Amikor Indiában sétálsz az utcán
úgy tűnik minden utca egy piac. Étel/ital/zöldségárusok mindenhol és bárhol.
Nem kell nekik kijelölt hely, vagy egy stand. A legtöbben megoldják egy
bicajon, vagy egy platós kerékpáron. Persze mondhatni hogy milyen igénytelen
már, de amikor megnézed mit is kínál nem tudod levenni a szemed a tálalásról.
Ahogy a zöldségek/gyümölcsök szépen, ízlésesen el vannak rendezve az maga a
csoda. A csoda másik része a tálalás: hihetetlen ötletességgel tudják szelni az
ananászt, kínálni az avokádót, sőt az uborka csíkokat is egyből megkívánod. És
a harmadik csoda a színesség. Indiát ha egy szóval kellene jellemezném, akkor
az intenzív szó jut eszembe. Mert minden színes, mert minden mozog, mert minden
hangos vagy zajos, mert minden szagos vagy illatos. Egyszerűen minden él.
Valahogy ezt mi itt hazánkban csak egy-egy rendezvényen tudjuk megvalósítani.
Indiában pedig az egész élet egy nagy rendezvény. És persze nekünk minden
gyümölcs egzotikusnak tűnik, hiszen otthon mikor eszel bármit is éretten?
Egyértelműen csak az ottani körülményeket kedvelő és túlélő gyümölcsöket eheted
maga igazában. Tehát ha távoli tájakon jársz ne sajnáld magadtól az
érdekességeket. Tudom mindenki fél a fertőzésektől, hiszen a gyümölcsöt hogyan
is tisztítod meg?! Tanácsom, ne az első nap edd. Várj egy pár napot, de utána
ne hagyd abba az út végéig. Hiszen van annál jobb mint minden reggel érett
papayat enni? Igen van..ha egyszer mangó szezonba lennék ott.
Na de vissza a
papayara. Megveszed, megpucolod és evés előtt egy kis lime-ot teszel rá. Igen
ezt itt tanultam, és bevallom kétkedve fogadtam, pedig tudhattam: Rasika nem
hazudik. Tehát ha megvan a lime, akkor edd. És igen abba hagyni nem lehet.
Aztán itt van mandarin, ami igazán fura, mert otthon ugyan meg nem vennéd. Mert
nagyobb mint nálunk és zöld. De tedd félre az előítéleted, mert amíg a hazai narancs: sárga és kicsi és citrom..de legalább a miénk, addig az ő mandarinnak
nevezett gyümölcsük egy nagyra nőtt lime-re hasonlít. Ettől függetlenül finom.
És hát a mangó. Na mangót nem találtam sehol sem. Persze üdítőben fogyasztottam
a levét, de akkor is eredeti, fáról szedett érett mangóra vágytam és vágyok még
most is. Amúgy megjegyzem, hogy a görögdinnye itt sokkal kisebb, de épp olyan finom és magvas. A sárgadinnye az
sárgadinnye: egyből felismerhető. Az egyik esti körsétán találtam guavat. Eddig
ennek is csak a levét ittam. De most a maga valóságában fogtam is ettem. Sok
apró fehér mag van benne. Nem töltöttem a válogatással sok időt, egyszerűen
egészben lenyeltem. Igazából nem tudom mihez hasonlítani, azt sem tudom, hogy
ilyen-e a jó érett guava, vagy már túlérett volt..de nem hagytam ki és ettől
elégedett voltam, mert ha már itt vagyok akkor hozzam ki belőle a legtöbbet.
Mert aki nem mer, az nem remél,
aki nem remél az nem él, és ha nem élsz, akkor csak vagy, és ha csak vagy akkor
leépülsz. Egy újabb Barb-Coelho a nap zárására…
