2012. szeptember 19., szerda

Lábjegyzet kedves képviselőnknek


„Majd ha mindenki megszülte a maga két-három vagy négy gyerekét, akkor mehet önmegvalósítani meg emancipálódni” – erre a mondatra figyeltem fel a rádióban munka közben.

Szóval tény hogy gyermeket csak nők tudna szülni. De úgy gondolom, mint nő: majd én eldöntöm szülök vagy nem, önmegvalósítok vagy nem. Lassan már minden lány csecsemőbe beültetnek egy előre programozott petesejtet, ami 20 éves korra önmegtermékenyül, majd ezt még kétszer (3 évente) megismétlődik. S akkor 3 gyerek után, 9 évnyi gyermeknevelésben eltöltött (gyes nélkül hiszen önmegvalósítani még nem lehet) idő után pontosan 29 évesen lehet tanulni, dolgozni és önmegvalósítani.  Na erről ennyit.

2012. szeptember 17., hétfő

Ingyen reklám


Már régóta tervezem a tisztítószereim lecserélését. Így összevártam, hogy szinte minden egyszerre elfogyjon. Gondoltam teszek valamit a környezetért. Így a zöldbékás (Frosch) termékek után nyúltam. Kíváncsian vártam hogyan is működnek. Szerintem tökéletes. Lehet hogy nem a legjobb illatú, de annál hatékonyabb. S ha még környezetbarát akkor miért ne. S nem is drágább. Szóval békákra fel!!!

2012. szeptember 15., szombat

Takarítás


Valószínűleg szomszédok hülyének néztek. Ugyanis munka és bevásárlás után betettem a függönyöket a mosógépbe. Na de ha lejár csak fel kell tenni a helyére. Ennek minimum két oka van: az egyik hogy ne gyűrődjön össze  (nem szeretek vasalni) a másik hogy szépen megszáradjon és közben jó illatot varázsoljon. Na de mielőtt felteszem csak le kellene tisztítani az ablakokat is, utána csak nem illik. Így aztán este kilenckor hozzá is kezdtem. Azt tudom, hogy sok nő szereti nyugalomban végezni a nagytakarítást. Mivel nyugalomban nincs hiányom, és szombatra úgy sem terveztem semmit sem, így megtehetem hogy este takarítok ablakot. S hogy az utcán sétálok mit gondolta.. Kit érdekel?

2012. szeptember 14., péntek

Állatkerti történet

Több hónapja már, hogy tervezzük az nyíregyházi állatkert látogatását. Hol más program jött közbe, hol negyven fok lett, hol szakadt eső, hol meg a lustaságunk győzedelmeskedett felettünk. Na de most az idő tökéletes lett: meleg, de nem 40 fok, szombaton előre kipihentük magunkat, és semmi sem szólt közbe így útnak indultunk. Jó ilyen rövidtávra indulni, mivel a 3,5 órás vonatozáshoz vagyok szokva így a 30 perc szinte semmi. A buszt is éppen elcsíptük, így nem volt üresjárat az állomáson. Próbáltam nem nagyobb figyelmet szentelni a belépőnek, mert hát még jó hogy beengednek. A bejáratnál „térkép” elfogyott felirat fogadott, persze csak magyarul, így ha külföldi vagy az életbe nem tudod meg, hogy amúgy lenne csak épp most nincs. Na mindegy, mivel ésszel él az ember lefotóztam egyből a nagy térképet, de szerencsére ha elakadtunk volt az útszélén egy-egy. Nem részletezem, de az elefántok, az orrszarvú, a zsiráf és persze a teve volt a legkedvesebb élményem. Persze itt sem értem az embereket. A bejáratnál lehet venni állateledelt, amivel az állatok etethetők. Erre mit látok? A majom kezében ropi, az őzike szájában fél kifli és sós keksz. Biztosan mindkettőnek szüksége van ezekre az ételekre. Szóval legyenek is bármilyen aranyos állatok, de szívem szerint hazaengedném őket a természetes környezetükbe. (s igen tudom, amelyik állatkertben született lehet nem élne meg a vadonban, de ha rajtam múlna nem is itt születnének). Vagy a vadonban tartsunk emberparkot, hiszen vannak olyan vadon élő állatok, akik sosem láttak embert. Bár valószínűleg nem is hiányolják őket.

