2010. július 31., szombat

2010 júliusa


2010. július

Vasárnapi program
2010. júl. 26. 11:53 
Gyorsan telik az idő, hiszen újra itt a hó vége, újra itt a Food for life. Egész nap szakadt az eső, így nem sokan jöttek el. Már a legelső 20 ember repetát szeretett volna, de kértük őket várják meg, hogy a többieknek is jusson: megvárták. Ezek után jött a szokásos vasárnapi program. Persze nagyképűség nekem szokásosnak nevezni, hiszen régen voltam már a templomban az elejétől végéig. De most megtettem, sőt mivel mi főztünk, így a mosogatás által remélem sok rossz dolgomtól, tulajdonságomtól megszabadultam. Zárásként egy kis tanácskozást tartottunk. Szó esett a parikramról, mely annyit tesz hogy 5 napot töltünk Somogyvámoson a Krisna-völgyben. S az hogy épp akkor tartózkodik a farmon Devamrita Maharaja is, már csak hab a tortán.


Az űrlap teteje
Az űrlap alja

Replika-kontra-Kilnika, avagy a részegség mindre mentség?!?
2010. júl. 24. 11:50
Megjelent az új Replika album. Nem most, már vagy pár hete. Ennek kapcsán úgy gondoltam csak el kellene nézni a Klinika moziba, ha már ott lépnek fel. Emlékszem tavaly is volt egy rendezvény, a Mantra is fellépett. Nem volt sok nézelődő. Most a Campus fesztivál keretében került megrendezésre, így többen voltak. Én bicajjal mentem. A többiekkel a Klinika előtt találkoztam, s be is vittük a bicajomat a koraszülött osztályra. Aztán gyalog indultunk. Persze a többiek kissé alkoholos hatás alatt álltak. Emlékszem én is jártam úgy hogy nyáron a szabadban fogyasztottunk, majd mikor zárt helyre kerültünk fejbe is vágott. Hát a többiek sem jártak másként. Érdekes volt kívülről szemlélni az eseményeket. Persze itt is minden a nő és férfi kapcsolatáról szól. Az alkohol sok mindenre lehet mentség, de a másik ember megalázására szerintem nem. Vegyük az adott példát: van egy pár. Majd mindketten felöntenek a garatra. A lány szabadosan öltözve, viselkedve és rocker feelinget átérezve veti bele magát a buliba. A fiú aggódva figyeli az eseményeket, nem is tudja mikor lépjen közbe. Én messziről látom, mi minden történik az első sorban, s amiatt aggódtam, vajon a fiú mikor veszi észre. Hát észrevette. Nem is telt egy perce mire előre ment, és egy-két jól célzott lökdösődés után visszatért mellém. Próbáltam én nyugtatni, illetve felvilágosítani, hogy nem biztos, hogy az általa meglökdösött srác a bűnös. Na de zajlott tovább az esemény, s mondhatnám, hogy a koncertet figyeltem de valójában a lány volt számomra a főszereplő. Zajlott tovább a flört: behajolás, nézegetés mosolygás, a nem rocker feelinges tombolás. Fura mert eddig azt hittem násztáncot a hímneműek járnak. Persze azért nem volt rest a lány, s néha, néha hátranézett, hogy vajon párja ezt figyelemmel kíséri-e. Hát persze, hogy kísérte. Aztán jött a szokásos hiszti, ki és be szaladgálás. Majd az est fénypontja a koncert utáni pados jelenet, ahol a lány a párjával ült szemben, mellette egy harmadik személy aki épp a combját fogdosta. Na erre tényleg nincs mentség. Hiszen én sem voltam, vagyok szent, de van egy határ amit ha átlép az ember, akkor az már nem ember. Lehet élni, lehet évezni, de csak úgy ha minden esetben a másik szemébe illetve a magunk tükörképébe tudunk nézni, s mindezt úgy hogy nem köpjük le magunkat. Szóval az alkohol nem mentség mindenre, mint ahogy a cél sem szentesíti az eszközt.
Ja s milyen volt a koncert? Nem az együttes hibája, hogy a hangzás szörnyű volt. Az összekötő szöveget csak sejteni lehetett, a dalszöveget meg hát mindenki tudja.


