2012. május 28., hétfő

Szavakban

Vannak napok mikor minden összezsúfolódik. Három napig ismét ellátogatott hozzánk Sivarama Maharaja. 

Pénteken és vasárnap tartott programot. Így ismét szállóvendégeink voltak. Az Úr kegyes, így Ő is eljött velük. Régebben egy ideig vele laktam, így elérzékenyültem. Mikor elmentek a „szülei” be is vonultam japázni hozzájuk. Kimondhatatlan megnyugvással töltött el. Leírhatatlan élmény látni az elégedett mosolyt az arcán. 
Gaura-Rama-Syama
Vasárnap volt ételosztásunk. A jó időre és a gyereknapra való tekintettel, most nem voltak sokan. Így gyorsan és egyszerűen lezajlott az egész, majd jött a vasárnapi program. Onnan egyből egy ún. Roncsbár nevű helyre mentünk, mivel volt egy fellépés és én voltam a „hivatalos” fotós. 
Csató Péter és Kornél

Csató Dóra
A beállás jól elhúzódott. A fellépés 11 körül kezdődött.  A zene nem az én stílusom, de egy szám megmaradt bennem:

"Ma fájdalmat okoztam magamnak,
hogy lássam érzek-e még
A fájdalomra koncentráltam
Az egyetlen dologra, ami valódi
A tű lyukat hasít
Az ismerős régi szúrás
Próbáltam az egészet kiölni
De mindenre emlékszem
Mivé váltam?
Legkedvesebb barátom
Mindenki, kit ismerek
a végén elmegy
Mindened meglehet
koszos birodalmam
Cserben foglak hagyni
Fájdalmat fogok okozni"



2012. május 21., hétfő

Némi állandóság felfedezése


Valahogy elfelejtkeztem általam sokat hallgatott zenékről. A neten barangolva belefutottam az új 2012-es Cranberries albumba. Nem is emlékeztem, hogy mikor hallgattam utoljára. Próbáltam összerakni, hogy mikor is hallottam róluk bármit is. Nem rémlett semmi. Így utána néztem. Az énekesnő kiadott vagy két szólóalbumot, de ők együtt tíz éve adták ki utolsó albumukat. Eltöprengtem: vajon milyen lesz? Kell ezt nekem hallanom? Mindig félő ennyi év kihagyás után újra kezdeni. Tartottam tőle, hogy csalódás lesz. De a kíváncsiságom nem bírt magával. Így letöltöttem és szombaton munka közben ezt hallgattam. Már az első hang ismerős volt, majd a dallam, az ének, a szöveg csengése. Minden a múltat idézte fel bennem. Azt nem mondom, hogy korszak alkotó album, de jó ebben az állandóan változó világban némi állandóságot átélni. Nem csalódtam: könnyed zene, barátságos hanggal:




2012. május 19., szombat

Elrendezés


Paulo Coelho: Radzs elmesél egy történetet

Egy szegény bengáli faluban lakó özvegy nem tudta kifizetni a fiának a buszjegyet, ezért amikor beíratta az iskolába, gyalog kellett átmennie az erdőn, egyedül. Hogy megnyugtassam ezt mondta neki:
-  Ne félj az erdőtől, fiam. Kérd meg istened, Krisnát, hogy kísérjen el. Meglásd, meghallgatja az imádat.
A fiú megfogadta édesanyja tanácsát, Krisna megjelent és mindennap elkísérte az iskolába. Amikor elérkezett a tanár születésnapja, a fiú pénzt kért az anyjától, hogy vehessen neki valami ajándékot.
-  Nincsen nekünk pénzünk, fiam. Kérd meg testvéredet, Krisnát, hogy szerezzen ajándékot.
Másnap a fiú előadta, a problémáját Krisnának. Az adott neki ez kancsót, tele tejjel. A fiú boldogan adta át a kancsót tanárának. De mivel a többi ajándék sokkal szebb volt, a tanár fel sem figyelt rá.
-    Vigye ezt a kancsót a konyhába – mondta a férfi egy asszisztensének.
Az asszisztens engedelmeskedett. De amikor ki akarta üríteni a kancsót, arra lett figyelmes, hogy az magától újra megtelik. Azonnal sietett szólni a tanárnak, aki döbbenten fordult a fiúhoz.
-    Hol szerezted ezt a kancsót, és mi a trükkje?
-    Krisnától kaptam, az erdő istenétől.
Mindenki kikacagta: a tanár, a diákok, az asszisztens.
-   Az erdőben nincsenek istenek, ez csak babona – mondta a tanár. De ha  mégis létezne, gyerünk, nézzük meg!
Az egész osztály kiment. A fiú szólongatni kezdte Krisnát, de az nem jelent meg. Elkeseredetten próbálta meg utoljára.
-   Krisna testvér, a tanárom látni akar. Kérlek jelenj meg!
Ebben a pillanatban megszólalt egy hang az erdőben, és szavai sokáig visszhangzottak:
-   Hogyhogy látni akar, fiam? Hiszen el sem hiszi, hogy létezem!