2012. szeptember 13., csütörtök

Második tanítási nap


Nem akarok bezzegelni. Mármint bezzeg az én koromban mondatokat írni. Egyfelől mert öregít, másfelől meg én is utáltam mikor ezt mondták. Szóval reggel tekerek munkába, és egy iskola előtt haladtam el, mikor egy nagyobb csoport diákra figyeltem fel, akik körbeállnak valamit vagy valakit. Hát ez két valaki volt, akik épp egymás püfölték. Persze figyeltem őket is és a többiek reakcióját. A lányok jujj felkiáltással arrébb mentek, a fiúk meg szinte szurkoltak. S néztem a két verekedőt is, aki a filmekből vagy épp a küzdősporti tanulmányaikból felidézett ütésekkel, rúgásokkal próbálták önmaguk igazát megvédeni, bizonyítani és ráerőltetni a másikra. Emlékszem mikor ez kimerült egy két jól célzott öklösben arc és gyomor tájékán. Esetleg a földön fekvő megrúgdosásában. Erkölcsi szempontból tény, hogy az utóbbi elitélendőbb, s ha harc hát legyen harc. De vajon mi történt az első nap, hogy a második nap reggelén egymás öklében kerestél igazukat?
„A harcos nem olyan valaki, aki egyszerűen csak felveszi a harcot és végez az ellenséggel; a harcos mindent elkövet, hogy azt tegye, ami a helyes, hogy tisztelje a másikat, s a dicsőség és a tisztesség szabályai szerint éljen, még akkor is, ha mások nem e törvény szerint élnek.”
                                                                                                                         Dan Schmidt

2012. szeptember 12., szerda

Friss hírek


Hungary Sept. 22 to 27.
I arrive at New Vraja-dhama late Sept. 22.
your wellwisher,
Devamrita Swami
 

 

2012. szeptember 11., kedd

Negatív is lehet pozitív



A minap az otthonról hozott dolgokról beszélgettünk. Vajon milyen hatással van az elválás egy gyermekre, vagy egy alkoholista vagy egy agresszív szülő a családban. Sokan azzal védenek másokat vagy épp önmagukat, hogy nincs ezen mit csodálkozni ezt látta, ebben nőtt fel. Ezzel nem teljesen értek egyet. Természetesen elismerem, hogy a látott és átélt viselkedés minták meghatározóak az életünkben. DE. Egy negatív hatást egyből meg lehet fordítani: egyszerűen az ellenkezőjét kell csinálnunk. Jelzem valahol egyszerűbb is ellenkezőt csinálni, mint amit elvárnak. Mennyivel könnyebb egy negatív mintát úgy nem örökíteni tovább, hogy az ellenkezőjét csináljuk. Sokkal nehezebb megfelelni az elvárásoknak legyen épp pozitív vagy negatív. Ha van egy tökéletes családod, anya vagy apa mintád, akkor hogy tudsz jobb lenni, hogy tudsz megfelelni?

2012. szeptember 8., szombat

Ösztön kontra előítélet


A tegnapi bejegyzésem kapcsán feltették azt a kérdést, hogy mi van az ösztönünkkel. Némi ellentmondás alakult ki az ösztön és az előítélet meghatározásában. Szerintem az előítélet mindenkor valamiféle tapasztalaton alapszik. Ez a tapasztalat lehet közvetlen és közvetett. Közvetetten azt értem mikor valaki csak hallomásból tapasztalja, ahogy másokkal történt, ahogy mások átélték. Az ösztön viszont egy tiszta belső hang, ami mentes az előítélettől, ami nem dönti el hogy jó vagy rossz. Egyszerűen csak van, s eszerint cselekszünk beszélünk. S igen ez lehet akár még rossz döntés is. A lényege hogy át kell élnünk, meg kell tapasztalnunk azt amit a bensőnk sugall.