Az űrlap teteje
Az űrlap alja

Szakemberek, ajánlatok és kétségbeesés
2010. júl. 22. 11:49

Kisebb megtorpanás jellemző a lakás alakulására. Minél több „szakértőt” hívunk ki, annál több és változatosabb ajánlatokat kapunk. Nem is lenne ezzel gond ha értenénk hozzá, illetve ha az eltérések 10-20 ezer közt mozognának. Na de nem így van. Mert nézzük csak a burkolást. Az intervallum eleje 72ezer a vége 150ezer. Tehát jogos a kérdés: az előbbi rosszabb munkát ad ki kezéből vagy az utóbbi rajtunk akar meggazdagodni? Na de itt van még a nyílászáró kérdése is. Mert ugye a természetesség híve vagyok, így a fa ablakokban gondolkozok. De hát a pénztárcánk nem bírja el ezek cseréjét. Hát kezembe került egy újság melyben a hirdető a régi ablakok felújításával, szigetelésével és üveg cserjével kecsegtet, valamint azzal, hogy az ár a műanyag nyílászárók egyharmada. Na ennél nem kellett több, fel is hívtuk. Ki is jött a megadott időpontra. Osztott-szorzott na meg összeadott és ezt mondta: 210+áfa. És persze döntsünk gyorsan. Ez megtörtént: nem kértük. Mivel egy másik ajánlat szerint (igaz műanyag), de darabja 50ezer ki és beszereléssel valamint párkánnyal stb. Tehát marad ez, igaz ez sem lesz olcsóbb, mivel négy ablak van (nem kicsik), és egy erkélyajtó. Szóval tervünk havi egy ablak. És még nem is meséltem a kőművesekről. A lényeg hogy másfél hét alatt rendbe teszik úgy, hogy ránk a festés, laminálás és költözés marad. Ez az ígérte. Na de mi bölcsen minimum két hetet számolunk. S mivel minden „szakember” más anyagra esküszik, így szombaton visszavittük az eddig megvásárolt felesleges cuccokat, s levásároltuk. Kiválasztottuk a festékeket, és a lámpatesteket. És ismét bizakodva nézünk előre. Este nem kellett altatni.


Az űrlap alja

Egy kis lógás
2010. júl. 13. 20:21
Ma úgy alakult a dolog, hogy délben eljöhettem a melóhelyről. Volt még fél nap csúsztatható időm. Irány a tüzép és vásárlás. Ismét számolgatni kellett, mivel először kissé elmértük a fürdő csempeigényét. Hát a duplája lett. Gyanús is volt tegnap az olcsósága. Na sebaj. Mérlegeltünk, s úgy döntöttünk, hogy megcsináljuk úgy a fürdőt ahogy megálmodtunk, hiszen ha kihagyunk valamit akkor mindvégig egyfajta hiányt fogunk érezni. Tehát megvettük a fürdőbe a járólapot, a kétféle csempét és a díszcsíkot. Na meg persze a fürdőkádat. Vettünk még járólapot a konyhába és az előszobába. Aztán még vettünk anyagokat, de mivel ezekhez nem értek így ezt nem is részletezem. Mindezt holnap szállítják ki. Vásárlás után felmentem a lakásba. Voltak pillanatok, mikor 10 ember volt a lakásban. Minden helységben dolgozott valaki. Persze a fűtésen csak változtattunk, így az egyik régi konvektor a szobába került, az új pedig a hálóba, hogy ne kattogjon. Az persze kérdés mikor fogunk mi a hálóban aludni, hiszen csak a szétnyitható ágyunk van, így marad a nappali. Na de majd egyszer eljön a háló ideje is. Ma volt még egy kör lomtalanítás, mivel mégis kibontották a konyhában az emelvényt. Persze a szomszéd ezt már nem bírta ki szó nélkül, de hát nincs mit tenni: ez ezzel jár. Ezek után az utam a Baumaxba vezetett, mivel a gyapot mennyiségét a szigetelésnél elszámoltuk, így vissza kellett vinni egy egész tekercset. Sima ügy volt. Aztán irány a Diego, hogy megnézzem a laminált padló kínálatot. Találtam megfelelőt, de ennek megvásárlásával várunk még, hiszen ez lesz a legutolsó mozzanat. Onnan irány a Cora. Két okból is: ingyen busz vissza a városba illetve ételvásárlás, hiszen kellett valamit főznöm a brigádnak. Holnaptól a Govindából hozzuk el a maradékot. Ez némileg egyszerűbbé teszi életemet.  Aztán hazajöttem, pihegtem majd főztem: zöldbab főzelék tejföllel és karfiol fasírt. Szerintem jó lett. Lehet kicsit sós, ami két dolgot jelenthet: vagy szerelmes vagyok, vagy nem tudok főzni..


