Mert Krisnáról bárhol lehet beszélni

Lehet, hogy az anyagi zarándokúton úgy tűnik elmerülünk a bazár forgatagában, de Krisnáról bárhol lehet beszélni, s attól hogy egy bazár közepén sétálsz még mindig szent helyen Vrindavanban vagy. Szóval egy férfi volt a talpán aki velünk három nővel kitartóan jött vásárolni, és ő mesélte ezt a kedves történetet. A kiinduló pont az a köszönési forma. Igazán jó tett, ha Krisna nevét szánkra vesszük, így sok esetben az ő nevével köszönünk, vagy épp örök társának Radhenak a nevével. Jobban hangzik mint a jó napot, reggelt, estét és éjszakát. Szóval jönnek velem szembe az emberek, mindkét kezüket magasba lendítik és mosolyogva, csillogó szemekkel kiáltják Radhe-Radhe. A történet arról szólt amit a fent említett prabhu mesélt, hogy Krisna egyszer csak várta és várta hogy Radhe megjelenjen  nála, de nem jött csak nagy sokára. Krisna meg is kérdezte, hogy mire fel ez a késés. Radharani pedig azt válaszolta, hogy köszönésképpen mindenki az ő nevét kiáltotta, így mivel hívták neki menni kellett. Viszont az ő helye Krisna mellett van, mint örök társa. Így lelki tanítómesterünk Srila Prabhupada, hogy Radhe nevét külön sose ejtsük, mert ezzel szétválasztjuk az Isteni párt. Azóta van ez úgy, hogy Radhe-Radhe, a válasz pedig Syama-Syama. Jah mert hogy az isteni pár együtt Radhe-Syama. S hogy mit keresünk mi földi halandók a párkapcsolatokban? Hát épp ezt az örök kapcsolatot. Sajnos ez az anyagi világban csak torzult formában van jelen. Azt hisszük szeretve lenni annyit tesz, hogy mindig minden a kedvem szerint történik. Pedig épp a fordítottja, szeretni annyit tesz, hogy próbálunk a másik kedvében járni, érte tenni, egyszerűen azért mert szeretjük. Nosza rajta..

Sradda-Nrisimha Das akinek a történetet köszöhetem