2017. március 31., péntek

Szókimondós, nevén nevezős, valóságos 2

Volt itt bejegyzés már felfedezett epekövekről, tervezett (RHCP jegy vásárlása közben állapotfelmérésről) majd utolsó percben lemondott műtéti kibukásról. Aztán újabb kőfelfedezésekről, elégedett biztosítói bánásmódról..és akkor jöjjön a műtétről. Igen úgy, ahogy van: nem szépítve, hanem valósan, mert attól hogy fekáliának hívod, az bizony még szar a valóságban. És én most nem kérek elnézést.

Eljött a műtét reggele. Fél ötkor bejöttek hőmérővel, mert ez egy tökéles időpont, meg gondolom át kell adni a váltásnak az eredményt. Az enyém 35,1 lett. Szerintük ez jó, szerintem nem, de nem álltam le vitatkozni. 5-kor jött a váltás: ott a sarokban Barbika a vega epehólyagos van. Na tessék, újabb jelzőket kaptam! Hat óra körül bejöttek vérnyomást mérni, ami kezdett felmenni, mert szerettem volna még aludni, meditálni. 120/80. Jó ez, mondják ők, miközben én tudom, hogy önmagamhoz képest ez magas. Hétkor kaptam két fáslit a lábamra és mondták várjak. Rendben. Mi mást is tehetnék. Bejött a doki is, és kérdezte egy-két kő van? Mondtam, hogy nem, hanem rengeteg, és ha lehet, ne csak kettőt vegyen ki. És csak vártam. Na jött a betegszállító, aki szerint az alsóneműt is le kell vennem. Na ezen az X-edik verzión már gondolkodás nélkül arcot vágtam, és közöltem, ez biza marad. Gondoltam majd leveszi rólam az, akinek nem tetszik, nem úgy mint a valóságban, hogy épp az veszi le akinek tetszik. Orrbavaló ki. Katámnak sok feladata közül a legfontosabb, hogy szóljon, amikor visszahoznak, hogy tegyük vissza, mert beforr és akkor bizony mérges leszek. Fel az ágyra, kicsit lelógott a lábam, féltem is hogy nekitol majd valaminek, de ügyes volt. Egy előkészítő feliratnál a fal mellé tett, és ott hagyott, hogy várjak. Rendben: két szemeteskuka és egy felmosó vödör előtt vártam előkészülten. Azon kívül, hogy so romantic még szerintem steril is. Emberek jöttek mentek. Összesen kettő vette figyelembe, hogy valaki ott fekszik talán beszarva, talán nem. Az egyik köszönt is, talán felismert, mert ő volt az első altatós, akivel egy hónapja beszéltem, és ő is el volt ájulva az ekg-n. Vajon ő hogy ismerkedik nőkkel? Mit néz meg először? Arc, alak vagy egy ekg? Aztán jött még egy férfi, aki nem szólt, de azzal a bizonyos, kitartás minden jó lesz biccentéssel illetett. Na mondom én becsukom a szemem és gyorsan meditálok, mert ebből semmi jó nem sül ki. Mikor hallottam az én altató orvosomat, tudtam hogy indulás van. Így is lett. Át a másik ágyra. A fehérneműmet (nem szó szerint) de épp leszarta mindenki, hogy van vagy nincs. Örültek a csodaszép vénámnak, én meg annak, hogy minden jót tesznek bele. Kérdeztem is, hogy kapok-e nutellát. Majd végig hallgattam a vega vs nem vega párbeszédet, aztán mondták, hogy jön a jóság. És jött. Kérdezték milyen? Mondtam, hogy jó buli és ha tudtam volna, eskü sosem iszok alkoholt csak ezt a cuccot kérem. Majd köhintettem, mondták, hogy ez már az, aminek lennie kell és hogy most gondoljak szépre. Na mondom eljött bhaktaságom vizsgája: hare krisna és már Somogyvámoson voltam és Krisna formáját szuggeráltam magam elé és láttam. Mert ugye amire/akire gondolsz újjászületve azzá leszel..és bár nem meghalni készülök, de azért biztos ami biztos alapon, gondoltam bebiztosítom következő életemet. És filmszakadás. Ébredéskor gázárajánlatot készítettem. Na mondom fasza, ha most születek újjá tuti egy árazólap leszek. Nesze neked 12 év bhaktaszerűség. Megkérdeztem az altató dokit, hogy jól viselkedtem-e? Azt mondta igen, ügyes voltam. Volt fájdalmam rendesen, mondták kérjek fájdalomcsillapítót. Na, akit csak láttam, lehetett az portás, postás, látogató, takarító (sok szemük volt és fejük) mindnek mondtam, hogy nekem még kell anyag, meg közben azért a betegtolónak is beszóltam: na ugye hogy maradhatott a bugyi?! Mondta jah, de összekenték. Erre nem reagáltam, de vélhetően ez volt rám írva: ki nem szarja le?! Áttett az ágyamra, orrbavaló be, Katám elment, mert úgyis alszok. Én szóltam, hogy hozzák az anyagot mert ez fáj. Elküldtem pár alive sms-t, próbáltam telefonálni, de hangom nem nagyon volt, sem hangerőm. Mindegy látták, hogy élek, legyen elég ennyi. És vártam a fájdalomcsillapítót.

