Amikor az időtök lejár..

Sokan gondolják, hogy az ember eredendően bűnös és azért kerül a földi életbe. Mert ez az egész egy büntetés. Hitem szerint azért kerülünk ide, mert erre van vágyunk, és vagyunk annyira szeretve, hogy nosza tessék megkapod. Hiszem, hogy az emberek nem véletlenül kerülnek életünkbe, mindenkivel van már egy közös múltunk, s van egy feladatunk amit meg kell oldanunk, így egymás mellett vagyunk hosszabb, rövidebb ideig. Hol szorosan, hol távolabb, hol csak néha bukkanunk fel. De jelen vagyunk, mert ösztönösen tudjuk kit keressünk, kihez forduljunk ha nem zárkózunk be önmagunk sajnálatába. Szóval szeretni sokféleképpen és sokféle szinten lehet, s nem biztos, hogy ha valaki csak bizonyos élethelyzetekben bukkan fel, csakis kihasználó szándékkal teszi ezt. Nem, mert épp ezzel mutatja ki, hogy számít rád, bízik benned, csak benned. S persze minden kapcsolat adok-kapok, és üzlet, de nem biztos, hogy te tudod, hogy mikor és mit adtál, mert lehet neked fel sem tűnik, mert amit adsz természetes, viszont aki kapja annak egyedi és megismételhetetlen élmény nyújtasz. És tarthatnak mások hülyének, mert hagyod magad, de amíg te nem így éled meg, addig csak hagyd magad. Ha pedig egyszer így éled meg, még mindig tehetsz valamit. Kommunikálj, mondd el mit érzel, mi fáj, mi bánt, hogy te ezt hogy éled meg. Adj esélyt a másiknak, hogy eloszlassa kételyeidet, vagy mondja el, hogy ő mit gondol, érez és mit miért tesz. Ha viszont meghagyja a kételyeidet, akkor lépj tovább, fogadd el az időtök lejárt. És eljöhet még az időtök, de ez már csak rajtad áll kit mennyire engedsz be, vissza az életedbe, mert vannak akiknek már nincs helyük, s vannak akiknek mindig nyitva hagyod azt a kiskaput. De fontos, hogy tudasd a személyekkel ki az aki bármikor bemászhat a nyitott ablakodon, s ki az aki már csak a szúnyoghálón keresztül szemlélődhet…

József Attilától 1920-ból..

"A Hold is kacag a nagy gyávaságon

és a Tisza lassan bugyborékol.

S csak ott tör ki a szó a néma ajkon,

hol már biztos-távol vagy a hídtól."

A nagy project

Még tavaly február végén elkezdtük a hivatalossá tételét ételosztásunknak. És ahogy lenni szokott kicsiny hazánkban az év végére sikerült is elintézni. Sok papír, sok hiánypótlás, segítő és együttműködő kezek, de a végeredmény, hogy hivatalos telephely lettünk. Hogy mi a jó ebben? Akár ha az állam támogatna „fejpénzzel” naponta oszthatnánk. Erre alakult is egy tervünk, nem kellett hozzá más csak Krisna kegye, ami a bhaktái által elér minket. Vagyis bevállalás, egyezkedés, így ennek keretében kezdtük el júniustól a havi egy helyett a heti egy ételosztásunkat, 300 főre, s hozzájutunk egy 140 literes főzőüsthöz, amely mint egy kukta nagyban egyszerűsíti a főzésünket. És ahogy lenni szokott ember tervez, Isten (így Krisna) végez, persze közrejátszik szabad akaratunk, és Istenke szeret annyira, hogy ezt a jogunkat soha nem veszi el. Tehát van aki kilépett, legyen az oszlopos tag, vagy épp önkéntes segítő. S természetesen a szolgáltatóknak is volt ehhez az üsthöz egy két szava, mert hiú ábránd azt hinni, hogy veszek egy üstöt nem kevés pénzért, beszereled és már oszthatod is az étket. Hát nem mert kell víz, gáz, villany átalakítás, szellőző és miegymás ami a konyha szétverésével jár. Persze az étteremnek működnie kell, az ételosztásnak meg folytatódnia kell. Közben ha már átalakítás van, akkor legyen udvarrendezés, burkolás, szigetelés és vakolás, mert mindez egy nyárra belefér. Szóval elkezdődtek a munkálatok és mi akik maradtunk nem adtuk fel. Néhány újratervezés, és szervezés szükségessé vált. Az együttműködést, alkalmazkodást még szoknunk kell, de hisszük, hogy a cél nemes, így nagy baj  nem lehet. Szeptember 26-án reggel a konyhába lépvén megcsodálhattam üst-gurunkat, melyhez reményeinket álmainkat fűztem. A remény ás álom megmaradt, még ha most egyes számban is, de ott van, ott áll a konyhában beszerelve és várva az első használatra és várva az állami támogatásra, hogy üstünk végezhesse napi teendőjét. S addig is míg az állam gondolkozik, tartunk egy zumba party-t 2013 10 02-án, Debrecenben a Dózsa György Általános Iskolában, ami meglepő módon a Dózsa György utca 2 szám alatt van. A bevételt pedig nagycsaládosaink étkeztetésre fordítjuk, mert az összefogásban nagy erő rejlik. 

"Ha hiszünk abban, hogy Krisna ellát és fenntart mindenkit, akkor miért is lennénk fösvények? Ez azt jelentené, hogy elveszítettük a hitünket Krisnában és azt gondoljuk, mi vagyunk a cselekevők és az ellátók. Biztosak vagyunk abban, hogy Krisna gondoskodni fog rólunk! Jöjjön az egész világ, mi mindenkit megetetünk. Kérlek, végezzétek ezt szépen és hamar kezdjetek bele!" 
Srila Prabhupada

Mit is szeretünk?

Mi nők.. Hát nem a tesze-tosza, tedd ide tedd oda embereket, ez egy biztos. Tény hogy az erősebb jellemű nők szeretnek és tudnak irányítani, de ettől függetlenül természetükből adódóan szeretik ha valaki mégis csak tudja mit akar és tesz érte. Persze lehet segíteni, támogatni láthatatlanul irányítani, kimondatni, no de a férfi legyen férfi. Pl.:  ne csak a lehetőségekkel éljen, hanem teremtsen lehetőséget, akár ismerkedésre, akár beszélgetésre, akár találkozásra. Mindegy csak tegyen már valamit, mert a mulyaság lehet eleinte még kedves is , de az évek múltán a nő megeszi a férfit, a férfi pedig mint gyermek szenved, lázad és kitör. S jöhet a nagy kérdés: ki is a hibás valójában? A nők mert rájöttek, hogy a gyengébbik nem az erősebb, mert rájöttek hogy van agyuk, s mellette van az a bizonyos női megérzésük, hogy a nők nagy része még az érzelmi szinten is tudja használni az intelligenciáját. Vagy a férfiak, akik hibáztatják a nőket, hogy annyira erősek, hogy nem lehet már velük bírni, hogy mind önmegvalósítani akar, hogy mind karriert akar? És miért is erős egy nő? Mert annak kell lennie, ha talpon akar maradni, ha élni akar, mert a férfiak nagy %-a könnyebben hibáztat, mint cselekszik. 

