Vannak örök témák melyekkel
beszélgetéseim közben összefutok és szöges ellentétben áll véleményem a velem
szemben ülővel. Persze ez abból is fakadhat, hogy 98%-ban férfiakkal
beszélgetek. Nincs mit tenni, így volt ez óvodás koromban is, majd az iskolákban
is. Elég egy kezem pár ujja, hogy a barátnőimet számon tartsam, de a barátokra
kell még kezeket szereznem. Az egyik ilyen örök ellentét az egy éjszakás
kalandok megítélése. Mert hát az ember keresi párját. De valahogy ez úgy tűnik,
hogy a valóságban csak a férfi keresgélhet, a nő pedig ne keressen csak várjon
addig, amíg a férfi megunja a keresgélést, és bekopogtat hozzá. Mert hát a
feleség legyen minimum Szent Teréz, vagy legalább szűz, vagy max egy nagy
szerelem még beleférhet, de kész ennyi. És talán még nem is háborodnék fel
ezen, ha közben az egy éjszakás lányokról nem lenne negatív véleményük. Mert
hát milyen az a nő, aki egy átmulatott éjszaka után belemegy a pár perces
légyottba a különböző helységekben? Hát szerintem épp olyan nő, mint amilyen férfi
az a férfi. Jönnek itt olyanokkal mint erkölcs, hogy egy nőnek erkölcsösnek
kell lennie, mert a férfi gyenge és még ki is használja a helyzetet. Mert hát
férfi. Majd jönnek azzal, hogy milyen nő már az aki belemegy egy kalandba
miközben tudja hogy a férfinek (már ha annak számít jelen esetben) van egy
kapcsolata. És érdekes mikor visszakérdezek, hogy mégis milyen férfi az akinek
van kapcsolata de mégis képes egy kis röpke légyottra? Szerintem eben guba, és
nem kellene pálcát törni, mert nem hiszem hogy egy férfi attól lesz férfi, ha
minél több nővel volt, és azt sem hiszem, hogy egy nő attól lesz ribanc, hogy
belemegy egy egy röpke kalandba.
Kövezzetek meg, és értsétek úgy ahogy
akarjátok. Ez csak egy vélemény a részemről: senki ne törjön pálcát mások felett,
amíg nem szedi össze saját pálcájának darabjait.