Az űrlap teteje
Osztok-szorzok számolok
2010. júl. 12. 17:50

A mai főszereplőnk a villanyszerelő. Ő a második akivel felmérettük a lakást. Az ajánlatuk közötti eltérés 30ezer forint. Ez ugyebár elég sok. De ne ájuljunk el az olcsó munka hallatán, legyünk résen. Mert hát a ház építésekor nem volt még automata mosógép, mikro és légkondi. Jelzem utóbbi nálunk sem lesz, de lesz még tv, hifi és néhány kütyü. A lényeg, hogy ezeket nem igazán bírja el a villanyóra, így ide is bővítés kell, amihez meg ugye engedély. Jelen szerelőnk mindezt el is intézné 15ezer-ért. Kissé sokalltam én ezt.  Így némi telefonálgatás után kiderült, hogy más elintézi ezt egyharmadáért. Tehát köszönjük! A munkát mi két szakemberrel végeztetjük el. Biztos ami biztos.
Munka mellett nehéz az összpontosítás: pl hol legyen a kapcsoló, a konnektor, s merről merre nyílik az ajtó. Mire belezökkenek a lakás dolgaiba, ki is zökkent egy ügyfél hívása, vagy egy email vagy ki tudja mi. Munka után pedig irány a tüzép, hiszen még nem voltam biztos abban milyen is legyen a fürdőszoba, illetve a konyha. Meg hát a kádat is meg kellene már venni. S igen, célszerű mindezt egy helyen, egyszerre, mert így egy szállítási költség van. Így bicajra ültem kitekertem, s megtaláltam majdnem mindent. Persze csak azért majdnem, mert egy része az egyik helyen olcsóbb, a másik része meg pont másik helyen. De a nagyobb részét itt szedem össze, legalábbis azt ami nem fér be egy személyautóba. A döntés már megszületett: a konyha narancsos (van aki meglepődik ezen? ), a fürdő kékes, az előszoba pedig terrakotta. Hát ennyi… Most már csak számolni kell.

Az űrlap alja

Fáradtan
2010. júl. 11. 23:05

Vasárnap lévén később kezdtük a munkát. Na nem magunk miatt, hanem a szomszédok miatt. Persze ma is a boltban kezdtem. Mindig tanul az ember, így a csavar árusnak nem dőltem be. Spóroltam vele közel 3000Ft-ot. A szigetelés szinte kész, a gardróbról csak az ajtó és a polc hiányzik. Az utóbbi sokáig fog még váratni magára, hiszen nem ez a legfontosabb. Estére kiderült, hogy gyapotból elszámoltuk magunkat, így holnap megpróbálom visszavinni: jó a pénz is, de ha le kell vásárolni az sem baj, hiszen van mire. A segítőink (vagyis mi voltunk az ő segédeik) elutaztak, holnap jön a következő brigád. S hogy mi a célunk? A két szoba és fürdő. Ha ez megvan akkor költözünk. S hogy mi a dátum? Augusztus 15. Na ez a kihívás…


