A sors, a karma, Isten mindig
nagy találkozásokat idéz elő. Érdekes, hogy ki milyen élethelyzetben kerül bele
életed filmjének forgatókönyvébe, s hogy mennyi ideig marad benne mint
főszereplő, s mikor válik mellékszereplővé, s mint egy jó statiszta benne
marad-e örökre. Ezt soha nem fogod az első találkozáskor tudni, érezheted de
nem tudhatod. Kavarhatod úgy a lapokat, hogy biztosítsd arról a másikat, hogy a
szerepe nélkülözhetetlen még akkor is ha egy időre szem elől tévesztitek
egymást, akár a fizikai távolság miatt, akár egy másik ember miatt. Ha van
kihez fordulnod, és van ki hozzád forduljon teljes életed van. Ha hirtelen egyedül
találod magad először kétségbeesel, majd keresed a kezeket melyek feléd
nyúlnak de ellököd őket mert szenvedni akarsz, utána pedig te nyúlsz a kezek felé: tettekkel, szavakkal. Ha találsz
kezeket akik felé nyúlhatsz légy hálás, ha vannak kezek melyek feléd nyúlnak
fogadd el és légy hálás mert vannak kezek melyek a mélybe taszítanak de csak
azért, hogy mások onnan kiemeljenek.
