Reggel hatkor találkoztunk, mert
korán akartunk indulni Jagannathahoz. Viszont a busz nem akart jönni. Valójában
full house van most Mayapurban: fesztivál, parikrám, maha abhisek. Én sajna
ebből csak a tömeget érzékelem. Szóval vártuk a buszt, én pedig a viszontlátás
örömét. Egy idő után már két buszunk is lett, persze nem lepődtünk meg.
Szeretek Jagannatha-hoz menni. Ő ugyanis már inkább muzulmán lakta területen
van, de ez senkit sem zavar, mert Őt mindenki szereti. A lényeg, hogy a muzulmánok másként
építkeznek és ez nekem igazán tetszik. Más a hangulata, de mégis csak India.
Megérkeztünk, és igen ott volt széles, nagy mosollyal. Leborultam és hálát no
meg köszönömöt mondta, hogy ismét itt lehetek. Körbe jártam ahogy illik,
adományoztam ahogy szerettem volna, majd leültem és századjára is
végighallgattam az Ő történetét. Nem is tudom, hogy milyen könnyek törtek elő,
de előtörtek és senkit sem zavartak. Majd egy kicsit el akartam vonulni így
kimentem a kertbe. Két éve nem tűnt fel a tó és a kert végi építmény. Lehet,
hogy ott volt, lehet hogy nem. Csak azt tudom, hogy két éve nem hagytam el a
csarnokot, mert megláttam az Univerzum Urát és egyszerűen ott ragadtam.
Szeretek egyedül lenni ilyenkor. Nem, nem gondolkozom, vagy legalábbis próbálok
nem agyalni, hanem csak magamba szívni úgy mindent, hagyni hogy átéljem, hogy
átérezzem és valamit magammal is hozzak. Később visszamentem és közel mentem az
Urakhoz. Kaptam virágot és tulasit, melyet megosztottam másokkal is. Majd mikor
indulni kellett, kissé fájdalmasan vettem búcsút, de megnyugtatott a gondolat,
hogy én ide még úgyis visszatérek: Isten engem úgy segítsen, és Insallah na meg
Hare Krisna.
Délután pedig shopingba kezdtem,
hiszen magamnak még nem igazán vásároltam. Mayapur most tele van árusokkal, sátrakkal:
olyan igazi Sziget feeling, ahogy sétálnak az emberek igazán deja vu. A fősoron
a boltok és az eladók nem változtak. Egyből felismertem a jégkrém beszerzési
helyet, majd felismertem a varrónőt is, akinek két éve három szoknyát is
köszönhettem. Igazán jó itt vásárolni, mert az alkudozást mindenét fél kedveli,
szerintem nem is értik ha nem alkudozok.
Shoping közben meglettek a wifi net helyek is. Ki is neveztünk egy fát térerő
fának, mert esténkét mi magyarok odagyűltünk, hogy tartsuk a világgal a
kapcsolatot, még ha a világnak nincs is
erre szüksége, nekünk azért van. Természetesen ma is éltem a templomi fotózási
lehetőséggel, végül is nem lehet tudni, hogy ha újra jövök lehet-e. Így most
kell kihasználni a lehetőséget. Sajnos a nap végére sokan lebetegedtek.
Megfázásos, lázas tünetekkel. Valószínűleg a légkondi lehet a ludas, pedig
aztán azt jól beragasztottuk. Lefekvéskor már én is éreztem, hogy a torkom nem
az igazi.
