Esernyővel a kezemben eszembe jutott még egy vers idézet:
„Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.”
Igen, ő a jó öreg Ady Endre.
Cikáztak az agyamban a gondolatok, mennyire de mennyire szerettem volna Párizsba eljutni. És mennyi minden történt a nyár eleje óta. Valójában mintha egy filmet néznék. Pedig ez az életem. A változások korát éli mindenki, így miért én legyek a kivétel. És ha már változás akkor legyen jó nagy látványos. Elvem hogy tedd rendbe a környezeted s utána a belső világod is rendeződik. No objektíven szétnéztem a lakásban és még mindig láttam az apró hibákat, a félbehagyott dolgokat, melyet pénz vagy idő hiányában nem tettünk meg, vagy csak álom szinten maradtak. Álltam a hálóban: de hát istenem ez zöld, s miért is zöld? És foltos, és amúgy is. Mit is akarok? Hát álmodni egy jó nagyot. Akkor tudod, hogy jó helyen vagy ha mindig van valaki aki a segítségedre siet, s ebbe a kilométerek nem szólnak bele. Szóval merj álmodni, s megvan eldöntötted akkor jön a segítség. Hát akkor alakítsuk ki saját személyiségünkre, na nem a szingli létre, hanem arra hogy belépsz érezd hogy otthon vagy, mert mindenről te saját magad jutsz eszedbe. Tudod, hogy mit miért választottál, miért tettél oda. Mert eljön a bizonyos kicsi legó, akivel összeállsz, akkor ő szépen beilleszkedik, ha nem akkor kicsit lehet alakít, de a helye akkor is meg lesz, mert az a lényeg hogy a végén ki nevet, s az sokáig nevet. S hogy miért a Mizu Mizu Flourtól. Mert bár őt senki sem szereti, de mindenki ismeri. És igen egy lagziban hajnal háromkor már akár táncolható változata is lehet:
