2011. március 30., szerda

Március


2011. március

Beköltöztek az Urak - szülinapi ajándék - köszönjük SZÉP ASZTALOS MUNKÁK

2011. márc. 19. 19:53


Reggeli program

2011. márc. 18. 13:37
Hirtelen felindulásból ma reggel mangala volt központunkban. Régen voltam efféle programon, hiszen hétköznaponként nincs, így marad a reggeli közös japa.  Nézzük sorjában mi is történik ilyenkor.
Mangala aratai (természetesen közösen énekeljük)
Nrsimha pranama
Tulasi Arati
Japa
Guru puja
Lecke
Természetesen a szereplől sajnos nem ők voltak, hanem mi. De így is jó volt ez a reggel.
Én fél 7-kor indultam dolgozni, így az 5-6 kimaradt, mint ahogy szinte minden nap. De hát ez van ha pénzből él az ember. S hogy milyen így a napom? A kollegák szerint biztos rossz kedvem van. Pedig nem, épp ellenkezőleg: olyan mintha lebegnék, mintha nem lennék részese annak ami ia munkahelyemen van…


Nőnapi mizéria

2011. márc. 9. 9:47

Tisztában vagyok azzal, hogy ez egy mondva csinált ünnep és hogy a tiszteletet nem ez az egy nap határozza meg. De mégis „nőből” vagyok, s ilyenkor várakozással töltöm a napot. Idén ismét volt meglepetés köszöntő és persze volt csalódás is: nehogy felboruljon az egyensúly. S hogy az ember miért mindig a csalódást éli meg jobban? Hogy miért a rosszra emlékezünk? Hogy miért nem értékeljük azt amit kaptunk, s miért azt hangoztatjuk amit nem kaptunk? Na ha ezekre a kérdésekre tudnám a választ, akkor nyílván nem ezzel a beírással tölteném az időmet. Jött sms, jött email, kaptam virágot, kaptam csokit. A virággal volt némi kis nézeteltérés kollegám és köztem. Hiszen szép hosszú szárú (természetesen narancssárga) rózsát kaptunk mi nők. Én amúgy is hadilábon állok a vágott virágokkal. Azt már el tudtam fogadni, hogy a szépsége és illata miatt az Úrnak ajánljuk, így ne sajnáljam, hogy azzal mozdulattal, hogy levágják l kezd haldokolni. Szóval megkaptam a virágot, s én egy mozdulattal, levágtam a szárát, majd egy kis edénybe az irodai „oltárom”-ra tettem. Ezen kollegám meglepődött, majd duzzogva közölte, hogy lefejeztem a nekem szánt virágot. Mondtam én neki, hogy mi mindent az Úrnak adunk, s az Úrnak adjuk a legkedvesebbet, a legjobbat, de mindhiába, ő egyszerűen csak azt látta, hogy lefejezetem. Végül ráhagytam. Hiszen nem várhatom el, hogy megértse, örülök hogy egyáltalán elfogadja. A kis köszöntő versek közül, pedig az alábbi fogott meg:
„ Nélkületek oly’ szürke lenne a világ!
Nélkületek nem nyílna a Földön virág!
Nélkületek nincsen férfi!
Nélkületek nem is lehetne élni!
Éljetek hát soká, Ti nők!”
Hát köszönöm azoknak akik gondoltak Rám, s azoknak is akik nem, hiszen nincs ezzel baj… De a gesztus mindenkinek jól esik (aki azt mondja hogy nem, az hazudik, s ezt bátran ki is jelentem) !

Buli öregesen

2011. márc. 7. 10:33

A hétvége munkával telt, de helyt kapott egy kis öröm-szolgálat. Olvastam a híres közösségi  oldalon, hogy TACF koncert lesz, s hallottam, hogy a fiúk új album kiadásán dolgoznak, ehhez pedig borítót készítenek. Nem kellett nagy ész és összeraktam . Így fel is ajánlottam, hogy fotózok nekik a koncerten. Persze közben kiderült, hogy lesz vagy 6 együttes. Majd a félelmem is beigazolódott: ők lesznek az utolsó fellépők. Így hát munka után este 7-re hazaértem. Majd hirtelen gondolatból megszereztem a  fellépő Gulab telefonszámát. Épp jókor hívtam őket, mert eltévedtek. Hát vak vezet világtalant, de hát csak eljutottak a helyre. Közben megkértem, hogy az utolsó előtti fellépőnél hívjanak, s indulunk, mert hála az égnek 10 percre lakunk. Így koncert előtt aludtunk, majd a hívásra indultunk, majd pedig koncert után ismét aludtunk. Na ez ám a buli…



Az a bizonyos még mindig készül...

2011. márc. 3. 10:48



Valami készülődik... jajj de izgi!

2011. márc. 2. 10:48


Mert egyedül megy, vagy legalábbis nehéz

2011. márc. 1. 14:56

Egyik elhatározásom, hogy kelek minden reggel (mikor máskor) és legkésőbb 5.15-re beérek a templomba. Japázok, majd 6.45-kor elindulok dolgozni. Ehhez társat is kaptam az Úr kegyéből  Zs személyében, aki szinte egy karnyújtásnyira lakik tőlünk. Több szempontból is célszerű. Az egyik, hogy a japa leginkább reggel ajánlatos, hiszen akkor nyitott az elménk. A másik, hogy így remélhetőleg emberi időben végzek a munkámmal, s lesz időm délután magamra, másokra. Keddenként viszont nincs senki ilyen korán a templomban így már a második kedd reggeli japaját töltjük együtt Zs-vel és az Urakkal. Érdekes ez az ösztönzés, lelkesedés. Érdekes ki miből merít erőt. Egy fiatal bhakta mindig lelkes, és előhozza  a bennünk levő, de épp feledésbe merülő lelkesedést. Azt az érzést élhetem át, amit e kezdetek kezdeten, s amit sajnos magamtól nem tudok/tudtam fenntartani. Foghatom én ezt a munkámra, a fáradtságra, de ha szembe nézek magammal, akkor csak a nem akarást látom. A nem akarás kettős érzéssel tölt el, mert ha megkérdezik akkor a válaszom igen én akarom Krisnat, én akarok gyakorolni. S persze itt az ÉN és az AKAROM fogalma. Vasárnap programon megtudtam, amiben benne vagyok ÉN és az hogy mit akarok az legkevésbé sem odaadás és nem szolgálat.  Így hát erőt kell merítenem, hogy magáért Krisnaért mondjam a szent nevet. S azt is meg kell mondanom, hogy a reggeli japáknak köszönhetően, mindent élesebben látok.  Valahogy most minden átmenet nélküli lett: fekete illetve fehér. Az hiszem, vagyis biztos vagyok benne, hogy ez segített át a múlthéten a zavaró tényezőn. Szóval Zs 5-re jön reggelente (keddenként). Első alkalommal megmutattam az általam végzett puja-t. Szóval biztos van benne kivetni való, de hát örülök ha ezt a minimális dolgot is fenn tudom tartani napi szinten. Utána pedig elindítjuk Prabhupada-japáját, s csatlakozunk hozzá. Nekem jó és nagy segítség, gondolom neki is, hiszen ha nem akkor csak nem jönne. Szóval az ösztönzés és a lelkesítés kölcsönös dolog. S milyen a másokra gyakorolt hatása? Elég volt csak elmesélnem, s már hatást váltott ki  B matából. Azt mondta, most úgy érzi elindítottunk egy fonalat, s ő próbálja elkapni a végét, Hát én azon leszek hogy csomót is kössek rá. Mert hát ők a legszebbek: