Cím nélkül

Egyszer olvastam valahol, hogy a zenében a legnagyobb érték a csend. Mert ha nem lenne csend, akkor a zene értékét vesztené. Télen a csend, mint mázsás súly nyomaszt. Egyszerűen kell a hang, a zene vagy bármi zaj. Tavasszal szinte hallom a fák énekét, a virágok dalát. Nyáron reggelente madárcsicsergésre ébredek, futkározó gyerekek és kutyák hangjára figyelek fel minden délután. Télen a csend elnyom mindent, a hideg átvágja a csontomat, lebénítja az agyamat. Szeretnék túllépni a korlátaimon, szeretném látni a tél szépségét. Egyszer azt mondta nekem valaki: ha nem lenne tél, amit utálhatnék, akkor nem lenne nyár sem amit élvezhetnék. Ahhoz hogy valamit szeressük, muszáj egy más valamit nem szeretnünk? Ahhoz hogy értékelhessem a nyarat, meg kell élnem a telet? Ahhoz hogy értékelhessem a zenét, meg kell tapasztalnom a csendet? Hát akkor gyerünk ki a hidegbe, csendbe, és térjünk vissza a melegbe, az életbe!

E-cigi, lehet-e ciki?

A fogyasztó társadalom újabb kedvtelése: elektromos cigi, usb-ről tölthető. Adott egy dohányzó ember, aki állítása szerint le akar szokni. Hát tegye. Na de erre egy csomó dolgot találnak ki a fejlesztők. Emlékszem volt annak idején (biztos most is van) nikotinos rágó. Aztán jött a tapasz, majd most az elektromos bagó. A lényege, hogy egy ízesített, illatosított, nikotin tartalmú folyadékot tesznek egy fiolába, majd ebből tölthető a „cigarettába” és szívható. A gyártók szerint ez egészséges, kevesebb nikotint tartalmaz, és segíti a leszokást. Hát van némi ellenvetésem. A legfőbb, hogy eddig a dohányosok legalább vették a fáradtságot és a számukra kijelölt helyre mentek dohányozni. Tehát ha szívni akart akkor hóban, fagyban, sárban, és negyven fokban kellett megtennie. Most? Egyszerűen a kezébe veszi (ami természetesen mindig kéz alatt van) és már szívja is. Lehet munka közben, telefonálás közben, útban a mosdóba, az ebédlőbe. Egyszóval: bárhol és bármikor. Lehet, hogy egy slukk kevesebb nikotint tartalmaz, de hogy több slukk fogy el egy nap alatt az is biztos. Az egészség illúzióját kelti, megadva a teljes kényelmet. Azt hiszem, hogy még nagyobb akaraterő kell, ahhoz, hogy ezt a fene nagy egészséges elektromosságot ésszel szívja magába az ember. Mert ha valaki le akar szokni, egyszerűen leteszi. Míg ezt nem fogja: mert elhiszi, hogy jó. Tanácsom minden ezzel próbálkozónak: a slukkokat ugyanúgy kösd a cigi szünetedhez, tedd el a szemed elől, a kezed alól. Mert ha mindezt nem teszed elveszett ember leszel. Nem vennék rá mérget, hogy az e-cigi kiötlője nem egy dohánygyáros. És csak egy példa jut szembe: nagyapámnak azt mondták a tüdőgondozóban: ha nem hagyja abba meghal. S Ő letette. Pedig nem 1-2 évig szívta, és nem is a legkíméletesebb cigiket (ki emlékszik még a jó piros Kossuthra?). Szóval lehet itt játszani, mint a gyerek a cigi rágóval, de a jó öreg akaraterőt nem lehet kihagyni a játékból.

Még mindig buli...

Amióta nálunk laknak az Urak, azóta dupla díszítő feladatom van: az egyik az oltár a másik pedig a fenyőfa. Tavalyhoz hasonlóan, most is az előbbit nagyobb élvezettel végeztem. Már pár nappal karácsony előtt megálmodtam: az oltár piros lesz, az Urak pedig zöldben lesznek. Hát az lett a vége:

Egy kis karácsonyi hangulatú zöld tészta (nem akarom tudni mi is okozza a zöld színt).

igen: fenyőfa alakú zöld tészta és még tojás sincs benn

Este rájöttem, hogy semmi sósat nem készítettünk a káposztán kívül, így gondoltam egyet és begyúrtam egy kis sajtos pogácsának valót. Na most ez úgy hangzik, mint ha nagy gyakorlatom lenne benne. Pedig nincs. Így elő az net, és néztem valami ami tojás nélküli. Egyik sem tetszett így mivel jó tanárom van, a tojás egyszerűen helyettesítettem egy kis joghurttal. Szóval: liszt, só, vaj,tej,  joghurt, sajt és sütőpor. Gyúrás, 30 perc hűtés. Nyújtás, szaggatás és 16 perc sütés. Közben pedig várakozás.

mit rejt a sütő?

ezt rejtette

Öko karácsony

Azt hiszem harmadik éve műfenyőnk van. Ennek is több oka van. Az egyik az, hogy a fenyő sem a régi: nincs már illata. Gondolom ez annak köszönhető, hogy hetekkel hamarabb kivágják Őket. A második ok az ára. A harmadik, hogy nagy a takarítás utána. És a negyedik, ami a legfontosabb évről évre: egy haldokló fát díszíteni a szeretet ünnepén? Szóval mondhatjuk hogy környezettudatosak vagyunk, hogy szelektíven gyűjtjük a szemetet, és hogy ahimszát gyakorlunk azáltal, hogy nem eszünk állatot. Na de mi a különbség, hogy egy fát kivágnak, mi megvesszük, feldíszítjük majd kidobjuk? Semmi. Ezzel is hiányt termelünk, és csak egyre több fát vágnak ki. Igaz többet is ültetnek, de többet is vágnak ki. Szóval azt hiszem a környezettudatosságban is lépésekben lehet haladni, fejlődni, és megértésen alapuló döntéseket hozni.  

Eszem iszom dínom dánom

Hogy mi a jó a karácsonyban? Egyértelműen a reggeli mákos guba. Jó előrelátóan 2 nappal hamarabb megvettem a kifliket. Egy edényben a konvektorra tettem, jól kiszárítja a levegőt, így a kifli meg sem kottyan neki. Na és 24-én ébredés. Első körben a konyhát tettem rendbe. Sokan nem gondolják, de a főzés a konyha tisztításával kezdődik. Vagy fejeződik, s ebben az esetben nem kell ezzel kezdődnie. Na de most a kezdési fázisban tartottam. A takarítást követően jött a kifli szelés. Majd a mák darálás. Az eladó szerint a kávédaráló erre a munkára nem alkalma. Nem hittünk neki, kis cukorral vegyítve tökéletesen darálta. Közben a tej forrt, belekerült a vanília puding is. Jó hígra sikerült, ahogy kell. Majd jött a méz csurgatás, a mák borítás és a puding leöntés. Kavarás-keverés. Várakozás, és evés. Persze van aki vaníliás forró tejjel önti le. Így is tökéletes, na de ha már neki állok, akkor adjuk meg a módját. A guba után átadtam páromnak a konyhát, aki egyedik töltött káposztát készített. Két okból is egyedi: hús nélküli és nagy káposztalevél nélküli. Tehát töltelék volt apró káposztával. Az ötletet én adtam, mert nem szeretem a nagy leveleket. Mindig kiszedtem belőle a tölteléket, majd vagy összedaraboltam a káposztalevelet, vagy átcsempésztem a közelembe eső tányérba. Na de akkor minek is megtölteni? Hát így telt az ünnepi reggeli-ebéd és vacsi.

ez a guba mákkal

ez meg a káposzta

Ételt az Életért 2012-ben

Lehet, hogy mi sem hisszük, csak a média sulykolta belénk, de tény: változásokkal teli évet zártunk mi is. Semmi sem állandó, minden változik. Változnak az emberek, az általuk betöltött szerepük, pozíciójuk. Egy dolog ami állandó volt ebben az évben: minden hónap utolsó vasárnapján kicsiny csoportunk zöldséget pucolt, darabolt, főzött, ételt osztott, takarított, és nyugtával dicsérte a napot. És hogy mit is jelent ételt osztani? Lehetetlen szavakkal kifejezni, hiszen van aki csak ekkor jut meleg ételhez, italhoz vagy épp egy két kedves, szerető szóhoz.  Nem akarom túl misztifikálni a történeteket, mert igen vannak zűrös emberek, van mikor türelmünket veszítve emeltebb hangon kérjük a zavarót okozókat, hogy menjenek el, még ha sajnáljuk is hogy éhes, üres gyomorral távoznak. Célunk nem csak az étel osztása, hanem egy hangulat megteremtése, ahova az emberek szívesen jönnek, ahol tudják mit kapnak, hogy mit várhatnak, ahol ismerős arcok fogadják őket hónapról hónapra. Cél egy béke sziget megteremtése, ahol nem nézik honnan jöttél, csak azt hogy hova tartasz. Ahol nem ítélkeznek sem nemre, sem fajra, sem vallásra, sem semmire.

És hogy mit értünk el ebben az évben? Januárban elkezdtük a hivatalossá tételt, december 1-től már hivatalos telephelyként működünk. Kiosztottunk közel 5000 adag ételt. Szerepet kaptunk a helyi médiában: újságok és rádiók. Hónapról hónapra egyre több és többféle adományt kaptunk, amit kiosztottunk. Ezek legtöbbje ruhanemű volt, de gyereknapkor és karácsonykor játékokat, könyveket osztottunk. Kaptunk cukkinit, sütőtököt, almát és mézeskalácsot. Csicsókát is ajánlottak, de ezt visszautasítottuk, mert sajnos a feldolgozása túl körülményes. Egyre több önkéntes keres meg bennünket, hogy segítenének. Szervezetek hívnak meg bennünket rendezvényekre, családsegítők pedig megbeszélésekre. Az emberek pedig szeretnek bennünket. Összegezve a debreceni élet szerves részévé váltunk. Köszönet ezért mindenkinek: segítőnek, önkéntesnek, szervezőnek, adományozóknak… És köszönet Srila Prabhupadanak, aki lehetővé tette ezt a fajta szolgálatot, prédikáló tevékenységet: prasadamot mindenkinek. 

Túléltük

Ismét túléltünk egy világvégét. Előtte utána és közben is dolgoztam. A magunk módján elpoénkodtunk, hogy na akkor most moszkvai idő szerint, az mikor is  van? Aztán tettük a dolgunkat. Közben el-el gondolkoztam, vajon hányan költöztek a föld alá, vajon hányan vásároltam be mindenből. Vajon akik bunkert építettek éveken keresztül, azok megtudják-e valaha hogy nem jött el a világ vége? Vajon szól-e nekik valaki? S akik szentül hitték, hogy kész vége mindennek, most vajon milyen álelmélettel jönnek elő. Azzal hogy valójában már egy másik világban ébredtünk? Elméletek mindig lesznek, s mi magunk dönthetjük el mit hiszünk és mit nem. Csak közben ne felejtünk el élni, éljük meg valóságunkat, ne rettegjünk. Nekünk embereknek hihetetlen, hogy mindig félnünk kell valamitől. Most túléltük a maya-k által megjósolt ( kétlem hogy ezt jósolták volna) világvégét. Mi lesz az újabb para oka? Kíváncsian várom. 

