2012. december 24., hétfő

Eszem iszom dínom dánom


Hogy mi a jó a karácsonyban? Egyértelműen a reggeli mákos guba. Jó előrelátóan 2 nappal hamarabb megvettem a kifliket. Egy edényben a konvektorra tettem, jól kiszárítja a levegőt, így a kifli meg sem kottyan neki. Na és 24-én ébredés. Első körben a konyhát tettem rendbe. Sokan nem gondolják, de a főzés a konyha tisztításával kezdődik. Vagy fejeződik, s ebben az esetben nem kell ezzel kezdődnie. Na de most a kezdési fázisban tartottam. A takarítást követően jött a kifli szelés. Majd a mák darálás. Az eladó szerint a kávédaráló erre a munkára nem alkalma. Nem hittünk neki, kis cukorral vegyítve tökéletesen darálta. Közben a tej forrt, belekerült a vanília puding is. Jó hígra sikerült, ahogy kell. Majd jött a méz csurgatás, a mák borítás és a puding leöntés. Kavarás-keverés. Várakozás, és evés. Persze van aki vaníliás forró tejjel önti le. Így is tökéletes, na de ha már neki állok, akkor adjuk meg a módját. A guba után átadtam páromnak a konyhát, aki egyedik töltött káposztát készített. Két okból is egyedi: hús nélküli és nagy káposztalevél nélküli. Tehát töltelék volt apró káposztával. Az ötletet én adtam, mert nem szeretem a nagy leveleket. Mindig kiszedtem belőle a tölteléket, majd vagy összedaraboltam a káposztalevelet, vagy átcsempésztem a közelembe eső tányérba. Na de akkor minek is megtölteni? Hát így telt az ünnepi reggeli-ebéd és vacsi.
ez a guba mákkal

ez meg a káposzta

Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...