Sokszor nem vesszük észre mert
nem akarjuk észrevenni, hogy változtatnunk kell. Ha észre is vesszük, úgy
gondoljuk hogy a környezetünkkel van baj. Kell egy új bútor, egy új szőnyeg,
egy új szín és kell egy új ember. Mert vakságunkban hisszük, hogy mi jók
vagyunk, csak a másik nem értékel bennünket, a másik nem hálás, pedig neki
aztán igazán hálásnak kellene lenni, hiszen itt vagyok én neki a magam
tökéletességével. Persze mondjuk a kliséket: én sem vagyok hibátlan, én sem
vagyok tökéletes, velem sem lehet könnyű. De valójában tényleg el is hisszük,
vagy csak mondjuk mert illik ezt mondani, mert ettől leszünk nagyobb szentek és
jobbak, mert igen mi beismerjük hibáinkat.
Közben meg mi magunk sem nézünk szembe a hibánkkal. Tehát ha nem nézünk
vele szembe önmagunktól, akkor olyan helyzetet teremtünk akaratlanul ami ebbe
belekényszerít. És kénytelenek vagyunk megállni, önértékelni, önvizsgálni. A
net világában csak úgy ömlenek az önmegvalósító, önismereti életigazságot
tartalmazó idézetek. Kapod, olvasod, megosztod. Lehet néha el is gondolkozol,
és úgy érzed ohh mekkora igazság van benne, majd lejjebb görgeted az üzenőfalad,
és egy újabb megmásíthatatlan életigazsággal találod szemben magad. Emberek
százai, ezrei osztják meg ezen
gondolatokat, s közben fel sem fogják
jelentésüket. Sőt ha egymásnak ellentmondó életigazságokat osztanak meg, sem
tűnik fel. Pl: Buddha mondja: A baj hogy azt hiszed hogy van időd. Majd a
következő gondolatot lehet nem Buddha mondja, de valaki csak közli hogy a
legjobb gyógyír a bánatra az idő. Na most akkor ráérek vagy nem érek?
Cselekedjek az itt és most hevében, vagy adjak időt a fájdalom megélésére, a
gyászra. Nagy igazságok ezek, csak épp a saját helyzetedet magyarázod bele, s
közben fel sem tűnik hogy ezek nem rólad szólnak, ezek csak nagy nagy
általánosítások, melyek mindenkinek mindenkor jól jöhetnek.. De egy a lényeg,
amíg te magad nem érzed mire is van szükséged, addig olvashatod a magasztos
gondolatokat, hallgathatsz nagy tanácsokat: erőről, kitartásról, folytatásról.
És olvashatsz engem is, de a változáshoz vezető útra történő első lépést még ha
tyúklépés, még ha lábujjhegynyi is neked kell megtenned, majd pedig segítséget
elfogadva fellépned arra a lépcsőre, ami innentől kezdve mozgólépcsővé változik
..