Keep smiling

Ha azt veszed észre hogy elfelejtettél mosolyogni, akkor bajban vagy. Azzal, hogy mások gondját magadra veszed nem oldasz meg semmit: sem az övét sem a magadét. Attól, hogy odafigyelsz másokra, nem hanyagolhatod el önmagad. Nem vagy önző, ha megállsz és azt mondod: ohh a másokkal való törődésben elfeledkeztem önmagamról. Ahogy ezt kimondod állj meg, végy egy mély levegőt és helyezd magad előtérbe. Keresd meg azt ami boldoggá tesz, és cselekedj ennek megfelelően. Szakadj ki mások világából a saját világodba. Éld meg valóságként amit szeretnél, mert csak akkor tudsz mosolyogj őszintén. S nagy igazság:

„Laugh and the world laughs with you. Weep and you weep alone”.

"Nevess és a világ veled nevet. Sírj és egyedül sírsz."

Szaloncukor mizéria

Hogy mit kedvelek a karácsonyokban? Pl. a szaloncukrot. Nem is értem miért nem árulják az év összes napján. Na de évről évre nagyobb bajban vagyok. Mert hát ragaszkodok ízekhez, illatokhoz. És ahogy a nagy öregek mondják: már semmi sem olyan mint régen. A csokik terén igazat kell hogy adjak. Emlékszem gyermekkorom kedvenc narancsos zselés szaloncukorkájára. Még most is fel tudom idézni illatát, ízét és állagát. 

Na hiú ábránd ezt a szaloncukrot keresni, s nem csak azért mert nincs, hanem mert ha lenne sem tudnám miből is készül az a bizonyos zselé. Másik nagy kedvencem a marcipános, na de ezek sem a régiek már. A marcipán gyenge utánzatát belemártják valami nugátos, kakaós masszába: csokinak sem nevezném. Kóstoltam a minap meggyes-joghurtosat. A eredmény: Se meggy se joghurt. Bármennyire is fáj a szívem, idén a milka mellett tettem le a voksot. Választottam a fekete-erdős. S bár a szaloncukorhoz semmi köze nincs, de mint desszertnek megfelel,  ami szaloncukorhoz hasonlóan van csomagolva. 

Fogyasztói társadalom

Manapság olyan sok mindenre nincs szüksége az embernek, és mégis akarja. A minap sétáltam és az alábbi reklámot láttam:

Nem is értem. Kávé illatú bankkártya? Na de minek? Kinek jó az hogy egy pénztárca kávé illatú? Ha szeretem a kávét állandóan kívánom. Vagy ez a lényeg? Tudat alatt így irányítanak a kávézókba? És vajon meddig tart az illata: örökkön örökké? Ezen túllépvén, kivettem az reklám újságokat, hogy gyorsan átlapozzam, mi az amit megvennék, mi az ami kell, és mi az amit tényleg veszek is. Ez a három kategóriám van, aztán a boltban úgyis mindent felülírok. Persze lehet, hogy tervszerűen kellene menni: jegyzettel, tollal és vásárlás közben kihúzni ami a kosárba kerül. Na erre nem vagyok még elég érett. Szóval lapozgatom az újságot, és ott is megakad a szemem.

Na értem én, hogy karácsony, és hogy narancs meg fahéj. Na de egy wc papír? Nem is tudom eddig hogy élhettem, és hogy élvezhettem a karácsonyokat, ilyen eü papír nélkül. Hát tényleg hányatott sorsom volt nekem. 

A kellemest a hasznossal

Régen voltam Szegeden. Sajnos úgy alakult hogy karácsonykor nem tudok menni, így előrehoztam utolsó két nap szabimat. A sors úgy hozta, hogy épp Gita jayantira érkeztem, így persze nem hagytam ki. A házunktól sem volt messze a rendezvény, 5 buszmegállónyira, és 10 perc sétára. Utóbbi kissé idegesített, de aztán úgy alakult, hogy elállt az eső, a szél és még a mínuszok sem repkedtek. Főleg hogy Sivarama Maharaja olvasta fel. Ez az a rendezvényünk amikor az összes verset felolvassuk a Bhagavad Gitából: Maharaja szanszkritül mi pedig magyarul. Van valami éltető abban, ha sokan olvassuk egyszerre. Szinte egy energiamezőt, egy burkot képez. És közben fel sem tűnik, hogy közel négy órán keresztül egy helyben ül az ember. Persze volt benne kétszer 10 perc szünet, de az épp csak egy szusszanás. Ilyenkor vásárolhat egy-egy könyvcsomag, ami most 7 darab könyvet tartalmazott. Ebből el is ajándékoztam hármat. a többit anyuméknál hagytam, majd szép lassan hazahordom és tovább adom, így száll tovább a szent név.

Gyors karácsony

Sokaknak nehézkes az ajándékvásárlás. Nekem ez sosem okozott gondot. Ha figyelsz másokra akkor neked is könnyű lehet. Hogy mi a titok? Ne csak nézz hanem láss is! Így bevetettem magam a karácsonyi fergetegbe. Még jó hogy ott Debrecenben nem olyan gagyi a karácsonyi vásár. Itt inkább a kézművességre mennek rá. Így némi érték is kerülhet a fa alá. Persze nem csak egy nap szól a szeretetről, vagy az ajándékozásról, de valahogy mégis mindenki a december 24-re összpontosít. Hülyeség a napoknak elnevezéseket adni. Egyszerűen ha adni akarsz akkor adj, akkor és annak és azt amit akarsz!