Az űrlap alja

Szigetelés, boltról boltra
2010. júl. 10. 23:05

Reggel felmértük, hogy mit is kellene csinálni. Hát a szigetelésnél illetve a gardrób építésénél maradtunk. A vásárlást tűzépen kezdtünk. Majd egész nap ingáztam a boltok között, mert valami mindig elfogyott vagy épp nem volt jó. Közben megvettem az ajtókat is. Kaptam bolti segítséget. Igaz már szinte az egész lakást lerajzoltam és eljátszottam, hogy hol megyek be, hol fogom a kilincset és merre nyitom az ajtót. De megoldottuk. Persze a bank nem engedélyezte a vásárlást hiszen limiten felüli volt, így fel tartottam a pénztárnál a sort, amíg felemeltettem a limitet. Majd a pakolásnál kiszúrtam hogy az egyik ajtó nem megfelelő. Így vissza és csere. Majd persze a másodikra cipelés, miközben a többiek szigetelnek. Ma ötször mentem vissza a boltba, s mert maradandó élményt nyújtottam, így szinte mindenki, az eladó, a pénztáros és a biztonsági őr is mosolyogva üdvözölt, sőt törzsvásárlói kártyát is kaptam. Az utolsó vásárláskor az eladónak megmutattam hogy hol találja az UW profilt, mert ő állította hogy nekik nincs UW 50 csak CW. Persze nekem feltűnt, hogy ott nem azért nincs UW mert elfogyott, hanem mert azon az oldalon a CW-k vannak. Este nem kellett ringatni.


Nem várt segítség és Szatmári
2010. júl. 9. 23:06
Nem szokásom nevén nevezni a boltokat de ezt meg kell tennem. 20 perccel érkeztem zárás előtt a boltba. Senki  meg nem kérdezte mit is akarok. Mire sorra kerültem, vagyis odamentem az eladóhoz hogy én is itt vagyok, közölte hogy másnap reggel 7-től szívesen foglalkozik velem, de most ők ugyan bezárnak. Mondtam, hé ember itt vagyok 20 perce, s észre sem vettek. Erre ő közönyösen annyit mondott, hogy megérthetném, hiszen ő meg egyedül van.. Első körben arra gondoltam, hogy az életbe vissza nem jövök ide. De hát nem vagyok a pénztárcám ellensége, meg a fürdőszobába is itt találtam meg a csempét. Na de borravalót nem kapnak, az biztos.
Jelentem a lakásban már csak a falak állnak. Be is jelentkeztek az első segítők. Szép is ez, de anyagunk még nincs is, meg nem is tudjuk hol kellene kezdeni. Este 7 után kerestünk egy vízszerelőt, aki másnapra meg is ígérte, hogy jön és elvégzik a dolgukat. Mi pedig vártuk a „munkásokat”.


Az űrlap teteje
Az űrlap alja

Ígéretek
2010. júl. 8. 23:11

Nem értem az embereket. Engem úgy neveltek, hogy csak azt ígérjem meg amit be is tartok. Szó mi szó, elég rosszul érint hogy kevesebb pénzből kell a felújítást elvégeznünk mit amit beterveztünk, illetve amit ígéretként kaptunk. Eléggé kibuktam, hiszen egy napig csak számoltunk, hogy hogyan is jövünk ki. Aztán tessék, ember tervez Isten végez, s van aki csak ígér… Sebaj így is megcsináljuk.


Az űrlap teteje
Kád mizéria
2010. júl. 8. 23:07
A fürdőnk téglalap alakú, így természetes a sarokkád. Persze, hogy ne legyen annyira egyszerű a fürdő szélessége 137 cm. A sarokkádak pedig 140*140-es méretben kaphatóak. Persze nem nyugszom én ebbe bele, így böngésztem a netet. Találtam is 135-ös mértben . Egész Debrecenben egy darabot találtam. Sebaj félretetettem, majd délután el is mentünk érte. Béreltünk egy utánfutót. Éreztem, hogy ez sem egyszerű menet. Az első kád amit kihoztak az 140es volt. A második pedig hibás. Harmadik meg nem is volt. De nem csak, hogy Debrecenben, hanem országosan nincs, mivel a gyártó már nem gyártja. Kérdezték, hogy biztosan nem j a 140es? Mondtam nem. Persze estére kiderült mégiscsak befér, hiszen túl vastag a vakolat. De már nem volt bőr az arcomon elhozni a nagyobb kádat, hiszen egy kisebb hisztit csak levágtam a boltban: hiszen odatelefonálta, félretették stb.