2012. május 13., vasárnap

Hazaértek


Őket mi hoztuk Vrindavana-ból. Sokukat megnéztük, aztán úgy döntöttem női szemmel ők a legszebbek. Örülök, hogy jó helyre kerültek.


2012. május 11., péntek

Lássunk


Egy hete járok bicajjal dolgozni. Rá kellett jönnöm, a kreszt nem ismerő gyalogosnál rosszabb a kreszt nem ismerő bicajos. Hiszen nincs annál rosszabb, amikor egy szűk helyen minimum két bicajos megy egymással szemben, azt sem tudják merre induljanak. Eszembe jut India: ahol a duda szó annyi tesz: balra tarts. Nálunk jobbra tartsnak kellene lenni, de ez a valóságban egyszerű ide-oda lépegetéssé alakul, s miközben várom hogy eldöntsék merre is menjenek, már meg is kell állnom. Aztán jön a gyalogos, aki annyira el van merülve önmagában, hogy leszegett fejjel áll vagy megy: fel sem tűnik neki, hogy a kerékpár úton halad. Elgondolkoztam, vajon az emberek az utcán miért a földet bámulják? Miért járnak lehajtott fejjel? Tényleg ennyi teher, fájdalom és szomorúság van bennük, hogy egyszerűen összetörnek, meghajolnak és csak mennek. Vagy egyszerűen a lelkiismeret nem engedi, hogy fejet felemelve nézzenek szembe egymással, a dolgokkal. Pedig emelet fejjel kecsesebbek és magabiztosabbak vagyunk. Ha felnézünk, olyan dolgokat is láthatunk amelyek mellett addig csak elsétáltunk. Például a  fák lombjai. Az ember által elérhető ágak és levelek szakadozottak, hiszen jó emberi szokás szerint tépjük le egy két levelet vagy ágat. De fent a fák boldogan, szabadon élnek, lélegeznek. Az épületek homlokzatai egyszerűen csodálatosak tudnak lenni. Egy-egy fotó kiállításon elcsodálkozunk, milyen csodásak a képek, pedig nap mint nap elsétálunk ezen dolgok mellett. Egy fotós nyitott szemmel jár, egy fotós lát. Lássunk mi is, éljünk mi is. 

Amikor érzed hogy van értelme


Reggel félálomban bicajozva a munkahelyemre két erőteljes Gauranga-ra figyelek fel. Közel 3 éve jár hozzánk minden vasárnap ez a házaspár: mindig együtt jönnek, együtt mennek és nem veszekednek. Ma reggel is szépen felöltözve sétáltak teljes összhangban, Gaurangaval az ajkukon. Mosolyogva és könnyes szemmel fogadtam, viszonoztam, és éreztem: van értelme a prasadam osztásnak. 


2012. május 5., szombat

Mert semmi sem egyszerű.. és mégis minden ok


Hazaérkezvén Indiából szembesültem fényképezőgépem betegségével. Nyakamba vettem és elindultam a városba. Két helyre mentem, és mindkettő azonos választ adott: Budapest Nikon szakszerviz. Ez leginkább a pénztárcámnak fájt, már maga a gondolat is. Kedvenc kollégám barátnőjét bíztam meg eme nemes feladattal, hiszen ő úgy is sokat van Budapesten. El is vitte: elég komolyan hangzott a dolog. Maga a bevizsgálás 3800Ft. Majd írásban küldenek egy árajánlatot a javításra, és ha ezt elfogadom akkor következik a javítás. Szóval vártam mailt. Másfél hét után nem bírtam tovább és telefonáltam. A hölgy közölte, hogy küldtek nekem már mailt, bár a feladó neve: noreply. Na persze ezt a szemfüles spamszűrőm meg is fogta. Miközben a hölgy újra küldte én a spamek közt megleltem. Javítás összege 10000Ft. Hát kb ennyire számítottam. Ezután jött egy meglepetés ugyanis a hölgy újra küldte a mailt, de az 6500 Ft költséget tartalmazott. Nem is értettem, mert a számlaszám azonos volt. Valamint még ez tartalmazott egy 2000 Ft-os szállítási költséget. Nem voltam rest szóltam is azonnal. Így a javítás 4500 Ft-ba került. A gépem azóta itthon van. S hogy lett a 10000-ből 4500? Jó kérdés…

az első kép: moon