Reggel minden úgy zajlott ahogy
megbeszéltük, igaz Krisztinek aztán jelezhetett a telefonja meg az enyém is, ő
ugyan fel nem kelt, így én szóltam neki mint egy élő ébresztő óra, hogy nosza
ki az ágyból, mert ma korán indulunk. Hiába van meleg víz a szoba annyira
hideg, meg nyirkos, hogy szinte fájdalmas a fürdés. Utána meg jött az agyalás,
hogy mit is vegyünk fel, és hány rétegben. Mert igaz hogy reggel hideg van, de
délben meg már meleg, és cipelni a levetett ruhákat nem nagy élmény, főleg ha
közben a turista zarándok fotózna is. Tudtuk, hogy mások is csatlakoznak majd
hozzánk a zarándok útra, de hogy ennyien leszünk, arra nem gondoltam, s főleg
nem arra, hogy oroszok is lesznek. Velük nem igazán vagyok jóban. Próbáltam ezt
a részt kikapcsolni, s mikor felszálltam a buszra, csak úgy egyszerűen leültem.
Majd egy hangra lettem figyelmes, hogy jól döntöttem. Ezt akkor még nem
értettem. Alig pár perccel az indulás után kiderült ez mit is jelentett.
Ugyanis a busz hátsó ablaka félig ki volt törve, a bent maradt rész pedig
minden egyes rázkódásnál az alatta ülő nyakába zuhant. Na ezt egy idő után
megelégelte és szólt a sofőrnek, hogy gond van. Persze Indiában semmi sem
probléma, így kézzel elkezdte kiszedni a darabokat. Mi persze ajánlottunk neki
gumikalapácsot (mert sejthető hogy van nála egy a zsebében) vagy hogy legalább
egy rongyot tegyen a kezére. De sofőrünket kemény fából faragták, így őt nem
zavarta, hogy vérzik a keze. Bennünket egy kicsit frusztrált, hogy ezzel a kézzel
pár dolgot összefogdosott, de hát ez India és itt semmi sem probléma. Persze
így hogy teljesen eltűnt az ablak, a hideg jobban száguldott befelé, mint ahogy
a kilométeróra megengedte volna, így kissé meggyötörve szálltunk le a buszról.
De a szemem egyből kipattant, mikor rájöttem, hogy ez a fotósok paradicsoma és
egyből kitt és katt s megszűntek az oroszok, a hideg és a vérnyomok is.
Szeretek falvakon keresztül sétálni, mert itt az emberek szinte az utcán élnek,
így belátást engedve a minden napjaikba, a
napi történéseikbe, és mindeközben még szeretik is ha fotózzák őket. No
én ennek eleget tettem. Közben történt egy kis baleset, mert egyik társunk
elesett, így páran elkísérték a kórházba. Este megtudtam, hogy az orvos aki
begipszelte Szegeden tanult és sok magyar szót tudott. Mindig mondtam én kicsi
a világ.
 |
| így jön az áldás |
 |
| Radhapriya mataji akinek a keze tört |