Az űrlap teteje


Gáz-villany, ami alap
2010. júl. 7. 23:11
A szakemberek szerint ezeket biztosan ki kell cserélni: legalább is a vezetékeket. A villanyos szakember kissé túl sokat mondott így nem mondta rá semmit, csak a szokásos: majd átgondolom, és szólok. A gáz viszont más. Az már tuti, hogy a központi fűtés jogszabályok miatt nem lehetséges (nem mintha lenne rá pénzünk), így marad a konvektorok cseréje, melynek árából simán kiutazhatnék Indiába ismét. Így a negyedik látogatás alkalmával megbizonyosodtam arról, hogy a parkettát fel kell szedni, mert a kutya mely a lakásban élt sokszor bent végezhette el a dolgát, s nem hiszem, hogy a csiszolás és a lakk elfedné ezt. Közben az is világossá vált számomra, hogy a volt bérlő még visszajár a lakásba, így időszerű a zárcsere, ami amúgy sem működik megfelelően. Na de erre nincs már idő, hiszen hétvégén Szegeden leszek.

Szegeden sok mindent nem csináltam. Persze itt is mentem bankról bankra, majd nézelődtem, hiszen fogalmam sincs mennyibe kerülnek a dolgok egy lakásba, főleg egy olyanba ahova minden kell. Az eső meg csak esett és esett.


Az űrlap teteje
Az űrlap alja

Tanulópénz
2010. júl. 7. 23:08

A döntésekért vállalni kell a felelőséget. Hát mi ezt nem tettük. Változtattunk a gázterveken, de közben már a 3 új konvektor megvételre került. A pénzt meg csak akkor kapjuk vissza ha a konvektorok elkelnek. Nem biztos, hogy törvényszerű, hiszen beleestünk a három napba, de amikor tudja az ember magáról, hogy hibás, akkor nem is olyan nagy a szája.


Az űrlap teteje
Az űrlap alja

Fizess!
2010. júl. 6. 23:12

Reggel az egyik bankban kezdtünk, ahonnan utalni kellett egy másikba. Mivel itt már egy készpénzes tranzakciót nem indíthattam így át kellett mennem egy másikba. De ha már ott voltam elindítottam a folyószámlahitelemet is, mert most jól jön a vésztartalék. Persze osztottunk szoroztunk, de a több mindig jobb. Innen egy másik fizető helyre mentünk. Na ide fogom fizetni a közös költséget. Azt hiszem nem ez lesz a kedvenc helyem. Na nem a fizetés miatt, hanem mert a közeg nem igazán kedves nekem. Innen ismét egy fizető helyre mentünk, majd az ügyvédhez ahol szintén fizetnem kellett. A lényeg hogy ami tényleges összeg az eladó kezébe került az 253ezer forint volt. Ebből még ki kell fizetnie az ingatlanost is. Na most elég gáz így elveszteni egy 55 négyzetméteres, két szobás, erkélyes, második emeleti, téglablokkos, egyedi gázfűtéses lakást, ami egy parkkal körülvett helyen fekszik a belvárostól gyalog 10 percre. Na itt fogunk mi egyszer lakni.
Természetesen ha az ember elveszít egy lakást akkor ott sokféle tartozás van. Így a mai napon a volt tulajjal jártuk körbe: víz, gáz, villany. Persze ezek is mind a vételárból jöttek le. Reggel munka, utána fizetés, majd megint munka. Este pedig a lakásba a gázszerelővel, mert terveink közt a központi fűtés szerepel. Elszomorító tény, hogy nem csak anyagi okai lesznek a megvalósításnak. Na de majd holnap kiderül.


