 |
| Take it easy |
Mert hát volt egy jótékonysági
zumba party, utána pedig a zumbások jöttek ételt osztani, és már jelentkeztek
novemberi alkalomra is. A mostani 300 adag ételt szinte teljes egészében
adományokból hoztuk össze: sütőtök főzeléket készítettünk (mert mi bármiből
képesek vagyunk főzeléket főzni), melyet egy jó baráttól kaptunk (nem először
és van egy sejtésem hogy nem is utoljára). Jó is az amikor jó emberekkel vagy
körülvéve, mikor aki tud az ad is, s legfőképpen szeretettel adja azt. Kaptunk
almát is, nem sokat így a sorban álló gyerekek közt osztottam szét. Közülük
sokan már a nevem szólítanak, és büszkén mutatják ha találnak egy egy megfelelő
ruhát, játékot az adományok közt. Sokszor szinte csak szemlélődök, s nézem az
embereket. Sokukat már három éve ismerem, nyomon követem, tudom ki hol
dolgozik, mikor van kórházban, és ha valamiért nem jön, másik alkalommal jelzem
hogy észrevettem. Ők ezt a figyelmet is mosolyogva hálálják meg, s igen mikor
az étel nem úgy sikerül ahogy szokott, vagy kicsit késünk, ők akkor is kiállnak
mellettünk, s megvédenek. Emlékszem mikor kezdtük, a kaput zárva tartottuk,
mert aki jött függetlenül a pontos időtől nyitott és már be is lépett. Mára már
szükségtelen a kulcs, a zár, mert tudják hogy mikor kezdünk, hogy sietünk és
nem élünk vissza az idejükkel. Mert egyszerűen bízhatnak bennünk. Kérdezik
meddig lesz ez így, a válaszom, hogy reményeink szerint épp egy életen át, de
lehet tovább is. Sokan sokat fektetünk bele: legfőképpen időt, energiát, erőt,
szeretetet és mindent amit adni tudunk, amivel kicsit elviselhetőbbé tesszük
életüket. Próbálunk megmozgatni mindenkit akit csak lehet. Most épp a helyi
lapot értük el, hogy írjanak pár sort, hogy igen itt vagyunk is csináljuk már
három éve, és igen kell a segítség, mert a pénz fogy, az emberek száma pedig
nőne ha hagynák, ha bírnánk, ha tudnánk. Mert ha tudnánk, azt hiszem vagyunk
egy páran akik meggyógyítanák az egész Földet, mert sajnos beteg a Föld, s mi
emberek tesszük azzá.