Maraton

A gödörből mindig van kiút, csak meg kell látni és el kell fogadni azt a bizonyos kezet. Biztos mindenki ismeri a nem is annyira viccnek számító, mint inkább tanmese jellegű szösszenetet: egy ember hajótörést szenved, egy deszkán ül és süllyed. Arra megy egy hajó: gyere mássz fel! A válasz: oh nem köszi, én hívő vagyok, engem Isten megment. Az emberünk süllyed tovább. Arra jön egy repülő: gyere mássz fel elviszünk. A válasz: oh nem köszi, én hívő vagyok, engem Isten megment. Majd emberünk elsüllyed, és Isten színe elé kerül, kinek szemrehányóan mondja: én igaz hívőd voltam miért nem mentettél meg. Isten válasza: de küldtem hajót, nem kellett. Küldtem repülőt nem kellett, hát ennél többet mit tehettem volna?

Szóval a szolgálatban az is egy feladatunk, hogy segítsük egymást (a másikat) szolgálata végzésében. Így kapóra jött egy telefon, hogy nem mennék-e könyvet osztani. Ugyanis november végétől december végéig van az ún. Prabhupada maraton. Ilyenkor még nagyobb kegy könyvet osztani, mint máskor. Így Debrecenben is az utcára megyünk pár könyvvel. Szóval igent mondtam. Előtte este kérdezték is, hogy izgulok-e. Mondtam még nem, na de majd ha az első embert le kell szólítanom. Eljött a napja: reggel japa, guru-puja, lecke majd 4 lelkes ember könyvekkel el is indult. Azt hiszem az idei tél leghidegebb napját sikerült kiválasztanunk. Megérkeztem a kiszemelt helyre (osztottam már itt régebben). Nem egy szélcsendes hely. Az első 10 ember meg sem állt. Egyből a telefonhoz nyúltam és hívtam párom: gyere, mert feladom. És ő jött. Közben Andi mata kiosztotta első könyvét. Lelkesedése erőt adott, és alig 30 perc alatt 3 könyvet is kiosztottam. Közben repkedtek a mínuszok, de erőt adtak azok az emberek akik emlékeztem rám az utcákról vagy épp az étteremből. Közben felhívtam beépített emberemet is, hogy dél körül viszem neki a két könyvet (előre bebiztosított sankirtan). Közel másfél órát voltam az utcán: kaptam hideget, meleget. A lényeg mosolyogva töltöttem a nap hátralevő részét. Sankirtana ki jaya!

Mikor a nehéz idők teszik próbára a szívet és az elmét

Lelki utazásunk egyes fázisai olyan száraznak tűnhetnek, mint a sivatag, sőt, akár veszélyesen göröngyösnek is. Áruljátok el nekem: a belső konfliktusok valaha letörték már a kedveteket, és nem tudtátok, mit tegyetek? Úgy érzitek, hogy maya lüktet az elmétekben és testetekben, miközben éjjel-nappal küzdötök?

Ne feledjétek, barátaim, hol élünk: a zavar és bonyodalmak országában. Lássuk reálisan a saját közvetlen környezetünket: az anyagi világot két főbb elem, a szenvedély és a tudatlanság irányítja.

- Add már fel! – üvölti Maya az agyadban. – Sosem fogod elérni a bűnök nélküli bhaktit. Dőlj hátra és csússzál le szépen és merülj el önzőn testi örömökben. – Az illúzió csalogat és csábít:

- Értsd már meg, hogy egy kis hallucináció is szükséges, hogy végre békére találj.

Ezek a kihívást jelentő időszakok igazából megerősítik lelki izmainkat. Próbáld ki, és meg fogod tapasztalni Krisna és az Úr Caitanya lenyűgöző erejét, mely a sötétség korában is elérhető számunkra. Amikor Maya a falhoz nyom minket, minden kietlennek tűnik, és biztosak vagyunk abban, hogy semmi esélyünk arra, hogy lelkileg túléljük az egészet. Aztán ha mégis figyelmen kívül hagyjuk, amit az elménk és testünk suttog nekünk, annál jobban a Szent Név menedékére találunk a japán és a kirtanon keresztül.

Drága törekvő bhakták, középszintű gyakorlók és szeretett érett bhakti jógik, mindannyiunknak szüksége van arra, hogy megtapasztalja, hogyan kell a jogunkért harcolni, hogy figyelmesen énekelhessük a Hare Krisnát. A legjobb, ha a Mahamantrával ordítjuk le Maya fejét:

- Amíg zavarsz engem, én csak japázok. Nem érdekel, meddig fog tartani, napokig, hónapokig, évekig vagy akár több életen át: a japázás hatására nem tudsz megérinteni, és teljes biztonságban leszek Krisna lótuszlábainál.

Sosem fogod elfelejteni ezt az akaratformáló drámát, ha sikerül ellenállni Máyának azáltal, hogy még jobban belekapaszkodsz Krisnába. Ha a Krisnához vezető úton learatod ezt a győzelmet, egyre több lelki kincsel leszel felfegyverkezve, és bhaktikus életed csak fokozódik.

- Korábban már ellenálltam Mayanak, és tudom, hogy a Szent Név segítségével a kegy mindig nőttön nő.

Param vijayate sri krsna sankirtanam: Minden dicsőséget Krisna szent nevei éneklésének!