Életigazságok

Sokszor nem vesszük észre mert nem akarjuk észrevenni, hogy változtatnunk kell. Ha észre is vesszük, úgy gondoljuk hogy a környezetünkkel van baj. Kell egy új bútor, egy új szőnyeg, egy új szín és kell egy új ember. Mert vakságunkban hisszük, hogy mi jók vagyunk, csak a másik nem értékel bennünket, a másik nem hálás, pedig neki aztán igazán hálásnak kellene lenni, hiszen itt vagyok én neki a magam tökéletességével. Persze mondjuk a kliséket: én sem vagyok hibátlan, én sem vagyok tökéletes, velem sem lehet könnyű. De valójában tényleg el is hisszük, vagy csak mondjuk mert illik ezt mondani, mert ettől leszünk nagyobb szentek és jobbak, mert igen mi beismerjük hibáinkat.  Közben meg mi magunk sem nézünk szembe a hibánkkal. Tehát ha nem nézünk vele szembe önmagunktól, akkor olyan helyzetet teremtünk akaratlanul ami ebbe belekényszerít. És kénytelenek vagyunk megállni, önértékelni, önvizsgálni. A net világában csak úgy ömlenek az önmegvalósító, önismereti életigazságot tartalmazó idézetek. Kapod, olvasod, megosztod. Lehet néha el is gondolkozol, és úgy érzed ohh mekkora igazság van benne, majd lejjebb görgeted az üzenőfalad, és egy újabb megmásíthatatlan életigazsággal találod szemben magad. Emberek százai, ezrei osztják  meg ezen gondolatokat, s  közben fel sem fogják jelentésüket. Sőt ha egymásnak ellentmondó életigazságokat osztanak meg, sem tűnik fel. Pl: Buddha mondja: A baj hogy azt hiszed hogy van időd. Majd a következő gondolatot lehet nem Buddha mondja, de valaki csak közli hogy a legjobb gyógyír a bánatra az idő. Na most akkor ráérek vagy nem érek? Cselekedjek az itt és most hevében, vagy adjak időt a fájdalom megélésére, a gyászra. Nagy igazságok ezek, csak épp a saját helyzetedet magyarázod bele, s közben fel sem tűnik hogy ezek nem rólad szólnak, ezek csak nagy nagy általánosítások, melyek mindenkinek mindenkor jól jöhetnek.. De egy a lényeg, amíg te magad nem érzed mire is van szükséged, addig olvashatod a magasztos gondolatokat, hallgathatsz nagy tanácsokat: erőről, kitartásról, folytatásról. És olvashatsz engem is, de a változáshoz vezető útra történő első lépést még ha tyúklépés, még ha lábujjhegynyi is neked kell megtenned, majd pedig segítséget elfogadva fellépned arra a lépcsőre, ami innentől kezdve mozgólépcsővé változik .. 

Ne sírj magyar nem olyan sz@r...

Mindannyian tudjuk, hogy a magyar a tipikusan síró, panaszkodó néphez tartozik. Külön tudománya van (ennek is), és vannak akik Trianonra vezetik vissza, sőt azt is állítják, hogy még vagy 2-3 nemzedék után lehet csak teljesen elszakadni a trianoni depressziótól. Lehet, hogy ez az igazság, lehet hogy nem, de én sok esetben azt látom, hogy nem tudunk örülni mások örömének. Persze mondjuk, hogy nem nem vagyunk irigyek, de ezt olyan nagyon állítjuk, hogy egyből gyanússá válunk. Bennem is fellelhető ez mint minden emberben, maximum én nem azt akarom, hogy ha másnak igen akkor mivel nekem nem így neki sem legyen. Nem én azt szeretném, hogy neki is akkor nekem miért ne. Más az indíték, de az alapon nem változtat. Szóval egyre kevesebb továbbküldős mailt kapok mostanában, ezt a facebook egyszerű mindenkinek megosztom egyszerre tudáshoz kapcsolom. Most viszont mégis kaptam egy kedves linket. Röviden be kell írnod egy rubrikába a nettó jövedelmedet, a 13 havi béreddel és a béren kívüli juttatásokkal, és egyből kidobja, hányadik leggazdagabb ember is vagy a világon, és hogy ez hány %-át teszi ki a föld népességének. Sőt tovább is megy. Kiszámolja hogy a te órabéred hányszorosa egy indonéz munkás órabérének, megtudhatod hogy a fizetésed hány kazah doktor fizetésével ér fel. Az eredmények meglepőek, tanulságosak. Szóval csak annyit mondhatok, ne sírjunk mi magyarok, mert nem olyan sz@r a helyzetünk, mint amennyire előadjuk mi a nagyvilágnak.

És itt a link: http://www.globalrichlist.com/

Ismét egy gondolat Müller Pétertől

„Egy kapcsolat - még a jó is - sokféle gyötrelmet rejthet magában. Vad indulatokat, haragot, kétségbeesést. Néha hűtlenséget is. Mégis azt mondom: addig érdemes benne maradni, amíg a "szív szeme" átlát a viharok felhőin. Amíg benne van az, amit szeretetnek nevezünk. Akkor kell kiszállni, amikor azt érzed, hogy egy kapcsolat rosszabbá tesz, lesüllyedsz benne. Ez a "ne tovább!" pillanata.

A szeretet azt jelenti, hogy fölfelé nézünk egymásban. Ha ez nincs, tudd, hogy nem szeretnek. Bármi lehet két ember között: összeveszhetnek, szakíthatnak, megbánthatják egymást. Néha a megcsalás is előfordulhat. Egy nem fér bele: ha nem fölfelé néznek rád, hanem közönyösek, vagy lefelé tekintenek.

A szeretet ugyanis hatalmas felhajtóerő. Emel, s túllép minden ellenerőn. Megbocsát, kiegyezik, és nem enged el. Nem akar elmenni. Láthatatlan karokkal ölel - akkor is, ha a lelketek másik, alacsonyabb szintjén éppen összevesztek, vagy megbántjátok és ellökitek egymást.