folyt.köv

2017. március 30., csütörtök

Szókimondós, nevén nevezős, valóságos 1

Volt itt bejegyzés már felfedezett epekövekről, tervezett (RHCP jegy vásárlása közben állapotfelmérésről) majd utolsó percben lemondott műtéti kibukásról. Aztán újabb kőfelfedezésekről, elégedett biztosítói bánásmódról.. és akkor jöjjön a műtétről. Igen úgy, ahogy van: nem szépítve, hanem valósan, mert attól hogy fekáliának hívod, az bizony még szar a valóságban. És most én nem kérek elnézést. 

Szombaton még dínom-dánom, vasárnap pedig már csak egy szendvics, mert a kórházban hashajtás lesz a fő program. Mert eljött a műtét ideje. Kis bőrönddel és egy kis táskával érkeztem, mert pontosan senki sem tudta, hogy meddig is kellene pizsamában lennem a kórházban. Ennek örömére nem is vittem pizsamát. Az első akadályt 20 perc alatt küzdöttük le, mert csak nem találtuk meg a sebészeti onkológiát. Nem mintha onkológus kellett volna, de valamiért itt fogak műteni. Szóval beléptünk az épületbe és elindultunk. Próbáltuk megfejteni a nyilakat, ha már nyilas nemzet vagyunk. Nem sikerült, így elkaptam egy zöld ruhás hölgyet, mert bár nem az én színem, de sejteti, hogy itt dolgozik és csak nagyobb helyismerete van, mint nekünk. Nos a feltett kérdésre a válasza az volt, hogy ő ugyan nem tudja ezt, kérdezzünk mást és már el is ment lifttel. Hmm. Nem volt egyszerű másik egyenruhást találni, de csak sikerült, aki elmondta, hogy totál a másik oldalon van, de hogy miért is akarok én odamenni? Hát mert mondom epehólyagműtétem lesz. Ott? Mondom igen, de ha ránézne a lapomra akkor lehet hogy nem is ott, mert én már nem tudom. Hát ránézne ő mondja, de szemüveg nélkül semmit sem lát. Mondom, ha felvenne egyet talán haladnánk is, de ő már el is fordult. Sebaj harcra fel! Újra elindultunk és célba értünk. Megkaptam a 6-os szobát. Valahol úgy rémlik, mikor a mandulámat vették ki vagy 35 éve, akkor meg a 6-os ágyon feküdtem. De lehet csak a képzeletem játszik velem.