Az űrlap teteje
Csak a falak
2010. júl. 6. 23:08

Jelentem a parketta felszedve, s igen alatta kutya pisi nyom és szag felfedezhető. közben megtudtuk három kutyát tartott ott az albérlő. Én szeretem a kutyákat de ez kissé sok. Lebontásra került a konyhabútor is. Hogy mit rejtett a perem alatti rész a mosogató alatt nem részletezem mert gyomorforgató lenne. A lényeg, hogy szinte mindent elhordattunk. Persze lesz majd július 29-én lomtalanítás. Jelezem ezt a lakásszövetkezettel kellett elintéznem. Hát nem volt egyszerű…


Az űrlap teteje
A második látogatás
2010. júl. 5. 23:13
Hétfőn délután ismét megnéztük a lakást, de ekkor már egy hozzáértő is jött velünk. Azt mondta, jó vétel, bár lesz vele meló nem kevés. Arról győzködtek, hogy a parketta szinte hibátlan. Hát lehet hogy hibátlan, de hogy iszonyat büdös az biztos. Nem is értem, hogy lakhattak ott emberek, hiszen minden ragad, büdös és koszos. Elgondolkodtam: vajon kimegy ez a szag? A látogatás után az ügyvéd következett, ahogy már a konkrét adás-vételi szerződés megkötése történt. Persze az ügyvéd is az ingatlanos ismerőse. Tudom, ha nem lett volna mellettem még így 222 km-ről egy segítség nem mertem volna belevágni, hiszen annyira átláthatatlan ez a dolog a jelzálog és a sok tartozás miatt. Így meg is kértem az ingatlanost, hogy jöjjön velem mindenhova ahova mennem és fizetnem kell.


Az űrlap teteje
Zárcsere
2010. júl. 5. 23:09
Éreztem én, hogy egy lakásnál nem lehet sok mindent megtervezni. Már az első felújítandó dologgal mellé nyúltunk. Így lett két zárunk. Amíg én megvettem a másik zárat kollegám egy mozdulattal szétszedte a fürdőt. Közben felmerült a szigetelés kérdése, mert minden nem lehet szép s ez egy szélső lakás. Persze nem voltam rest és felmentem az egyik szomszédhoz, hogy megkérdezzem ők fáznak-e télen. S jól sejtettem: ők is szigeteltek. Na akkor egy újabb kiadás: gipszkarton és gyapot.


Az űrlap teteje
Az űrlap alja

Bontási terv
2010. júl. 5. 23:09
Rövid gondolkodás után az a döntés született, hogy mindent leszedni, szétverni és kidobni. Csaj így szabadulhatunk a szagoktól, ami még mindig szomorúsággal tölt el. Segítséget kapunk, hiszen rombolni mindenki szeret.


Az űrlap teteje
Az űrlap alja

Az előleg
2010. júl. 4. 23:13

Valahogy életem legnagyobb döntéseit mindig egy pillanat alatt hozom meg. Persze nem volt ez így mindig. De aztán kezdtem érezni azt a bizonyos női megérzést, s jött a felismerés: sokszor nem csalnak. Érdemes az ún belső hangokra figyelni. Így próbálok ezzel együtt élni. Tehát szombaton délelőtt szakadó esőben bicajjal vittem a foglalót. Megírtuk az előszerződést. Igaz a tulajdonos jobban örült volna egy nagyobb összegnek, de én nem mertem kockáztatni. Igaz az ingatlanos próbált meggyőzni, hogy nyugodtan adhatok többet is, hiszen ha meghiúsul a vásárlás akkor dupláját kapom vissza, ha mégsem akkor majd bepereljük. Na ja! Mit pereljek rajta ha ezt a házat is nem kis mennyiségű jelzálog terheli??
Persze fő programom az India fesztivál volt. Így még fel sem fogtam, hogy lakás tulajdonossá válok, már a Vojtinában rendezgettem a képeket. A fesztivál szépen lezajlott, este 9re haza is értem. Vasárnap a szokásos havi ételosztásunk volt, ami ismét a megszokott módon zajlott.