Őseink kivívták nekünk a
választás jogát, így alapelvem, hogy állampolgári kötelességem, magyar hazafi
szívem kötelessége ezt annyival meghálálni, hogy élek ezzel a dologgal. Nem,
senki és semmi nem tud arról meggyőzni, hogy ne tegyem. Sem azzal, hogy úgysem lesz
jobb, úgysem ezen az egy szavazaton múlik stb, stb. Megyek mert tiszteletemet
adom mindazoknak akik ezt kivívták. Ha csalnak a számlálók, akkor az az ő
bajuk, nem az enyém nem az én karmám. Igazán örülök, hogy a Fidesz nyert, s nem
azért mert Fidesz párti lennék, vagy akár hinnék nekik vagy bennünk, hanem mert
ha szépen fogalmazok, akkor egy fityiszt, ha pedig szívemből fogalmazok, akkor
egy szép középső ujjat mutat az ellenzéknek, mert megcsinálták újra, mert a másik fél négy év alatt sem tanult semmit.
Nem tanulta meg, hogy az erejük az összefogásban lenne. Hogy az erejük a közös
célban rejlik, hogy a mostani hatalmon levőt megbuktassák. Nem tanulták meg,
hogy egységben az erő, s igen vannak helyzetek mikor az elveket kicsit
félretéve, olyanokkal kell együttműködni, akik szöges ellentétben van velünk.
Mert lehet, hogy az egyik védi a melegeket, a másik fő bűnnek tekinti az azonos
neműk szerelmét, s lehet, hogy az egyik védi a természetet, a másik meg közös
vadászaton vesz részt, és igen lehet hogy egyik szerint roma bűnözés van, a
másik szerint a fehér bűnöző és épp úgy bűnös. Igen lehet, hogy mindenben
különböznek, de a céljuk, ha nemes és egyező, melyben a gonosz narancssárgák
elüldözése a fő, akkor minden más mellékes. Lehet engedni kellene az elvekből,
mert elbukhatsz emelt fejjel az elveiddel, vagy nyerhetsz mert beismered egyedül
nem megy. Ettől még nem válsz elvtelen barommá, és legkevésbé sem megalkuvóvá,
hanem egyszerűen a saját elveid elé helyezed azt az eszményi célt amivel
hiszed, hogy országodnak jobb lesz. De amíg elhiszed, hogy kispártként csak
pusztán elvekkel nyerhetsz, addig örök vesztes leszel, s egy elvekkel teli
barom. Szóval kedves ellenzék, lehet majd gondolkozni, hogy mit rontottatok el,
mert igen ezt elrontottátok, és ha agyatokat nem használjátok, akkor négy év
múlva ugyanez lesz, és én megint mosolyogva nézem a szép középső ujjat. S igen
te, aki otthon maradtál és csak sírsz össze vissza, és fotelből nézed az
eredményeket: ne sírjál, hanem emeld fel azt a bizonyos részed és menj
szavazni, ne csak panaszkodj jó magyar módjára. S igen te, aki külföldön élsz,
mert itt nem tudsz kijönni a fizetésből, mert itt nem találsz munkát, igen te,
te ne akarj szavazni egy olyan országban ahol már nem élsz. Azzal a döntéssel –
legyen bármilyen oka is - hogy kiléptél innen, elvesztetted a szavazati
jogodat, mert nem itt élsz, így ne te döntsd el, hogy kicsiny hazánkban mi
legyen. S ne hivatkozz a magyar szívre, mert nem szívében magyar a magyar,
hanem tetteiben. S nem, nem haragszok senkire, nem ítélek el senkit sem, csak
egyszerűen emberek ébredjetek már fel, hogy nem az országgal, nem a vezetőkkel,
hanem velünk van a baj.