A szoba épp a nővérpulttal szemben volt, ami akár jó is lehet, ha gyors segítség kell (hittem én) de rossz is lehet, mert nem egy csendes, pihenős szoba. A tisztasággal nem volt gondom, és 4 ágyasban ketten lettünk. Persze a szoba két legtávolabbi sarkába voltunk, biztos ami biztos alapon. Megnézetem a wc-t. Nos szag az van! Szóval a kötelező cuccokon kívül, ha kórházba mész vigyél magaddal légfrissítőt, mert ahogy az elején írtam hiába nevezed fekáliának, attól az még egyszerű szar szag. Na letettem a cuccaimat, és jött is a nővér, hogy felvegye az adataimat és megitassa velem a keserűsó adagomat. Én is kérdeztem, mert hát bizonyos napok voltak és hogy a műtőben tampon vagy betét? Tampon lett a válasz. Számos kérdésen fennakadtam, de azon a megjegyzésen elgondolkoztam, amit a hölgy mondott: majd elmegy templomba!? Miért kérhetnék papot egyből? Hmm. Fel sem merült benne, hogy pl. ateista vagyok, vagy csak nem bírom a papokat?! És ha estére ellepik a kórházat a lepedős bhakták? Na de túllépve ezen, közöltem, hogy speciális étrendem van, mert hogy én nem eszek húst. Hát meglepődve közölte, hogy akkor nem tudja mi lesz, mert ők ugyan zöldséget nem adnak. Majd elköszönt tőlem és nevemen nevezett: Barbikám! Kísérőm majdnem leesett székről, én pedig próbáltam akkor még nem arcot vágni. Aztán átöltözve vártam, hogy a keserűsó tegye a dolgát. Ha az ember lánya ésszel él és nem zabál össze meg vissza mindent, akkor a keserűsó nem hatja és hajtja meg annyira. Ráadásul ezen cucc ismerős már nekem, így hello haver engem nem lepsz meg. Feltöltöttem a vízszűrő kancsómat, mert sejtettem, hogy max csapvíz a menü. Nos a fürdőben szemebsültem azzal a ténnyel, hogy nincs zuhanyzófej. Vagyis ha nem egy napra készülsz, akkor a légfrissítő mellé tegyél be a táskádba egy zuhanyfejet. Persze lehet, hogy ilyenek nincsenek alapból egy kórházban, nem tudom szerencsére nincs tapasztalatom. És megérkezett az altató orvos. Elmondta, hogy jó buli lesz az altatás. Feltett pár kérdést, megnézte a vénámat: tetszett neki, ahogy az ekg-m is. Ugyanis kérdezte mennyire vagyok ideges típus, bár rég látott ennyire szép és kiegyensúlyozott ekg-t. Mondtam is, hogy jó szívem van azt ne bánsták, mert ezt kérte K. Zoltán. Aztán jöttek a kérdések az állapotom felől: mennyire görcsölök, és fájok? Mondtam, hogy én bizony kicsit sem produkálok ilyeneket. Na erre: akkor mit keres itt?! Mondtam unatkoztam, gondoltam bejövök ide. Így zajlott még a beszélgetés, majd mondta, ha gondolom kérjek altatót, de reggel biztos kapok egy kis nyugtatót. Tőle is megkérdeztem a tampon vs betét dolgot, ő a betétre szavazott. Gondoltam éjszaka szerzek egy pelenkát, az a legbiztosabb, mert hát ahány ember annyi válasz. Persze közben leellenőrzöm, hogy más szobákban van-e zuhanyfej. Rendben. Filmnézés, zenehallgatás, beszélgetés a keserűsóval. Egyszer bejött egy nővér, hogy kérek-e teát. Nem kértem, mert oly mindegy hogy a víz vagy a tea jön ki belőlem: ne pazaroljunk! Este kérdés nélkül hoztak egy altatót, de nem vettem be. Éjfélig még ihattam vizet, így aztán nem akartam kilenckor elaludni kockáztatva, hogy másnap majd jól szomjan halok. Közben a szobában lévő hölgy kérdezte, hogy izgulok-e? Mondtam, hogy valamennyire igen, de ha izgulok, ha nem, ez meg fog történni. És nem is kaptam névre szóló karkötőt, mert a nővér megállapította, hogy nem tűnök szökős betegnek. Felismerte bennem a valódi Barbikát. 

Valamint egy délután alatt rájöttem, hogy az ajtók nem csukódnak be sem önmaguktól sem a nővérektől, így huzatban voltunk egész délután. Végülis jobb egy kórházban megfázni, mint bárhol máshol. Most még ugráltam, hogy becsukjam, de valamiért úgy sejtettem másnap nem ugrálok.

folyt. köv

2017. március 26., vasárnap

Bakancslistás álmok, vágyak és ami kell


Tavaly RHCP és jövőre Metallica..