Amíg szeret valaki, többnek lát, mint amilyen vagy. Szebbnek, okosabbnak, kedvesebbnek, kívánatosabbnak. Fölfelé néz rád. Nagyobb értéknek vél, mint amilyen vagy. Azért sem akar elengedni, és te is így vagy vele. Ha ez a "fölnézek benned" megszűnik - vége a szeretetnek. Onnan kezdődik a közöny, az idegenség. Ilyenkor már nincs oldószere az indulatoknak. Megszűnt köztetek az, ami összetartott. Sőt, így is mondatnám: ami miatt érdemes volt együtt maradni. Ilyenkor már nem húz a mágnes. Jobb különválni.

Ha nincs szeretet, menj tovább. Nem vesztesz semmit. Sőt, néha nyersz: önmagadat.”

És jön a következő nagy feladat, ha megtaláltad mihez kezdesz vele. Elkezdesz élni úgy ahogy neked jó, vagy megrémülsz és hirtelen keresel valakit aki mellett ismét eltörpülhetsz, hiszen mégis csak könnyebb mást hibáztatni saját nyomorunkért. Szóval ha megtaláltad önmagad, tartsd meg és fejleszd. Mindenki akar és tud jó lenni valamiben, csak el kell hinnünk, hogy jók vagyunk, és ne féljünk ezt ki is mondani. Ettől nem leszünk nagyképűek, csak épp saját szemünkben érünk valamit. S ha már önmagunkat tudjuk értékelni, akkor mások is értékelni fognak minket. Olyan ez, mint a mosolyogj a világra, és a világ visszamosolyog rád. Nagy igazság. Épp egy fotós ismerősöm mesélte, volt egy kiállításon, mely utcafotókat mutatott be. S igen Dél-Amerikában mindenki mosolygott, Magyarországon pedig szinte senki sem. Pedig a mosoly épp úgy feltölt ha adod, mintha kapod. Ezért van az, hogy képesek vagyunk egy mosolyba mindent beleképzelni, mert hihetetlennek tűnik, ha valaki csak úgy mosolyog a nagyvilágban.  

„Mari a szomszédban satu részegen jobban énekel”

Szóval ismét egy újabb sztárcsináló, tehetség kutató műsorral jött elő ősszel az egyik csatorna. Vajon miért gondolom, hogy a többi is majd követi példáját? No de nézzük a felhozatalt. Először szerintem már eddig is az egy főre eső sztár/celeb számunk meghaladja a normál átlagot, épp úgy ahogy hazánk jóga oktatóinak száma is csak folyton növekszik. Természetesen emberek ezrei jelentkeznek a híres műsorba, ki komolyan gondolja, ki pedig csak azt a pár másodpercet szeretné, amit a válogatáson megkaphat, vagy azért mert annyira jó, vagy mert épp annyira rossz, vagy mert egyszerűen csak feltűnő jelenség tehetség nélkül. Felmerül bennem, hogy vajon hova lesz az emberek önismerete, önértékelése mikor a zuhany alól kiszaladva berohannak egy válogatásra. Komolyan nincs a közelükben senki aki lenne annyira őszinte, hogy megmondja: szeretlek édes lányom, kisfiam, férjem, apám, anyám, kiskutyám…de inkább a zuhany alatt is csak dúdolgass, s ne menj emberek közé, mert csak nevetségessé válsz. Értem én, hogy akit szeretünk azt támogatjuk, mellette kiállunk mellszélességgel, de biztos megfelelő ha biztatunk valakit arra, hogy persze menj, mert te vagy maga a tökéletesség, közben pedig ország-világ kiröhögi, a mentorok lecáfolják, és lehet egy életre való fájdalmat visz majd haza? S joggal felmerül bennem, hogy ez is csak egy nagy nagy színjáték és jól megfizetik az emberek azért hogy Magyarország népe jót nevessen, épp úgy ahogy a show műsorok pofonjai is a jól fizető állások közé tartoznak.. 

Dánia, EU, 2013 és ez lehetséges!!!

Napjainkban Dániában 13 kutyafajtát már betiltottak, most további 12 fajtán a sor.

2010-ben Dániában bevezették az egyik legszigorúbb kutyafajták tartására vonatkozó tilalmat a világon. 13 fajtát már betiltottak, és további 12 fajta juthat erre, így összesen 25 fajta lesz tiltott a közeljövőben.

A vita Dániában kezelhetetlenné vált. Annak ellenére, hogy a tilalom bevezetése óta a jelentések szerint nőtt a kutyaharapások száma – vagyis úgy tűnik, a tilalom nem működik -, a politikusok és a média ezt figyelmen kívül hagyja, és még több fajta betiltását követeli. (2011-ben az előző évhez képest 186-ról 278-ra emelkedett. Ebből az embert 107 (67-ről), míg a kutyákat 117 (75-ről) harapás ért. A legharapósabb fajták – évek óta – a németjuhászok, a rottweilerek és a keverékkutyák.)

Amikor állatorvos nem szívesen altat el egészséges állatokat csak azért, mert része a tiltott fajtáknak, egy politikus felszólította az embereket, hogy gyakorolják “do-it-yourself” eutanáziát, vagyis öljék meg a kutyát ők maguk. Ezt a kijelentést később korrigálta, de mégis jelzi, hogy milyen érzelmek vannak jelen az országban, mi vár/hat a kutyákra és kutya tulajdonosokra Dániában.

Egymás segítségét kérik a dánok, hogy befejeződhessen ez az őrültség az országukban, és visszatérhessenek a civilizált világba, erre hívja fel a figyelmet a petíciójuk, ami itt érhető el.

http://www.change.org/petitions/tell-denmark-to-stop-banning-dog-breeds-2

A fajta tilalom több mint 400.000 kutyát veszélyeztet Dániában. A kormány fordított bizonyítási terhet vezetett be, így a kutya tulajdonosoknak kell bizonyítani (pl. DNS vizsgálattal), hogy kutyájuk nem tartozik egy adott fajtába. Ha a család ezt nem tudja bizonyítani – a kutyát el kell altatni.

Hát nézzük meg ezeket a vadállatokat: 

* Pit Bull Terrier

* Tosa Inu (japán harci kutya)

* Amerikai Staffordshire Terrier

* Fila Brasileiro

* Dogo Argentino

* Amerikai bulldog

* Boerboel (dél-afrikai masztiff)

* Turkish Kangal

* Közép-ázsiai juhász

* Kaukázusi juhász

* Dél-orosz juhász

* Tornjak

* Sarplaninac

Egy jó barátom mondta a minap: az életem legnagyobb fájdalma, hogy ember vagyok, megvetem az emberiséget, a föld legundorítóbb parazitái vagyunk. Akkor ellenkeztem, de most ismét meg kell adnom magam. Mert amíg küzdünk a különböző gyerekgyilkos, tömeggyilkos, családirtó vagy épp céltalanul lövöldöző embert ölők jogaiért, addig mit is teszünk az állatokért? Első körben megkeresném azokat a kutyatartókat akik miatt kialakultak ezek a sztereotípiák.. Épp úgy ahogy megkeresném azt az embert is aki legelőször adott hálapénzt.. Viszont halkan megjegyzem azokkal az állatvédőkkel is elbeszélgetnék akik mellüket verve rohannak fel-alá a világban, s közben az ételeik közt ott vannak a tetemek... Igen ez 2013! És mindez lehetséges, mert azt hisszük emberek vagyunk és mindenhez jogunk van...

