A nagy indiai visszaemlékezések
közben azért érnek mindennapi hatások is. Főleg amikor kiveszem fülemből a
fülhallgatót és meghallom magam körül a világot. A boltba lépvén mindig eszembe
jut az a kis zöld pötty ami Indiában jelzi: szabad a pálya. Aztán rájövök ez
itt kérem Magyarország, így olvasni kell. A pénztár felé sétálva új termékre
lettem figyelmes: fűszeres szójás fasírtpor.
Halleluja valaki rájött, hogy a
vegák is esznek fasírtot, és nem natúrban hanem fűszerekkel. Kényelmes szakács
nevében egyből megálltam, hogy közelebbről szemügyre vegyem. Persze a vega
étkezés mellett még nehezebb az életem a hagyma, gomba és tojás kerülésével. De
a remény hal meg utoljára, no meg a
lélek ami ugye halhatatlan. Így kezembe vettem, és a hagymánál felsóhajtottam,
viszont a tojáspornál már majdnem könnyeztem is. Sebaj hátha a másik a nyerő.
Hát nem, abban is tojáspor. A harmadik nem fasírt porként van elnevezve, hanem
bolognai alapként. Kissé gyanútlanul fogtam meg, de egyből kijózanodtam:
füstölt sonka aroma, no meg persze tojáspor. Hát van még mit fejlődjünk, s
lehet nem csak az a bizonyos zöld pötty ami hiányzik. Mert tény, hogy nem minden
vega nem eszik tojást, és tény, hogy szóját nem csak a vegák esznek (mondjuk
úgy 99% tuti vega). De akkor is mi az már hogy füstölt sonka aroma? És ha ez
még csak fasírtpor, akkor minek bele tojáspor. Majd én szabad akarattal
eldöntöm, hogy akarok-e beletenni tojás vagy sem. A neve nem fasírt tojáspor,
hanem szójás fasírtpor. A lényeg, hogy szépen visszatettem a polcra a
termékeket. Amúgy nem is eszem évente 2-3 alkalommal többször szóját, így azt
hiszem továbbra is én fűszerezem.
