Hogy mit kedvelek a
karácsonyokban? Pl. a szaloncukrot. Nem is értem miért nem árulják az év összes
napján. Na de évről évre nagyobb bajban vagyok. Mert hát ragaszkodok ízekhez,
illatokhoz. És ahogy a nagy öregek mondják: már semmi sem olyan mint régen. A
csokik terén igazat kell hogy adjak. Emlékszem gyermekkorom kedvenc narancsos
zselés szaloncukorkájára. Még most is fel tudom idézni illatát, ízét és állagát.
Na hiú ábránd ezt a szaloncukrot keresni, s nem csak azért mert nincs, hanem
mert ha lenne sem tudnám miből is készül az a bizonyos zselé. Másik nagy
kedvencem a marcipános, na de ezek sem a régiek már. A marcipán gyenge
utánzatát belemártják valami nugátos, kakaós masszába: csokinak sem nevezném. Kóstoltam
a minap meggyes-joghurtosat. A eredmény: Se meggy se joghurt. Bármennyire is
fáj a szívem, idén a milka mellett tettem le a voksot. Választottam a
fekete-erdős. S bár a szaloncukorhoz semmi köze nincs, de mint desszertnek
megfelel, ami szaloncukorhoz hasonlóan
van csomagolva.