Egy ölelés értéke

1. Ölelés hatására oxitocin szabadul fel a testben

Az erős hormon fokozza a bizalmat és csökkenti a félelemérzetet, ez erősíti a monogám kapcsolatokat, és csökkenti a fájdalomérzetet.

2. Erősíti az emberi kapcsolatokat

Az ölelés elősegíti a szolidaritás, a bizalom és a biztonságérzet kialakulását.

3. Csökkenti a stresszt

Egy kiadós ölelés hatására csökken a szervezet kortizolszintje, ezt a hormont az emberi szervezet akkor bocsátja ki, amikor stressz alatt áll. Erre az ölelés a legjobb természetes orvosság. 

4. Az ölelés csökkenti a vérnyomást

A vérnyomás harmonizálása érdekében napi rendszerességgel érdemes begyűjteni jó pár „minőségi” ölelést.

5. Az ölelés felér egy napi jótettel

Egy aprócska ölelés olyan, akár egy csoda, soha nem lehet tudni, hogy egy másik ember életében milyen változásokat indít el.

6. Az ölelés létszükséglet

A jóleső testérzet a szociális fejlődésünk elemi része kellene, hogy legyen, akit nem ölelnek, annak lelke óriási kárt szenved. 

7. Az ölelés elűzi a rosszkedvet

Elég egy szoros, szerető kar, és a rosszkedv máris nem tűnik olyan súlyosnak. 

8. Az ölelés összeköti a lelket a testtel

Jóga, meditáció, tánc: sokan sokféle technikát alkalmaznak, hogy megtalálják központjukat, belső egyensúlyukat, hogy önmagukra, belső biztonságukra rátaláljanak. Ebben a munkában segít az ölelés. 

9. Az ölelés lelassít, türelmessé tesz

Az ölelés szinte szükségszerű velejárója, hogy az ember közben lelassul, lélegzik pár mélyet, átadja magát a másiknak, de türelemre és odafigyelésre is tanít, aki ugyanis nem felületesen ölel, az odafigyel a másikra, megérzi őt, és ad magából egy keveset. 

Megadom magam, mert magamat adom

A minap meghallgattam egy Doors számot mert épp azt osztotta meg egy ismerősöm. Istenem évek óta nem hallgattam, pedig 15 éve még napi szinten több órát töltöttem el Jim bácsi társaságában. És ahogy ilyenkor lenni szokott leragadok az emlékeknél. Meghallgatok még egyet és még egyet, jönnek a képek régi arcokról, barátokról, helyekről. Hol mosolygok, hol sírok, mert mind a kettő én vagyok. Tovább bújva a neten előkerülnek dalszövegek, versek és minden ami akkor 15 éve az életet jelentette. Akkor hittem nélküle az élet nem élet, majd később hittem hogy más nélkül az élet nem élet és Jim elmaradt. Közben pedig az élet így is úgy is élet, és vannak akik visszatérnek. A világon és legfőképpen a neten minden mindennek összekapcsolódik. És hogy Jimtől hogyan juthatunk el József Attilához? Egy név, ami több ennél: Hobo. Egyből beugrott egyszer Pesten sétálva láttam egy plakátot mely egy musicalt hirdetett: Én, József Attila. Lemaradtam róla. Beugrott, hogy hátha még sem. És aki keres az talál is. Mégsem maradtam le róla. Egyből neki is estem, és hol hallgatva hol szavalva, de jöttek a rég elfelejtett (sosem felejtett) szavak, sorok. Ültem, néztem, hallgattam és ismét éltem. Magamba szívtam mindazt ami egyszer már bennem volt, ami egyszer oly rég az életet jelentette, amitől egyszer embernek éreztem magam, amitől most újra ember lehetek. A nyitó jelenet egyezik a záró jelenettel, ami utal arra, hogy a rendező nem hobbiból készítette a darabot, hiszen tudja:

„Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve

nézem, amit meglátok hirtelen.

Egy pillanat s kész az idő egésze,

mit száz ezer ős szemlélget velem.”

És azon meg sem lepődtem, hogy másnap a villamoson egy plakáton 4 alkalmas Hobo estet reklámoznak: egy József Attilát, és pár héttel később pedig James Douglas Morrisont. És igen megadom magam, mert magamat adom és tiszteletem teszem, hiszen mindez nem lehet véletlen.

Reklám

Az örök dilemma: ribanc vagy casanova

Vannak örök témák melyekkel beszélgetéseim közben összefutok és szöges ellentétben áll véleményem a velem szemben ülővel. Persze ez abból is fakadhat, hogy 98%-ban férfiakkal beszélgetek. Nincs mit tenni, így volt ez óvodás koromban is, majd az iskolákban is. Elég egy kezem pár ujja, hogy a barátnőimet számon tartsam, de a barátokra kell még kezeket szereznem. Az egyik ilyen örök ellentét az egy éjszakás kalandok megítélése. Mert hát az ember keresi párját. De valahogy ez úgy tűnik, hogy a valóságban csak a férfi keresgélhet, a nő pedig ne keressen csak várjon addig, amíg a férfi megunja a keresgélést, és bekopogtat hozzá. Mert hát a feleség legyen minimum Szent Teréz, vagy legalább szűz, vagy max egy nagy szerelem még beleférhet, de kész ennyi. És talán még nem is háborodnék fel ezen, ha közben az egy éjszakás lányokról nem lenne negatív véleményük. Mert hát milyen az a nő, aki egy átmulatott éjszaka után belemegy a pár perces légyottba a különböző helységekben? Hát szerintem épp olyan nő, mint amilyen férfi az a férfi. Jönnek itt olyanokkal mint erkölcs, hogy egy nőnek erkölcsösnek kell lennie, mert a férfi gyenge és még ki is használja a helyzetet. Mert hát férfi. Majd jönnek azzal, hogy milyen nő már az aki belemegy egy kalandba miközben tudja hogy a férfinek (már ha annak számít jelen esetben) van egy kapcsolata. És érdekes mikor visszakérdezek, hogy mégis milyen férfi az akinek van kapcsolata de mégis képes egy kis röpke légyottra? Szerintem eben guba, és nem kellene pálcát törni, mert nem hiszem hogy egy férfi attól lesz férfi, ha minél több nővel volt, és azt sem hiszem, hogy egy nő attól lesz ribanc, hogy belemegy egy egy röpke kalandba. 

