2013. szeptember 26., csütörtök

Ne sírj magyar nem olyan sz@r...

Mindannyian tudjuk, hogy a magyar a tipikusan síró, panaszkodó néphez tartozik. Külön tudománya van (ennek is), és vannak akik Trianonra vezetik vissza, sőt azt is állítják, hogy még vagy 2-3 nemzedék után lehet csak teljesen elszakadni a trianoni depressziótól. Lehet, hogy ez az igazság, lehet hogy nem, de én sok esetben azt látom, hogy nem tudunk örülni mások örömének. Persze mondjuk, hogy nem nem vagyunk irigyek, de ezt olyan nagyon állítjuk, hogy egyből gyanússá válunk. Bennem is fellelhető ez mint minden emberben, maximum én nem azt akarom, hogy ha másnak igen akkor mivel nekem nem így neki sem legyen. Nem én azt szeretném, hogy neki is akkor nekem miért ne. Más az indíték, de az alapon nem változtat. Szóval egyre kevesebb továbbküldős mailt kapok mostanában, ezt a facebook egyszerű mindenkinek megosztom egyszerre tudáshoz kapcsolom. Most viszont mégis kaptam egy kedves linket. Röviden be kell írnod egy rubrikába a nettó jövedelmedet, a 13 havi béreddel és a béren kívüli juttatásokkal, és egyből kidobja, hányadik leggazdagabb ember is vagy a világon, és hogy ez hány %-át teszi ki a föld népességének. Sőt tovább is megy. Kiszámolja hogy a te órabéred hányszorosa egy indonéz munkás órabérének, megtudhatod hogy a fizetésed hány kazah doktor fizetésével ér fel. Az eredmények meglepőek, tanulságosak. Szóval csak annyit mondhatok, ne sírjunk mi magyarok, mert nem olyan sz@r a helyzetünk, mint amennyire előadjuk mi a nagyvilágnak.


Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...