, aztán meg jönnek a lámpatestek külön-külön. Na
ezt aztán kell tanulni/tapasztalni mert 10 percet feltűnés nélkül el lehet
kapcsolgatni. Én szerveznék egy tanfolyamot erre is. És ezután jön a fürdő,
ahol az a bizonyos golyó lakik. Kemény én mondom. Nézzük először a wc-t. Elsőre
azt hiszed azért olyan alacsony, mert minden indiai mélynövésű. A frászt!
Közelebbről már láthatod, hogy a wc csészén ki van alakítva két lábnyom. A
gyengébbek kedvéért elárulom ez az angol és a pottyantós wc egyvelege (jelzem
Balkánon is el van terjedve, nem kell több ezer km-re menni édes kis
hazánkból). Na és ez úgy működik, hogy szépen ráállsz és guggolva végzed el a
dolgod. És mielőtt azt gondolod hogy istenem ezek ennyire hülyék, számolj el
magadban és figyelj. Ugyanis nem hülyék. Ezzel a mozdulattal egy csomó
fertőzést kikerülsz, hiszen tested felületével sehol sem érinted. Na ugye, hogy
nem hülyék?! Tovább szétnézve találsz kancsót is az öblítéshez, a zuhany
mellett meg vödröt és másik kancsót. Mert hát a víz nagy érték. Tehát a
zuhanyból beleengeded a vödörbe a vizet és kancsóval öblögeted magad. Ugye,
hogy mennyit spórolnánk mind ha így tennénk?! Persze ha meleg vizet szeretnél
előtte kapcsold fel a bojlernél is a villanyt. Aztán persze annyira meleg lesz,
hogy egyből átérzed a forró vizet a kopaszra szlogent..Vagyis meleg csap picit
nyit, hideg meg teljesen. És valljuk be a meleg vizes csap elzárásához kell egy
kis tűrés, mert átmelegszik mint a fene. Na de visszatérek a sampon illatfelhőhöz,
mert ennek a csodájára jártak..ami a fertőtlenítő golyó után maga az édenkert
illata.
Gyors zuhany és reggeli után (nem
nem ettem nutellát) a helyi buszvégre vitt az utunk, mert Balaji-t ún.
local-busszal látogatjuk meg. De ki kell ábrándítanom mindenkit: itt nem
utaznak a busz tetején, sőt állva sem utazhatsz. Akkor még nem tudtam miért, de
alig fél óra múlva már megvilágosodtam. Szóval a buszállomáson megvettük a
jegyeket, majd mint egy koncerten felnyomultunk a buszra és el is indultunk. Kb
20 métert mentünk majd megálltunk és felszállt az ellenőr, aki kezelte a
jegyeket és egy papíron vezette hányan is vagyunk. Hogy vajon miért nem sétált
oda hozzánk, azt sosem fogjuk megtudni. Na és ekkor elindultunk. Elérkeztünk
egy ellenőrző ponthoz, ahol átvizsgálják a cuccainkat, mint egy határon, sőt
lehet ez egy államhatár volt..nem tudom.
Szóltak, hogy szerpentines lesz
az út, és figyeljünk a hányingerre. Nah a hányinger sokakat elkerült, de a
halálfélelem nem. Mert hiába volt 20 km a sebességhatár, sofőrünk aki méltán
viselete a best driver becenevet, igazán produkálta magát: kapaszkodtunk
ezerrel. Igazából még megvalósításom is lett ezen az úton. Mert ugye adott egy
busz, egy sofőr és egy utas aki felszáll rá. Innentől kezdve a sofőrnek bizalmat
szavazunk, és amúgy is minden Krisna kezében van. Vagyis eltölthetem az utat
sikítva, félve, idegeskedve vagy mindezt elengedve még élvezhetem is. Ez az
elfogadás vagy nevezzük beletörődésnek megnyugtatott. Persze közben tudtam
gyönyörködni a hegyekben, meg meditálni kicsit Balajin. Végül is ezen meditáció
közben jó elhagyni a testet.
Balaji több mint 800 méter
magasban lakik. Számos (napi 60-90.000) zarándok keresi fel egy nap. Vannak
akik gyalog/lépcsőn lábon vagy épp könyökkel térden teszik meg az utat..és
vagyunk mi akik busszal. Indiában úgy
tartják, hogy ha Balajinak adományozol pénzt annak az négyezerszeresét adja
majd vissza: szóval ne legyél fukar! Plusz meg extra kívánságokat is teljesít.
Igen ezzel az extrával mindig bajban vagyok. Mit kívánjak: egészséget,
boldogságot, gazdagságot, lelki életet? Ha választani kell, akkor inkább nem
választok, mert egyik sem ér sokat a másik nélkül. Így aztán ezt mindig az Úrra
bízom, és sejtem most sem lesz ez másként.
Na a buszutat túléltük jöhet a
tömeg. Ugyanis Balajit naponta 60-90.000 ember látogatja meg. És igen lehet, hogy
ezt el tudod képzelni, de amíg nem látod addig fogalmad sincs mit jelent ez a
tömeg. Az a hír járja, hogy van valami gyorsított sáv bizonyos összegért, persze
mi erre pályáztunk. Először arra vártunk, hogy kiderüljön merre is kell menni:
ez kb fél óra volt vagy több. Aztán letettük a papucsunkat egy helyre (nem
voltam benne teljesen biztos, hogy ott lesz mire visszaérünk, de hát bátraké a
szerencse). Aztán arra vártunk, hogy bejuthassunk a regisztrációhoz, mert itt
kérem minden IS nyilván van tartva. Útlevelünket beregisztrálták. Majd arra
vártunk, hogy a gyorsító sávba kerüljünk. Kb délután egyre sikerült is a sávba
érni. Aztán jött a pogó. Sajnos amikor Istenről van szó, az indiai ember nem
ismer sem embert sem istent. Vagyis utóbbit még csak-csak, hiszen őt akarja
látni, de átgázol nőkön, gyermekeken és még saját magán is. Persze kérdés, hogy
ilyenkor Isten mit is néz: azt hogy hű híve mindent és bármit is megtesz azért,
hogy láthassa, vagy azt nézi, hogy hívő társaival szemben hogyan is viselkedik.