Kövezzetek meg, és értsétek úgy ahogy akarjátok. Ez csak egy vélemény a részemről: senki ne törjön pálcát mások felett, amíg nem szedi össze saját pálcájának darabjait. 

Szereplők és szerepek

„ A főszereplőt, a rendező, és a mellék szereplők teszik naggyá.” 

Kaptam ezt egyik nap a profilkép gyűjteményemhez. Elgondolkoztam, hogy mennyire igaz ez az élet összes területére. Az emberek nem tudnak kiemelkedni önmaguk erejéből, ha nem áll mögöttük, mellettük senki. Lehetsz te a legjobb irányító, a legjobb vezető ha nincs kit irányítani, vezetni, ha nincs aki hagyja hogy irányítsák. Egy jó vezető együttműködve vezeti csapatát, kissé éreztetvén, hogy a döntő szó az övé, de hagyja a többieket gondolkozni, cselekedni. Személy szerint az ételosztáson szeretem, ha mindenkinek megvan a feladatköre és abban mintegy szabad kezet kap. Persze nehéz az egyensúlyt megtalálni, mert nem lehet mindenkinek egyforma nagyságú szabad kezet adni. Valakinek folyamatosan fogni kell a kezét, valakiét pedig egyből elengedheted. Egy vezetőnek ismerni kell az embereit. Azok érzéseit, és korlátait. Hagyni kell, hogy minden körülményben önmaguk lehessenek, de tudják, hogy ki mellett állnak. Összefoglalva nehéz vezetőnek lenni, mert aki vezet nagy valószínűséggel erősebb, határozottabb jellem, ha nem is jobban látja a dolgokat, de hamarabb átlátja. A legfontosabb, hogy egy vezető mer döntést hozni. Majdhogynem mindegy, hogy jót vagy rosszat de mer, és vállalja a felelősséget. És amíg a támogatók csak ennyiben érzik a vezető szerepét, s nem érzik elnyomva magukat, nem érzik kisebbnek, kevesebbnek addig a csapat csapatként működhet. De ehhez kell a kétirányú támogatás, mert minden emberi kapcsolat két félen múlik. Hiába akarja az egyik, ha a másik ellenáll, ha a másik nem segít csak bírál, ítélkezik és ezzel a többiek hangulatát is megmérgezi. Mert ha mindez megtörténik, a csapat csak egy csürhe lesz, amely darabjai hullik. 

Anselm Grün idézetek a barátságról

"A beszélgetés hozzátartozik a barátsághoz. A beszélgetésben megérintjük a másik titkát. Így kerülünk egymáshoz közelebb. Mérlegelés nélkül mondhatunk el mindent. Ám a barátsághoz a hallgatás is hozzátartozik."

"A barát pontosan figyel arra, ami engem bensőleg megindít. Bensőmre figyel, hogy felfedezze életem alapdallamát, hogy érzékelje, hol és hogyan rezdül és csendül meg életem. És ha ezt a dallamot elfelejtettem volna, mert a hétköznapok kihívásai miatt eltávolodtam magamtól, akkor a barát újra eljátssza nekem. Újra érintkezésbe hoz saját magammal, igazi énemmel. Visszatükrözi, aki vagyok."

Mindennapi hősök

Néha érdemes egy kis szünetet tartani életünkben. Megállni, elgondolkozni, nézelődni, tapasztalni. Van aki magától rájön erre, és van akit a körülmények késztetnek erre. De mindkét esetben az ok, hogy visszataláljunk önmagunkhoz. Valahol elveszítjük önmagunkat, és úgy éljük mindennapjainkat hogy ezt észre sem vesszük. Valahol mélyen érezzük, hogy nem kerek a történet (miközben mi kerekdedek leszünk). Már nem beszélgetünk annyit másokkal, eltűnnek a barátok és csak MI maradunk. Aztán amikor a MI borul, világunkat nem tudjuk, összeomlunk, szenvedünk, közben meg legbelül érezzük, hogy ennek így kellett lennie.  Mert bár legbelül fáj, nagyon fáj, de érzed a bizsergést, a változás szelét. Eleinte kicsit bizonytalanul közlekedsz, nem mersz nyitni, nyalogatod a sebeidet, újraéled a fájdalmadat. Számtalanszor teszik fel: hogy vagy? S ha te már nem akarod részletezni inkább azt mondod jól vagy. És ezt annyiszor mondod, hogy már elhiszed, és érzed hogy jól vagy. És kinyílsz. Észreveszed magad körül a világot, az embereket újra beengeded az életedbe. Azokat akik mindig is ott álltak a küszöbön, s várták hogy hívd őket, de te nem te voltál te MI voltál. Újra érzed az emberek jelenlétét aki már nem csak az ablakból figyelnek, hanem egyszerűen bemásznak hozzád. 5-10-15-20 év után a beszélgetéseitek onnan folytatódnak ahol akkor abbahagytátok. Megszűnik a tér és az idő, mert mindenki átélte már azt amit te. Mert minden túlélő egy hétköznapi hős, mert túlél, mert talpon marad  és mert ember marad. Mert ember maradtam, mert segíthetek, és segítenek, mert szerethetek és szerethetnek. Mert tudok adni és igen megtanultam kapni. Köszönöm.

Mai tanmese

Egy pszichológus a teremben járkált, miközben stressz kezelést oktatott a közönségnek. Amikor felemelt egy poharat, mindenki a megszokott félig üres vagy félig teli kérdésre számított. Ehelyett mosolyogva azt kérdezte: Milyen nehéz ez a pohárvíz? A válaszok 2 dekagrammtól fél kilóig terjedtek.

A pszichológus így válaszolt: A tényleges súly nem lényeges, attól függ, milyen hosszan tartom a kezemben.

Ha csak egy percig tartom, könnyű.

Ha egy órán át tartom, megfájdul a karom.

Ha egy napig tartom, a karom elzsibbad és megbénul.

Egyik esetben sem változik a pohár víz súlya, de minél tovább tartom, annál nehezebb lesz.

Majd így folytatta: Az életben a stressz és az aggodalom olyan, mint ez a pohár víz.

Gondolj rájuk egy kis ideig, és semmi sem történik. Gondolj rájuk egy kicsit hosszabban, és elkezdenek fájni, és ha egész nap rájuk gondolsz, megbénulsz, képtelen leszel bármit is csinálni. Nagyon fontos, hogy tudd elengedni a gondjaidat! Este minél előbb tedd le minden terhedet, ne cipeld őket tovább az éjszakába. 