Devamrita Swami

Ételosztás hidegben

Egy újabb ételosztáson vagyunk túl. Valahogy elkényelmesedtünk a melegben, mert most meglepetésszerűen ért a hideg bennünket. Szervezettek, rendezettek voltunk. Egyszerűsítettük a dolgainkat. A lencsefőzelékbe csak répát tettünk. Egyik oka mert gyorsabban lehet pucolni, aprítani. Szóval időre kész lettünk. Egy átmeneti otthon lakói bejelentkeztek ételért. Sajnos volt egyfajta negatív érzésem ezzel kapcsolatban, de lefőztük az adagokat. Mivel a vonzás törvénye tökéletesen működik, így sajnos nem jelentek meg, így ismét ránk maradt 20 liter étel. Persze kárba nem vész, hiszen egy átmeneti hajléktalanokat ellátó szervezethez vittük át. Már várták. Sajnos nincs ötletem, hogyan lehetne optimalizálni az adagok számát. Jó lenne ha annyit főznénk amennyiért el is jönnek. Vagy épp Krisna akarata, hogy a hajléktalanszállóra is kerüljön prasadam?!

Coelho: Az ausztrál és az újsághirdetés

Sydney kikötőjében vagyok, nézem a szép hidat, ami a város két felét összeköti egymással. Egyszer csak odalép hozzám egy ausztrál, és megkért, hogy olvassak fel neki egy újsághirdetést.

-          Nagyon kicsik a betűk – magyarázza. – Nem tudom elolvasni.

Próbálom elolvasni, de nincs nálam az olvasószemüvegem. Elnézést kérek a férfitól.

-          Ó, ne is törődjön vele – mondja. – mondjak valamit? szerintem Isten is rövidlátó. Nem azért mert öreg, hanem mert ő akarja így. Ezért ha valaki hibázik, nem látja jól, és inkább megbocsájt az illetőnek, mert nem akar igazságtalanul dönteni.

-             És mi a helyzet a jó cselekedetekkel? – kérdezem.

-          Nos, Isten soha nem felejti otthon a szemüvegét – feleli nevetve az ausztrál, és továbbáll.

Plakát nézőben

Már biztos írtam nem egyszer, hogy családi hagyományként jobboldaliságot hoztam magammal. De ez nem egyenlő a vaksággal. Reggel gyalog mentem dolgozni, és az alábbi plakátot szúrtam ki a szürkületben.

Először is jót nevettem, hogy tényleg erre aztán van pénz. Majd próbáltam nem gyártani összeesküvés elméleteket, hogy ki is pénzeli ezt valójában, mert hát a politika kiszámíthatatlan, és legkevésbé sem hiszem, hogy függetlenek készítették ezt a plakátot. De abban biztos vagyok, hogy ez az adófizetők pénzén történt. És hogy mi a hozzáfűznivalóm? Csak annyi, hogy egy országot nem lehet többször tönkretenni. Országunkat már réges-régen tönkretették. Anno egészen Koppányig vissza lehetne vezetni. Na de minek is? Ki kellene törnünk, előre kellene néznünk, a múltat lezárni., mert soha sem lesz jövőnk…

Világvége feeling

Már a legelején le szeretném szögezni írásomnak nem célja másokat megbántani. Egyszerűen csak annyira téma ez a világvége, hogy nem hagyhatom szó nélkül. 35 évem alatt két világvégét éltem meg. Az egyik az 1999-es teljes napfogyatkozás a másik a 2000/2001 szilveszter. Lehet volt több is, de azokra nem tudok visszaemlékezni (lehet átaludtam). Na de most a 2012 december 21 tartja lázban a világot. Jönnek a körlevelek, jön a Nasa nyilatkozat, vannak akik bunkert építenek, vannak akik praktikus tanácsokkal látnak el. És vannak aki nem anyagi szinten képzelik el a vilgá végét. Van akik szerint 10 napig se gáz, se villany, se víz. Vannak akik szerinte ez 3 napig tart, de nem baj mert úgy sem emlékszünk majd rá mert át fogjuk aludni. És biztos megannyi változat van, mindenki válassza ki a magának megfelelőt. Vagy csak éljen és várja a december 22-ét. Mert eljön az a nap is. És felkelünk, és eszünk, és dolgozunk és alszunk. Szóval ne éljük bele magunkat, hogy december 22-én a semmire ébredünk, mert nagyot fogunk csalódni mikor az ágyunkban ébredünk…

..avagy én nem bírom ki szó nélkül..

Tegnap este kaptunk egy levelet, elektronikus úton, hogy egy képet jogtalanul használtunk fel az általam is szerkesztett honlapon, kérték töröljük onnan. A főszereplő a kurkuma volt. Persze értem a jogvédelmet, így nem dúltam fúltam. Na de reggel a boltban épp két eladó hölgy kezdett vitába a tv-ben látott kurkuma kapszula láttán. Egyikük mellette, míg a másik ellene érvelt. Jó magam mikor először láttam ezt a reklámot jót nevettem. 10.000 forint a kapszuláért, mikor fűszerként olcsóbban hozzá lehet jutni, és valószínűleg az E betű tartalma is kevesebb. A lényeg, hogy a tvben látható vásárló műsör felkapta a kurkumát, mely gyulladás csökkentő hatása miatt nagyon jó az ízületekre. Na de visszatérve a boltba. A szkeptikus hölgy hangja belengte illetve betelítette az egész boltot, így mindenki hallhatta, hogy a kurkuma nem mást mint húsleves színező fűszer. És itt úgy éreztem, hogy meg kell védene, ki kell állnom a kurkuma védelmében. És csendesen szóltam az újdonsult kurkuma kedvelőnek, hogy márpedig de igen, jó az a kurkuma és nem csak színezék, s ha teheti ne kapszulában fogyassza, hanem tegye mindenbe. A hölgy szépen halkan megköszönte, mint akinek titkolnia is kell, hogy kurkuma rajongóvá vált. Na de szkeptikusunk csak tovább folytatta, hogy ha el lehet hinni, hogy a kurkuma gyógyító erővel bír, akkor minek is vannak az orvosok, és hogy milyen hülyeség már hogy a tv-nek mindent elhiszünk. Én erre határozottam a szemébe néztem: hiszek a kurkumában. A hölgy pedig: jah ha valaki hisz benne, akkor nincs mit tenni. Közben a pénztárhoz értem, majd kiléptem a boltból, és már én sem tudtam mióta is vagyok fanatikus kurkuma rajongó, hogy minek is szóltam bele az egészbe. És amúgy is: miért kísért engem ebben a 12 órában kétszer is kurkuma?!