Az embernek mindig vannak céljai, álmai, vágyai. Vagy kimondott dolgok ezek, vagy mélyen elzártak és csak a kiválasztottak ismerhetik. Van, akinek anyagi, van akinek érzelmi, van akinek egy van akinek kettő és van akinek megszámlálhatatlan. De azt az egyet, ami a legfontosabb mind tudjuk. Most nem a nagy megvilágosodásra gondolok, a visszatérésre, hanem a kézzel fogható és az oly sokat szidott pénzen megvett dolgokra. Szokták mondani, hogy a pénz nem boldogít.. de a rajta vett dolgok annál inkább. Közel 40 évesen eljutottam oda, hogy leírjam a saját bakancslistámat. De elárulom, hogy felesleges leírni,mert úgysem tudod elfelejteni a célod, az álmod..ha meg mégis akkor ez azért van mert lett másik fontosabb. De hát divat a bakancslista akár csak a műhaj/köröm/mű Istenek.. Stílusosan egy régi Martens-re írnám, de az épp 220 km-re van most tőlem..de ami nem késik, az nem múlik. 

Szóval nézzük! Tiniként azért a legnagyobb álom, mégiscsak egy Depeche Mode koncert volt. Még be sem töltöttem a 18-at: elértem. Aztán jött egy újabb szerelem: India. Tudtam, hogy nehezebb feladat lesz. Így aztán jöttek a gyorsan valóra válthatók (a legtöbb zenei, milyen meglepő?). Cure koncert, akik épp Szegedre jöttek..még mindig hihetetlen!! Fesztiválok ebből is a legnagyobb magyar szervezésű: Sziget. És aztán közel 30 évesen elérkezett India. Persze csak akkor hittem el, hogy ott vagyok, amikor leszálltam a repülővel, amikor a lábam alatt éreztem talaját, amikor az orromban éreztem minden szagát, amikor a fülembe hallottam minden zaját, amikor láttam a színeket, az életet magát. Nem csak én aggódtam, mi lesz ezután? Mi van, ha a legnagyobb álmod teljesül, hova tovább és mi az, ami éltet majd ezentúl mi éltet, mi a célod? És hasonló kérdések foglalkoztattak. Persze rövidre zártam, mert akkor a pillanat minden mozzanatát át akartam élni. És sikerült. És hazajöttem..és már tudtam, hogy újra megyek. Mert emberek van egy jó hírem: az álmokat többször át lehet élni.. Így aztán most a Before I die listámra (igen Szigetről loptam) felkerültek a dolgaim ami volt, ami lesz és még ki tudja mit találok ki következő éveimre...és igen nem véges, és igen bővíthető és igen semmit sem húztam át, mert újra és újra élhető.. És igen van, amit még nem értem el, és van, ami nem szerepel a listán, talán mélyen ott van a szívemben a vágy és ezt csak az erre hivatottak tudják..és igen lehet, hogy ebben az életben nem érem el soha..de a következőben ki tudja?!

Bánkódhatunk azon, amink nincs, beszélhetünk be nem teljesült vágyakról, vagy emlékezhetünk megvalósult álmokról. Te döntöd el, hogy melyik hozzáállást választod, hogy a kesergés könnyeit törlöd le, vagy a boldogság könnyeit emelt fejjel hagyod legördülni arcodon..


Ez mind a te saját döntésed, mert ez a szabad akarat! 

2017. március 5., vasárnap

Online ismerkedés magas fokon

Mit is csinálhat egy válás után az ember fia, lánya? Természetesen először tiltakozik, hogy ő bizony sosem kerül oda, hogy regisztráljon erre meg arra. Majd egy hosszúra nyúlt éjszakán mégis regisztrál egyre, majd kettőre, majd nincs megállás. Közben pedig rájön, hogy a legtöbben nem egy válás után kerülnek fel a tagok közé, hanem hobbiból, mert így azért a tisztes távolságból, álarcban (nem-nem a szexuális segédeszközben, hanem a valóság eltakarására szolgálóban) mégis csak könnyebb.

Amikor felkerülsz egy oldalra rengeteg dolgot kell/illik kitölteni, ezzel is garantálják, hogy megtalálják a számodra legmegfelelőbbet. De kérdem én: ezek még nem hallottak arról, hogy az ellentétek vonzzák egymást!? Szóval már a regisztrációnál elkezdődik a kozmetika, hiszen el akarod adni magad. Első lépésként jól megválasztod a profilképedet. Mint nő odafigyelsz, ne legyen pattanásod, lenőtt hajad. Szép legyen a szemöldököd. Jelzem az ellenkező neműt ezzel nem hatod meg, mert a második mondatában már úgyis teljes alakú képet szeretne rólad, lehetőleg minél kevesebb ruhával. Na de ne szaladjunk előre.

