A velem történtek sok mindenkiben
előhozzák a velük történteket. Megannyi ember hordoz magában fájdalmat,
megbántottságot és félelmet, megbánást és verné a fejét a falba, hogy hogyan
lehetett ekkora barom, hogy nem látta, hogy nem hallgatott... Adott egy jó
barátom, aki úgy fogalmazott, hogy nagy hülyék vagyunk, hiszen mikor ő volt egy
párkapcsolati válságban, akkor inkább ő költözött el, mert nem akarta az utcára
tenni a hölgyeményt. Inkább vállalt magára egy átmeneti kényelmetlenséget,
nehézséget. Érezhető, hogy mindenki másként éli meg a dolgokat, mondhatni a saját szemüvegén keresztül látja. Igen egyből az emberek nagy
része lehülyézi. Szememben inkább nemes cselekedet, mert nézzük csak: félretéve
férfiúi egóját, sértettségét még ebben a helyzetben is férfi maradt. Egy férfi legfontosabb feladata a
védelem, menedék nyújtása legyen az haver, barát, férj, vagy apa. Amíg a lány
otthon él, az apa védi és óvja. Ha férjhez adja akkor ezt a felelősséget
ledobja magáról. Ezért is van, hogy a legtöbb apának soha nem felel meg majd egy
másik alfahím, amíg azt hiszi ő maga tökéletesség, ő tud mindent mindenkinél
jobban. S nem is lehet ezt felróni, hiszen szereti lányát, védeni akarja, a
legjobbat akarja neki, csak épp a maga módján. Figyelmen kívül hagyja, hogy az
a lányka is egy gondolkodó, érző lény, s tudja érzi mi a jó neki. Nehéz okosan
szeretni. De ahogy az öreg rocker is megmondta: ha szeretsz akkor már több vagy
mint a másik.
"Aki szeret az mindig nyer, Hacsak nincsenek elvárásai, mert az azt jelenti hogy magát szereti, nem a másikat".