A multi útvesztőjében

Shoping délutánt tartottam. Hamar ráunok én az ilyen dolgokra, így egy kabát és egy pulcsi vásárlásánál többre nem is jutottam. A pénztárnál láttam, hogy nem annyit kell fizetnem mint amire számítottam. Sebaj utam az ügyfélszolgálatra vezetett. Nem voltam ideges, meg sem lepődtem , jártam már így. Vissza is kaptam a különbözetet: ingyen pénzfelvétel. Na de hazaérkezvén mégis csak sikerült felhúznom magam: a kötött pulcsiban benne maradt a lopásgátló. Bár nem gátolt meg semmiben, mert olyan simán kisétáltam mint még soha. Hát persze hogy nem tudtam leszedni. Na ezen már meglepődtem. Közben észrevettem hogy a lopásgátlónál a bomlás is megkezdődött. Így visszatértem két nap múlva az áruházba. Befelé persze hogy besípoltam: nem egyszer hanem kétszer is. Lassan törzsvendég leszek az ügyfélszolgálaton. Na kiszedték a kék műanyag szutykot a pulcsiból, és ott tátongott a lyuk. Teljes nyugalommal közöltem én levásárolom. Így két nap alatt kétszer divat shopingoltam. Hát igen aki megteheti…

Néha jó lenne butának lenni

Vannak napok amikor rájövök: saját életemet én bonyolítom. A dolgokhoz való hozzáállásommal én befolyásolom legfőképpen a gondolataimmal. Néha kellene egy off gomb, és egyszerűen csak szemlélődőnek lenne: aki kívül tudja magát helyezni a történéseken, az érzelmeimen. Szeretném kívülről látni, vagy lehet nem is szeretném sem látni sem érezni. A lényeg hogy egy kis pause kellene, és csak úgy egyszerűen lenni. Felmerül bennem, hogy mennyivel könnyebben élnek, élhetnek azok akik nem agyalnak, akik csak vannak, vagy akiknek épp elég az, hogy megmondják mit tegyenek, merre menjenek stb. Vannak pillanatok mikor még vágyok is erre. Aztán meg mintha megvilágosodnék, és fedezem fel hogy épp ezektől a gondolatoktól vagyunk másabbak. Akiknek ebben az életükben nem nyílik ki a szemük, majd a következőben fog. És igen senki nem mondta, és nem ígérte, hogy az önmegvalósítás, az önismeret könnyű és fájdalommentes. És hogy miért azok szenvednek, akik az úton vannak? Hát hogy tudják hogy haladni kell, nem megtorpanni, és nem visszafordulni. Szóval harcra fel kedves gondolkozók, a következő élet már könnyebb lesz.

A vallás mindenre magyarázat?

Minap olvastam egy hírt „Életét vesztette egy Írországban élő indiai nő, miután az ír orvosok katolikus hitükre hivatkozva megtagadták tőle az abortusz elvégzését. A nő később elvetélt és vérmérgezést kapott.”  A cikk szerint azért tagadták meg az abortuszt, mert hogy Írország katolikus ország és ez tiltott dolog. Elgondolkoztam hányszor vádolnak meg hogy egy szektához tartozom, ahol az emberek agymosottak és nem gondolkoznak, csak követik a tanokat. Hát azt hiszem az embereket soha nem a vallásuk alapján kell megítélni, hiszen ha így tennék nem lennék különb másokkal. Sajnálom, hogy ilyen híreket kell hallani, és sajnálom hogy vannak akik majd vallási fanatizmussal vádolják meg az abortusz ellenzőket. Úgy gondolom a vallás gyakorlás nem tiltja a gondolkodást. És az alábbi magyarázat sem elfogadható számomra: Írországban az alkotmány tiltja az abortuszt. Egy 1992-es legfelső bírósági döntés értelmében a terhesség-megszakítás végrehajtható, ha az anya élete veszélyben forog vagy félő, hogy a terhes nő öngyilkosságot kísérelne meg. Ezt a döntést azonban öt egymást követő kormány sem ültette át törvénybe. Tényleg egy törvény kell az élet megmentéséhez? Nem lehet gondolkozni? Mert ezt sem ültette át törvénybe a parlament? Mi köze ennek a vallásossághoz? Semmi. Ez egyszerű emberi intelligencia lenne…ha lenne… 

Divali a fény ünnepe

Dívali, a mécsesfüzér, fények sora - mondja a szanszkrit - a bőség, a gyarapodás, a fény, a tudat tisztaságának ünnepe. Dívali vagy Dípávali e meghitt ünnepén Isten inkarnációjának, az Úr Rámacsandrának győzelmét ünneplik a hívek Rávana démon felett valamint azt követő hazatérését. Dívali a hindu újesztendő napja is egyben. Indiában és most már szerte a világon fények sokaságát gyújtják eben az időszakban, ahogy egykor Rámacsandra útját is kirakták az emberek, hogy mielőbb hazataláljon Ajódhjába. A hagyomány ma is él, mindenki részt vállalhat a Fény hazatérésében, a sötétség feletti győzelemben, s elérheti, hogy bőség és boldogság lépjen be az otthonába.