Ne felejtsd el letenni a poharat!

Hitvallásom

A Krisna–tudat Nemzetközi Szervezetének alapító lelki tanítómestere, Sríla Prabhupada arra vágyott, hogy a Krisna templomok körül 10 km-es körzetben ne legyen éhező ember. Az „Ételt az életért” világméretű ételosztó program célja az, hogy segítsen a rászorulókon. Ez az étel azonban nem csak táplál, hanem a fogyasztó lelki fejlődését is segíti, hiszen aki istennek felajánlott ételt eszik, az fokozatosan megszabadul múltbeli karmikus tettei visszahatásaitól

"Ha hiszünk abban, hogy Krisna ellát és fenntart mindenkit, akkor miért is lennénk fösvények? Ez azt jelentené, hogy elveszítettük a hitünket Krisnában és azt gondoljuk, mi vagyunk a cselekevők és az ellátók. Biztosak vagyunk abban, hogy Krisna gondoskodni fog rólunk! Jöjjön az egész világ, mi mindenkit megetetünk. Kérlek, végezzétek ezt szépen és hamar kezdjetek bele!" Srila Prabhupada

Hungaricum, védett háziállat??

„A magyar kormány 2008 őszén kezdeményezte az Európai Bizottságnál a „magyar szürkemarha hús” oltalom alatt álló földrajzi jelzésként (OFJ) történő nyilvántartásba vételét, amely a 2011. december 9-i 1300/2011/EU bizottság végrehajtási rendelettel megvalósult.” 

Mikor erről hallottam először, teljesen elégedetté váltam, mert valahogy azt hittem, hogy így legalább törvényileg szabályozva van a szürkemarha tartása, így legalább némely állat nem kerül a vágóhidakra. Mert ha már egyet is megmentesz akkor is tettél valamit, mondják a nagyok.

És a wikipédiát tovább olvasva: A magyar szürke szarvasmarha vagy magyar szürkemarha a Magyarországon őshonos, törvényileg védett háziállatok egyike. Valódi hungarikum, amely szépségével, szilajságával, őserőt sejtető impozáns megjelenésével az Alföld világszerte ismert jellegzetességeihez tartozik. A fajta létszáma a mélypontját a hatvanas években érte el, azóta egyre emelkedik. Húsa finom rostú, igen ízletes és garantáltan BSE-, azaz kergemarhakór-mentes, de az állatot ma elsősorban turistalátványosságként tartják.

Nem tudom pontosan, hogy mit jelent az a kifejezés hogy védett háziállat. Persze vegaként szeretném hinni, hogy csak tartásra és nem vágásra szánják. Ebben az illúzióban ültem és faktorozás közben szünetben egy reklám által rádöbbentem a nagy valóságra. Ugyanis egy gyorséttermi lánc épp ezzel a hungaricummal reklámozza magát, három vagy négyféle fűszerezéssel. A parasztbácsika meg természetesen mint juhász be is megy egy étterembe és megveszi, majd megeszi s még elégedett is. Hát elgondolkodtató, hogy mi magyarok mit is teszünk a jelképeinkkel. Ha például kimegyek az utcára elégetem a magyar zászlót biztos bevisznek a rendőrök. Ha a magyar koronát leköpöm, szintén néhány pofon után a rendőrségen találom magam. Ha nyilvánosan és mondjuk ruha nélkül szavalnám a himnuszt a parlament előtt hóvirággal a kezemben, akkor is megkapnám a magamét. De ha bemegyek egy gyorsétterembe és megveszem a legújabb magyarsági terméket akkor mindenki tapsol….

Hőselmélet

Miért is szeretjük mi nők a hősöket és miért is szeretnének a férfiak hősök lenni? Az utóbbi sokkal egyszerűbb: nők, erő és hatalom. A női lélek viszont bonyolultabb, mondják az okos könyvek, idézetek és maguk a nők vagy épp a férfiak. Pedig egyszerű: mi nők a biztonságot keressük. És egy hős mindig ott van és akkor amikor kell. És persze nagy és erős, és igazságos, és kemény de a páncél alatt ott az érző szív. Na és mi az érző szívű hőseinket keressük, s ha látunk egyet egy filmben, na akkor odáig vagyunk. Mert hát igaz hogy egy hős alapból sok nőt kap meg, és miért is ne használná ki, de érző szívű hősünknek mindig van egy távoli nagy nagy szerelme. Akit lehet épp azért szeret mert sosem kapta meg, vagy épp azért mert megkapta, majd elhagyta. De helytől, időtől és bármilyen körülménytől függetlenül hősünk mindig megmenti, megvédi és láthatóan szereti. Na és a hétköznapi hősök akik csak az erőt, a nőket és a hatalmat látják? Hát ők azok akiknek nincs a vérükben a hősiesség egyetlen vonása sem. Olyan ez mintha a nekem tetsző részt meghagyom a többit pedig elvetem, de azért szeretek tetszelegni a szerepben. Mert egy igazi hős tud sírni, nevetni, szeretni és megmenteni és nagyon nagyon komolyan nézni:

Na mizu?

Esernyővel a kezemben eszembe jutott még egy vers idézet: 

„Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

S Párisból az Ősz kacagva szaladt.

Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán

Nyögő lombok alatt.” 

Igen, ő a jó öreg Ady Endre. 

Cikáztak az agyamban a gondolatok, mennyire de mennyire szerettem volna Párizsba eljutni. És mennyi minden történt a nyár eleje óta. Valójában mintha egy filmet néznék. Pedig ez az életem. A változások korát éli mindenki, így miért én legyek a kivétel. És ha már változás akkor legyen jó nagy látványos. Elvem hogy tedd rendbe a környezeted s utána a belső világod is rendeződik. No objektíven szétnéztem a lakásban és még mindig láttam az apró hibákat, a félbehagyott dolgokat, melyet pénz vagy idő hiányában nem tettünk  meg, vagy csak álom szinten maradtak. Álltam a hálóban: de hát istenem ez zöld, s miért is zöld? És foltos, és amúgy is. Mit is akarok? Hát álmodni egy jó nagyot. Akkor tudod, hogy jó helyen vagy ha mindig van valaki aki a segítségedre siet, s ebbe a kilométerek nem szólnak bele. Szóval merj álmodni, s megvan eldöntötted akkor jön a segítség. Hát akkor alakítsuk ki saját személyiségünkre, na nem a szingli létre, hanem arra hogy belépsz érezd hogy otthon vagy, mert mindenről te saját magad jutsz eszedbe. Tudod, hogy mit miért választottál, miért tettél oda. Mert eljön a bizonyos kicsi legó, akivel összeállsz, akkor ő szépen beilleszkedik, ha nem akkor kicsit lehet alakít, de a helye akkor is meg lesz, mert az a lényeg hogy a végén ki nevet, s az sokáig nevet.  S hogy miért a Mizu Mizu Flourtól. Mert bár őt senki sem szereti, de mindenki ismeri. És igen egy lagziban hajnal háromkor már akár táncolható változata is lehet:

„Ez itt az ősz: ha rád fúj - összetörsz!”

