„A magyar kormány 2008 őszén kezdeményezte az Európai Bizottságnál a „magyar szürkemarha hús” oltalom alatt álló földrajzi jelzésként (OFJ) történő nyilvántartásba vételét, amely a 2011. december 9-i 1300/2011/EU bizottság végrehajtási rendelettel megvalósult.”
Mikor erről hallottam először, teljesen elégedetté váltam, mert valahogy azt hittem, hogy így legalább törvényileg szabályozva van a szürkemarha tartása, így legalább némely állat nem kerül a vágóhidakra. Mert ha már egyet is megmentesz akkor is tettél valamit, mondják a nagyok.
És a wikipédiát tovább olvasva: A magyar szürke szarvasmarha vagy magyar szürkemarha a Magyarországon őshonos, törvényileg védett háziállatok egyike. Valódi hungarikum, amely szépségével, szilajságával, őserőt sejtető impozáns megjelenésével az Alföld világszerte ismert jellegzetességeihez tartozik. A fajta létszáma a mélypontját a hatvanas években érte el, azóta egyre emelkedik. Húsa finom rostú, igen ízletes és garantáltan BSE-, azaz kergemarhakór-mentes, de az állatot ma elsősorban turistalátványosságként tartják.
Nem tudom pontosan, hogy mit jelent az a kifejezés hogy védett háziállat. Persze vegaként szeretném hinni, hogy csak tartásra és nem vágásra szánják. Ebben az illúzióban ültem és faktorozás közben szünetben egy reklám által rádöbbentem a nagy valóságra. Ugyanis egy gyorséttermi lánc épp ezzel a hungaricummal reklámozza magát, három vagy négyféle fűszerezéssel. A parasztbácsika meg természetesen mint juhász be is megy egy étterembe és megveszi, majd megeszi s még elégedett is. Hát elgondolkodtató, hogy mi magyarok mit is teszünk a jelképeinkkel. Ha például kimegyek az utcára elégetem a magyar zászlót biztos bevisznek a rendőrök. Ha a magyar koronát leköpöm, szintén néhány pofon után a rendőrségen találom magam. Ha nyilvánosan és mondjuk ruha nélkül szavalnám a himnuszt a parlament előtt hóvirággal a kezemben, akkor is megkapnám a magamét. De ha bemegyek egy gyorsétterembe és megveszem a legújabb magyarsági terméket akkor mindenki tapsol….