Nincs az idő járását szebben jelző égi óramű, mint a Nap. ő adja az életerőt, energiát, de ma már tudjuk, a jókedvet, az őszinte mosolyt is. Fénye, színe, akár az arany, s így egyszerre adja a tudat tisztaságát, a jólétet, bőséget, de a rétek, legelők gazdaságát is, ereje érleli a gabonát.

A Nap fénye azonban, túl a fényes csillagon, számtalan földi dolgot áthat. Képviseli életünkben a jólétet, az anyagi örömöket, de a tudat tiszta fényét is. Az önismeretet, a tudással felvértezett öntudatot, amely okosan helyezi el magát az anyagi természetben. Képviseli a rejtett belső erőt, a testből fakadó, életet jelző hőt, s az égi utakat rovó bolygók legfelsőbb urát, Szúrját, a Napistent.

Az ünnep ideje

A mérsékelt égövön októberben elfogy a Nap ereje. Nedves, párás, ködös reggelekre szeles napok jönnek. Terjeszkedik a sötétség, s kicsit ilyenkor talán a félelem, a tudatlanság, az aggodalom is. Természeti népeknél a fakuló Nap erejét a szobába vitték, lángba zárták és tavaszig őrizték. A családi tűzhely képviselte erejét minden egyes sütés-főzéskor. A hideg telek idején az öregek gyakrabban meséltek. Megtanították a gyermekeket a kétkezi mesterségekre, de a számolásra, írásra, olvasásra, a mesébe szőtt tanulságok fondorlatos átadására is.

Fényadó

A Fényadó Ünnep a Nap fényétől kölcsönzött jókedvet tartogatja a jövő esztendőnek. Megőrzi a föld illatát, a víz ízét, az otthon melegét, a tudás fényét, a vallásos rítusok tisztaságát. Behozzuk a lángot a szobába és kézről kézre adjuk, miként a tudás vándorol szájról szájra - így ismerjük a tapasztalatokon túli mesét. Ez a tudás összekapcsolja az égit a földivel, az anyagit a lelkivel. Van bármi más, mit fontosabb volna átköltöztetnünk az új esztendőre?

A természet körforgásából adódó új év a megtisztulást is segíti. A múlt, a terhek, a feleslegesen magunkra aggatott szerepek elengedése után talán egy kicsit maradandóbbat keresünk.

Tradíció

Ha magunk is mécsest gyújtunk otthonunkban, becsalogathatjuk a szeretetet és a sikereket a fedél alá, s Indiában - azt beszélik - Laksmí déví, a szerencse, a gazdagság és az öröm istennője is betér majd hozzánk. ő a Fénytől, hitvesétől, a Legfelsőbb Úrtól elválaszthatatlan, így - miként követi a fény útját - magunk is vendégül láthatjuk. A hagyomány szerint egészséget, jólétet hoz az emberek életébe.

Dípávalí szent ünnepén a láng hordozására buzdítunk mindenkit. Az életerő, az ünnep, és a tudás fényét egyszerre nyújtjuk át Önnek, s ez alakalomból invitáljuk a Fényadó Ünnepre.

Divali bhajana

Fesztiválozás

Szombaton délben indultunk is. Még beszaladtunk cukrot venni és aztán irány Somogyvámos. Megállapítottam messze van. Na de megéri. Hat körül értünk oda. Szállásadónk már fel is adta, de mondtam: ha megígérjük akkor megyünk. Gyors vacsi és indulás a templomba. Épp egy bhajanra léptünk be. Még láthattuk az Urakat mai ruhájukban. 

Aztán eltűntek a függöny mögött. Majd következett a Damodara astaka. 

Végre nem magányosan tartottam: emberek közt csak jobb. Aztán az Urak is visszatértek, így még lett egy kis ráadás bhajana. 

Jót is aludtam függetlenül attól, hogy nem a saját ágyamban voltam. Vasárnap reggel hatkor már a templomban voltunk. Csak úgy repkedtek a japa körök. Majd nem bírtunk az éhségünkkel így a kocsiban egy gyors reggelit követően csatlakoztunk a kirtanhoz. Az Urak ha lehet ilyet mondani még szebbek voltak, mint tegnap. 

Aztán volt abishek, ilyenkor tejben vajban és minden jóban megfürdetik Govardana Lal-t. 

Később meglátogattuk a bocikat, majd jött a felejthetetlen édesség áradat és a giri-pujeyam dal. 

Aztán pedig a lakoma. Majd a visszaút, ami szintén hosszú volt. Jövőre azt hiszem három napot szánunk egy fesztiválra: kell a felvezetés, a részvétel és a levezetés.

