Nagyképűség azt kijelenteni
önmagunkról, hogy nagy százalékban az emberek kedvelnek? Sokak szerint igen,
mert elhiszed, hogy jó vagy, különleges vagy és szerethető vagy. Nehéz
megtalálni az egyensúlyt, hogy ne szállj el, de legyen elég önbizalmad ahhoz,
hogy mások is tudjanak szeretni téged. Sokan szenvednek attól, hogy nem
szeretik, nem kedvelik őket. Látják mások megtalálják helyüket, mások jól érzik
magukat, mások nevetnek, mások szeretnek, másokat szeretnek. S egy dologba nem
gondolnak bele: szeretem-e önmagam? S ha szeretem is, megfelelően szeretem,
vagy vakul imádom magam, és hiszem hogy hibátlan vagyok, hogy tökéletes, hogy
tévedhetetlen és mindenki menjen a fenébe aki nem így látja. Mert sokan tanácsolják,
hogy szeresd önmagad, és mások is szeretni fognak, hogy tartsd magad
értékesnek, mert majd mások így fognak értékesnek tartani, csak épp a módját,
fokozatait és határait nem adják meg. De biztos, az önmagunkhoz való
viszonyulásunknak nagy szerepe van abban, hogy felénk hogyan viszonyulnak. És
legyen itt két élő példa amikor érezhettem/érezhetem hogy kedvelnek. Pár
hónapig helyettes büfésünk volt, aki győzködött hogy egyek nála. Alig egy nap
alatt megtudta: nem eszem húst, tojást, hagymát, gombát. S alig egy hét alatt
kétféle szendvicskrémet is kitalált, teszteltette velem, kérte mondjam meg
őszintén mit gondolok az krémekről. No persze gazdasági szemléletű ember, jó
kereskedő, de mégis érzed hogy fontos vagy, hogy a kedvedben akar járni. S közben
hozzáteszem a nagy húsevő cégnél elég
sokan kérték a vega szendvicset ezek után. Később egy jó kis multicég elkezdte
a névre szóló címkéket gyártani, majd büfésünk egyik reggel büszkén mutatta,
hogy talált egy Barbarát. És megint mondhatjuk hogy a kereskedő véna jött elő
belőle, no de nem láttam felhalmozva a több száz keresztnevet a büfében, pedig
dolgozunk itt jó páran. És amikor egy rég nem látott kedves ismerősöd bukkan
fel, mert egy mondatból rájön hogy gáz helyzetben vagy? Meglátogat, beszéltek
nevettek és sírtok is. Aztán pedig épp csak megemlítesz valamit, ő pedig elmegy
mint aki megy a dolgára, és alig 10 perc múlva visszatér azzal a dologgal amit megemlítettél?
Hát mi mást tehetsz ilyenkor, mint a könnyeddel küszködve csak magadhoz öleled,
mint akinek az életed köszönheted. S mikor elmegy még akkor csak nézel magad
elé, hogy mégis hogy lehetsz ilyen szerencsés, mert szeretni és szeretve lenni
az élet legcsodálatosabb dolga, maga a nagybetűs csoda…