Írja FRIEDRICH NIETZSCHE az ősz című versében. Az ember lánya mit tud egy ilyen reggelen tenni? Rohangál a lakásban és jár az agya: mit vegyek fel. Valahol sejtettem hogy szembesülnöm kell majd valamivel. Hiszen ha hónapokon keresztül nem hordasz farmert, akkor az első felvételkor kiderülnek tested változásai. Általában itt szűk ott szűk. No a szingli lét egyik jele, hogy most nem szűk, hanem inkább itt lóg és ott lóg. És nem csak az egyik hanem mindegyik. Minden nő fogyni akar, legyen az 30 kg vagy 100 kg. Ha megkérdezel egyet is mind azt mondja hát le kellene innen-onnan adnom. Egy sem mondja magáról, hogy jó ez így, mert minden testrészem megvan, nem kell a bordáim közt keresgélni. És egy gyermek kihordására való egészséges szervezetem van. Nem ezt nem halljuk soha. A nagy amerikai filmek mind nagy fagyi hegyek közt mutatják be a hirtelen egyedül maradtakat. Ez kijelenthetem hogy közhely, mert én speciál nem eszek sem több sem kevesebb fagyit, épp csak annyit amennyire szükségem van. És amúgy is majd Indiában, majd Rasikával, majd ott és akkor amennyit csak lehet...

Mert szeretni és szeretve lenni a legnemesebb..

Sok boldogságot, gauranga

ide klikk

Bye

"Beleszakadhat a szíved, sőt, bele is fog, ha folyton csak adsz, és vissza sem kapod a másiktól - figyelmet, a törődést, a szeretetet. Persze, nem azt kell nézni, hogy mit kapsz cserébe, az Élet úgyis visszaadja valahol, de érdemes odafigyelned magadra. Arra, hogy vajon mikor tolod az energiát feleslegesen, és mikor van az, hogy már figyelmet sem kapsz? Csináld csak, de egyszer azon kapod majd magad, hogy szép lassan elfogysz. Adnál, de nincs miből. Mosolyognál, de nem őszinte. Olyankor kell átgondolnod: vajon kiknek adtál pillanatot? Ugyan ki volt az, aki értékelte, becsülte, mert nem kell több. (...) A kérdés csak az, hogy mikor veszed észre, hogy a másikat valójában nem is érdekled, és mikor képzeled azt ennek ellenére is, hogy ez nincs így. Mert van, amikor olyanoknak adsz energiát, akik valójában magasról tesznek rád és a mosolyaidra. Te vajon kire szánod a napjaidat, a pillanatokat? Gondold meg. Érték."                                         

Oravecz Nóra

Lásd a valót és azt szeresd!

„Ha azt mondod, ‘Olyannak szeretlek, amilyen vagy!’ – nem szeretsz igazán. Ha valóban szeretnél, többnek látnál, mint amilyen vagyok.”  Írta valahol valamikor Müller Péter. 

ne dugd fejed egy álomba
mert az ébredés fájdalmas

Hát elgondolkodtató. Mi emberek képesek vagyunk az a becsapásokra, és ennek a mesteri szintje az önbecsapás. Vagyis elhisszük mert el akarjuk hinni. Olyan látjuk társunkat amilyennek akarjuk. Elveszítjük objektivitásunkat a helyzettel, az érzéseinkkel kapcsolatban. Egyfajta álomvilágba helyezzük magunkat, kapcsolatainkat. Túlmisztifikáljuk és felruházzuk olyan tulajdonságokkal amikkel csak szeretnénk. Közben pedig nem látjuk a valóságot, amit a többiek, akik kívül állnak egyből levágnak. Igen is akkor szeretünk igazán, ha a másikat valóságosan látjuk: ismerjük a hibáit is. Ha megtalálod önmagad, ha megismered önmagad, társadat is valójában látod és ha akkor is ki tudod mondani: szeretlek, na akkor szereted igazán azt a hús-vér embert, aki hibázhat, aki megbánthat, aki tévedhet és aki bocsánatot is kérhet a tetteiért. 

Ha kéred akkor fogadd, ha nem kéred akkor szenvedj!

Azt mondják hogy kérd és fogadd el, én azt mondom ha adják fogadd él, s ha kérni kell ne szégyelld. Vannak akik azt hiszik attól lesznek önmaguk, ha saját döntéseik mellett kitartanak akkor is ha belerokkannak. Ha már egyszer meghoztuk a döntést foggal körömmel ragaszkodunk hozzá, még azután is mikor már érezzük, hogy nem a megfelelő döntést hoztuk, nem a megfelelő módon s nem a megfelelő időben. De az én tudom, akarom és hiszem nem engedi, hogy más tudja jobban, nem engedi mert akkor vereséget szenvedünk. Na de ki előtt is? Ez a fontos kérdés. Mert a vereséget csak önmagunkban éljük meg, kívülről viszont az látszódik, hogy nem félünk felállni, odamenni és bevallani, hogy a döntés amit akkor hoztunk, mostanra már nem tűnik jónak, s bár akkor azt hittük hogy a lehető legjobb megoldást hozzuk, mostanra már rájöttünk hogy nem az. De vannak aki beleülnek illetve belehemperegnek rossz döntéseikbe, mert akkor is megmutatja hogy na tessék lássék ez az én döntésem és vállalom mindegy mi lesz..S vajon melyik a nagyobb érettség jele? Vajon melyik a nagyobb felelősség? Hát mindenki döntsön a maga módján, ahogy neki tetszik, de én inkább a felállók közé tartoznék ha nem baj…

Boldogság egy üvegben..

"Többé nem félek attól, hogy felfedjem gyengéimet vagy másokéit. Végül is arra a meggyőződésre jutottam, hogy az igazságban nincs semmi szégyellnivaló, csak szabadság van, és minden történetnek joga, hogy a maga idejében elmondassék."

Jane Austen

Boldogság egy üvegben..

Kontroll és szabályok nélkül, csak úgy egyszerűen ahogy van

Vannak könyvek, filmek, versek, képek, festmények, illatok, zenék, hangok amik egyszerűen magukkal ragadnak. Magyarázat nélkül megfognak, a szívedig, lelkedig hatolnak. Nekem legalábbis is vannak. Látván, olvasván, hallgatván egyszerűen ott a szívfacsarodásból előtörő kis gombóc ami egészen a torkodig szalad, ott megáll majd könnyekben tör elő a szemeidből. S mik ezek?