Govardanra készülve

Emlékszem első találkozásom Devamrita Maharaja-al egy Govardan pujá-n történt meg. Ismerős volt a bhajan stílusa, hangja, de valahogy nem fogam fel hogy ott lehet bent. Párom lelkesen buzdított menjek befele hiszen itt van. És igen: bemenetem, és csak a fesztivál végén jöttem ki onnan. Ismét elérkezett egy Govardana puja, s mi 10ed magammal édességet készítettünk. Ilyenkor sok-sok édesség gyűlik össze: egy egész hegynyi. Szóval a hetem elég húzós volt, mert kellettek a plusz órák, hogy a szombati munkamap felét le tudjam csúsztatni. Valójában 5-kor keltem, fürdés, japa. Negyed nyolckor már munkahelyemen voltam, és maradt egészen este hatig. Otthon a megmaradt körök befejezése után Damodara majd alvás. Pénteken csak kettőig dolgoztam: rohanás haza, fürdés és indulás az étterembe az édességgyárba. Ilyenkor puja tisztának kell lenni, ami annyit tesz, hogy fürdés után teljesen tiszta ruhát veszel fel, s nem eszel, iszol és nem mész mosdóban se. Jó páran összegyűltünk ily tisztán. Én a marcipán golyózás birodalmába csöppentem. Ugyanis minden fesztiválra a debreceniek készítik a Radhe-Syama golyókat. Végy egy marcipán tömböt: formázz belőle max 2 cm átmérőjű golyókat, majd ételfestékkel, bambusz pálca segítségével írd az egyikre: Radhe, a másikra Syama. Én az utóbbit választottam. Jelentem az íráskészségemre nincs fejlesztő hatással a „qwertz” feltalálása. Így minden tőlem telhetőt megtetettem, de azt hiszem a vér nem válik vízzé, s bár nem vagyok rocker, de eléggé Slayer-es re sikerültek S betűim.

 

 

Szerzői jogok

Főzzünk bhaktásan

Ha az ember férje szakács akkor elkényelmesedik. Így volt ez ma nálam is. Csak vártam és vártam. Délután négy körül ráébredtem: az én uram nem főz ma. 

Na nézzük mi is van hűtőben: cékla, káposzta, sárgarépa, krumpli, dió és mák. 

Segítségül hívtam a netet,  és rá is találtam egy egyszerű de nagyszerű receptre. Nézzük csak:

Sárgarépa krémleves recept

1 közepes sárgarépa, 1 kis fej burgonya 1 fél vöröshagyma, ételízesítő, majoranna, rozmaring, kakukkfű, bors

Ugyebár mi nem eszünk hagymát így a hagyma és az ételízesítő kilőve. Sebaj van hing, ami mindezt pótolja. Na de mit is jelent a közepes sárgarépa? Mindig is bírtam a leírásokat mint ízlés szerint, egy csipetnyi és a hasonló kifejezések roppant nagy segítségére vannak a kezdő szakácsnak. Sebaj, mivel láttam, hogy a krumpli kicsit sem kicsi, így kivettem a legnagyobb méretű répát. Aztán pucoltam, daraboltam, majd az olajon pirítottam. Vagyis karamellizáltam és vártam, hogy piruljon. Persze felötlött bennem, hogy vajon a répán hogyan veszem észre, hogy pirult. Na a részleteken nem akadtam le. Felöntöttem fél liter vízzel, ez legalább egyértelmű: Ha megpirult, felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje a zöldségeket. Ezután következett a fűszerezés. Jó néhány dobozt átnéztem, de kakukkfüvet nem találtam. így bazsalikom lett helyette. Most hogy olvasom, miközben blogolok a rozmaringot simán kihagytam. Na sebaj, már elfogyott. szóval víz, fűszer és főzés. Majd elő a turmix, beleönt, teker és kész is a csoda. Egy kis önállósággal a nagy könyv szerint készítettem, így az Urak is ettek belőle. És a nagyszerű az egészben pont két adag lett, így nem maradt egy falat sem. 

Életképek

Reggel fél hét buszmegálló. Anyuka a tini lányával álldogál és újságot olvas. Tiszta idill. Jön a busz, a lány nem találja a bérletét. Anyuka hirtelen idegbeteg lesz, elkezdi rángatni a lányt, a táskáját és szitkozódik. A busz elindul, a lány nem akar az anyuka mellé ülni. Anyuka ráparancsol, a lány megszeppenve megy mellé. Anyuka még mindig káromkodik, és az arcán van a világ összes gondja. A lány szól neki, ne hozza ilyen helyzetbe mert a fél busz őket nézi. Anyuka figyelembe sem véve ezt a kérést, tovább szidja. Meg lesz a buszbérlet, addigra a lány kezébe temeti arcát és sír. 13 év körüli: neki ez a legnagyobb gondja. Majd felnéz, egy szót sem szól többet. Pár perc múlva tekintetünk találkozik én rámosolygok, ő pedig vissza. Később már pár szót képes váltani az anyjával. Közben én gondoltam egyet és a táskámból kivettem egy matricát. Azon agyaltam hogyan adjam oda a lánynak, akinek ez a legnagyobb gondja. Vajon az anyja nekem esik, vagy elküld a fenébe, hogy mégis mit képzelek én hogy bármit is adok az ő szeretett lányának? S leszállva a buszról megfogtam a lány vállát és a kezébe nyomtam:

légy boldog

Megköszönte, mosolygott.  Remélem tényleg ennyi lesz a legnagyobb gondja.

Tökölés - magyar módra

Szóval halloween. Olvastam egy két helyen, hogy ohh jajj át ne vegyük ezt Amerika-majmolást, mert hogy igazi magyar ünnep a mindenszentek és a halottak napja, és a halloween szokás átvételével oda a magyarság tudatunk. Na most ha egy sütőtök kiformázása ezzel jár, hát akkor jelentem az én magyarságom oda lett. Tegnap kitaláltam, ma megvettük és délután kifaragtuk. Sejtettem, hogy először a kibelezés történik, majd a rajz, majd pedig a faragás. Aztán a szépítgetés, és a mécses behelyezése. Majd egy fotó és boldogság, mert Dönci (a tök) mosolyog, mi mosolygunk és ez így van jól. Aztán este egy kis hírek, mert hát a Sandy katasztrófa ugye nem hat a magyarságtudatra…

orr

száj

mosoly

mécses

Dönci

boldogság