Ezek azok a kérdések amiket mi nyugatiak ha fel is teszünk, választ nem kapunk
és ha kapunk meg sem értjük. Mert mi max egy-egy celeb láttán viselkedünk így,
miközben templomaink üresen állnak. Bár lehet a pápára várva ugyan ez van? Fesztiválokon edzettként tudtam hol tartsak rá és hol engedjek, de néha
igazán küzdelmes volt: intim szféráról ne is álmodj. Hol többet hol kevesebbet
vártunk, álltunk. Közben ismerkedtünk. Persze az, hogy Magyarország nem nagyon
mondott nekik semmit, Európára bólogattak.
Ügyesek amúgy az indiaiak, mert a
lépcsőket lefedték, gondolom jó sok baleset lehetett. Ahogy közeledtünk Balaji
felé fokozódott a hangulat és már a gyorsítósáv egybe olvadt a mindenséggel is.
Persze volt még egy táska vizsgálat és egy laza motozás. Már-már a bejáratnál
voltunk, mikor elmondták, hogy kb 1 másodperc lesz amit Balaji előtt
tölthetünk, persze vannak néha csodák amikor megállítanak és nézheted. Nos a
darsan lényege soha nem az, hogy te lásd az Urat, hanem hogy ő lásson téged.
Persze akkor felmerül a kérdés, hogy minek is a több órányi várakozás, hiszen
az Úr mindent lát (nem úgy, mint Allah aki nem lát be az autó alá..vagyis belát
de kedves és kukucskál). Hát az igazság az, hogy gyarlók vagyunk mi emberek és
mi is látni akarjuk Őt. Hátam mögött pár indiai fiú állt (milyen meglepő) akik
közül az egyik kedvesen figyelmeztetett, hogy nehogy becsukjam a szemem. Köszi,
nem terveztem pislogni az Úr előtt.
És akkor odaértünk. Szobatársam
állt előttem (mert alacsonyabb, mint én.. és így én kicsit tovább láthattam az
Urat) és a csoda megtörtént: megállították őt és állhatott az Úr előtt, én meg
átláttam a feje fölött. Majd mikor elirányították, ismét csoda történt, mert engem
is visszafordított a felvigyázó. Én is állhattam előtte vagy fél percig. Vagy
akár tovább is. Lányos zavaromban majdnem elfelejtettem imádkozni: gyorsan
elmondtam egy hare krisna mantrát (jó ez minden szituációban), majd
megköszöntem és haladtam tovább..igen semmit sem kívántam. Eszembe sem jutott.
De ha azt kérdezed, hogy ez az alig egy perc megérte-e azt a 3-4 órás
várakozást, nyomorgást, pogózást?! A válaszom egyértelműen igen, mert ennyi
boldog, mosolygós, elégedett embert a büdös életben soha sehol nem láttam
még..és én is egy voltam ezek közül.
Bevártuk a társainkat. Nem volt
nehéz, mert rajtunk kívül a közel 60.000 ember közt 3 másik fehér lény volt.
Mikor egybe terelődtünk mentünk egy malomkő szerűséghez, ahova mindenki
leírhatta az ujjával, hogy mit is szeretne Balajitól. Azt nem tudom milyen
nyelven kell írni, de ha abból indulunk ki, hogy ő Istenke, akkor bármilyen
nyelven lehet. És igen itt át kellett volna gondolnom mit is akarok magamnak,
és közben rájöttem, amit magamnak szeretnék, azt szeretném másoknak is. Így
aztán aki ismer, az egyből tudja, hogy 3 szó került oda: peace, love, empathy.
Megvártuk míg mások több oldalas regényt írtak és haladtunk a maha laddu
kiosztó hely felé. Ugyanis mindenki kap Balajitól egy nagy édesség golyót.
Aztán vissza buszmegállóba. Kissé
tartottunk a lefele úttól, de most egy régebbi típusú buszt kaptunk, ami nem
bírta szuflával. Persze itt is indulás után 10 méterre megálltunk, mert jött az
ellenőr. Az úton hazafelé valami fura meghittség volt körülöttem, valami
megmagyarázhatatlan nyugalom áradt belőlünk, még akkor is mikor a busz totál
rossz helyen tett ki bennünket. Átültünk egy riksába és go home.
Ja tudjátok hány személyes egy
riksa? A helyes válasz: ahányan vagyunk (és ez nem vicc). Vacsora után bementem
a templomba. Damodara astaka volt. Ilyenkor ghi mécsest ajánlunk az oltáron
levő gyermek Krisnának, én is így tettem. Gondoltam sötétben nem tűnik fel
fehérségem. Majd szépen leültem és énekelgettem a többiekkel. Persze a szokásos
esti jégkrém nem maradhatott el. Azt hiszem hirtelen megnőtt a magnum fogyasztás
a boltban. Lefekvés előtt pedig a még mindig nem puha, hanem kemény szárimat
összehajtogattam..jó lesz az majd máskor is.