Könyv: Hesse: Demian

Az ember élete lehetőség, hogy megtalálja a sorsához elvezető utat. De rábízhatjuk-e magunkat a sorsra? És ha ez a sors bűnökre csábít, ha eltávolít a tiszta és fényes világtól? Bűn-e a bűn? És jó-e a jó? Van-e szabad akaratunk? Létezik-e Isten? Mi az igazi szeretet? Amikor lelkünk mélyére nézünk, rájövünk, hogy hasonló kérdésekkel vívódunk mi is. "Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni: ki tapogatózva, ki ahogy éppen tud."

Film: Angyalok városa

Vers: Radnóti Miklós: Áhítat

Kedves, miért is játszom boszorkányos

ékes szavakkal, amikor szomorúbb

vagyok a fűznél, büszkébb a fenyőnél

és szőkébb a vasárnap délelőttnél.

Amikor ősszel, ha haloványan csillog

a napfény, egyszerű szavakkal hódolok

néked és szeretlek, ahogyan csak a fűz

szeretheti a bágyadt folyót.

Színes miseruhát hoznak az alkonyok, hogy

imádkozzak hozzád egyszerű, szomorú

szavakkal, melyek néha bennem születnek

és nem marad utánuk semmi.

Szomorúbb vagyok a parti fűznél

és szép szavakkal szeretlek mégis

pedig te szebb vagy a százszorszépnél

és az egyszerűbbnél is egyszerűbb.

Festmény: Caspar David Friedrich: Vándor a ködtenger felett

Illat: Hari-lilla füstölő (rózsa és santal olajak keveréséből készül ez a finom édeskés művészi illat. Bódító selymes elragadó illata, rögvest mosolyt csal az arcunkra.)

Zene: Ágnes: József Attila albuma

Hang: Skin hangja, a Skunk Anansieből

Régebben még talán kerestem volna okokat, hogy mi ragad meg ezekben a dolgokban. De már rég nem érdekel, egyszerűen csak hagyom hogy az érzelmek, a hangulatok elragadjanak és száguldhassak velük magasra, mélyre vagy bárhova ahova vinni akarnak, mert az egyedüli dolog a szabadság megélése, hogy azt érezhetsz és úgy ahogy magától jön, kontroll és szabályok nélkül, csak úgy egyszerűen ahogy van. És a legjobb, hogy holnap vagy utána megengedhetem, hogy más dolgok ragadjanak magukkal, mert nem tartozom magyarázattal, elszámolással senki felé sem...

Buddha mondja..

Hogy miért jó adni? Hát mert jó kapni is. S ez tény ezt nem tagadhatja senki sem. Adni szeretünk, mert hisszük hogy jót és jól cselekszünk, kapni pedig szeretünk hiszen úgy érezzük hogy akitől kapunk annak fontosak vagyunk, az kedvel és szeret minket, egyértelműen foglalkozik velünk. És ha rosszat kapunk? Főleg ha attól a személytől akitől nem vártuk? Vagy ha épp nem kapunk semmit sem, attól akitől odafigyelést, törődést vagy szeretet igénylünk? Ilyenkor elkezdhetjük ostorozni magunkat, hogy biztos mert nem érdemlem meg, mert egy senki vagyok. Biztos bennem van a hiba, én vagyok olyan amilyen. Vagy hibáztathatjuk a másikat, aki olyan hálátlan, hogy nem képes szeretni, adni, törődni. Vagy elfogadhatjuk, hogy minden ember csakis a saját maga módján tud szeretni, adni és törődni. Örök igazság hogy csak úgy szerethetsz másokat, csak annyira szeretheted a másikat amennyire önmagad. Az is örök igazság, hogy addig míg önmagadért nem vállalsz felelősséget, hogyan tudnál másokért vállalni, legyen az egy társ vagy egy gyerek. Nehéz a tanulási folyamat, főleg ha otthonról nem egy egészséges modellt hozol. Persze azt sem lehet  tudni mi az egészsége: egy életen át kitartani, küzdeni, vagy egyszerűen lelépni és újat kezdeni. De örök igazság az is, hogy mi mindig önmagunk maradunk, s amíg másoktól vagy épp a környezetünktől várjuk a változást, látnunk kellene hogy önmagunktól kellene ezt várni. Persze nem mint a sült galambot, hanem tenni, akarni fejlődni. Mostanság terjeng egy szép és okos idézet Buddhától, már ha ő mondta, mert napjaink netvilágában ez már lenyomozhatatlan:

Mai romantika, mert ismerős a duma

A lány számot húz, leül és vár. Unatkozik, a várakozók száma 10. a fiú belép számot húz, unatkozik a várakozók száma 13. A fiú leül a lány mellé, majd véletlenül a lányhoz ér és bocsánatot kér. A fiú kiszúrja, hogy a lánynál kókuszolaj van, mosolyog és megszólal ez nagyon jó. A lány a fiúra néz, a fiú megjegyzi szép a szemed. A lány mosolyog: ismerős duma, de szépen megköszöni. A fiú elárulja a nevét, majd megkérdezi és a tied. A lány még mindig mosolyogva (mert ismerős ez a duma) elárulja, s viszonozza a kézfogást. A fiú megjegyzi szép a neved, na és a szemed. A lány most is nevet, mert ismerős ez a duma. A fiú megkérdezi: tanulsz, itt élsz? Majd közli az anyukája jamaikai, az apukája.. na erre a lány már nem figyel, csak nevet mert ismerős a duma. A fiú nem adja fel, elmeséli, hogy magyarul tanul, s megmutatja angol nyelvkönyvét. Magyar lévén a lány nevet, mert mi a Headway könyvet angol tanulásra használjuk, s hihetetlen a felismerés, hogy ezt visszafele is lehet használni. A fiú megkérdezi, hogy elkérheti-e a telefonszámát a lánynak, csak mert szeretne gyakorolni magyarul, beszélgetni, ismerkedni. A lány nevetve leírja a számát, hiszen ismerős a duma. Majd szólítják a lányt, ki elnézést kér a fiútól, s már intézi is a dolgát. a fiú tovább vár, unatkozik, a várakozók száma 3. A lány még intézi a dolgát, a fiú közben feláll, járkál és keresi újabb magyar tanárját. A lány csak nevet, hiszen ismerős a duma, majd dolgát végezvén elköszönne a fiútól, de már őt is szólították, s már nem unatkozik, a várakozók száma nulla, mind az ügyfélszolgálaton és mind a telefonhívást várakozónál, hiszen ismerős a duma: majd hívlak…