A kép után jönnek a személyes adatok, ahol lehetsz magasabb és vékonyabb, és barna szeműből zöldes-barna, mert ha így meg úgy esik a fény, akár még zöld is lehetsz. Majd a kedvenc ez és az, meg mit tennél, ki lennél, mit szeretsz és mit nem szeretsz kérdés felelek. Itt mindig, mindenki egyéni akar lenni. Vagy belead anyait és apait, és bizonyítja széleskörű látásmódját, vagy jön a titokzatosság: ha meg akarsz ismerni beszélgessünk (és akkor kaméleonként majd azt kapod, amit szeretnél). Ha túl vagy a 120-dik kérdésen, a kiválasztandó képeken, melyek ismét a személyiségedet, hobbidat, érdeklődéseket hivatottak bemutatni (de hogy válasszak egy kutya és egy elefánt között, vagy egy tengerpart és egy hegy között, amikor hol ehhez, hol meg ahhoz van kedvem?!) jön a mézes madzag. Hiszen, ha levelezni is szeretnél, vagy chatelni (hát bmeg miért ne szeretnék, valahogy csak kommunikálnék, hiszen a füstjeleket kevesen ismerik) akkor küldj egy sms-t, vagy fizess és már meg is nyílt az online piactér.

És akkor ott vagy a sok száz kereső közt. Lehet ezrek is vannak. Mindenki a képekkel kezdi. Lehet itt mondani, hogy a belső a fontos, de valljuk be van, akire rá sem nézünk. És akkor beszéljünk a kreativitásról! A férfiak 50%-a úgy érzi, hogy az autótól lesz igazán menő. Így aztán vezetés közben (bízok benne, hogy legalább álló autóban) ellő egy-egy szelfit és feltölti. Szép! Látsz egy fejet (legtöbbet napszemüvegben) látod a hátsó szélvédőt, vagy a visszapillantót, na meg a hátsó ülésen a kupit. Köszi, látjuk van autód. Van, aki csak a BMW-s kulcstartóját fotózza le. Mondjuk ettől még nem lesz BMW-je és a bugyim sem esik le!  Igen és még? A maradék 50%-ból 10% ezt a motorján csinálja. Ez még jobb, mert, ha biztonságos motorozó, akkor tuti, hogy semmit nem látsz belőle. Köszönjük, látjuk a száguldás a barátod. Nincs baj sem az autóval, sem a motorral DE ettől nem leszel férfi, sorry! A maradék 40%-ból 20% pózol döglött állatokkal. Mert, ha nincs autód, vagy ha arra nem vagy büszke, akkor légy büszke a gyanútlan állatok mészárlására. Marad 20%, akinek a fele tuti párkapcsolatban van és képes barátnős képpel regisztrálni, vagy kedvenc tükör szelfikkel a fürdőben, ahogy a háttérben a szennyesek közt láthatod az asszony kozmetika cuccait (ööö remélem, hogy az asszonyé és nem saját használatú). Az utolsó 10% megoszlik. Fele a férfiasságával pózol (értsd szó szerint ezen azokat a bizonyos centiket) és marad 5%, aki felvállalja önmagát. Tehát a képek alapján leszűröd magadnak azt, amit a programok nem tudnak és ekkor olvasgatod az adatlapot. Nekem még van egy szűrőm (tudom perverz dolog) a helyesírás. Bocsi, ha nem tudsz helyesen írni, akkor off.

És mit teszel, ha valakiről emberi kép van fent, és még írni is tud? Dobsz egy like-ot. Persze közben, mint friss regisztrált te már több tetsziket is bezsebeltél. És ezzel mit lehet kezdeni? Jó rendben dobj vissza egyet te is, nehogy sérülést okoz embertársadnak. És az ismerkedés nagy %-a itt meg is áll. Mert vagy te vársz a következő lépésre, vagy ő..vagy már nem is tetszik, hiszen letelt pár perc.

Na de viszonzott like-ok után akár kezdődhet is az ismerkedés. Még mindig az 5%-nál tartunk. Legjobb esteben jön az első szia. Mert ugye vannak oldalak, ahol automata szövegblokkok is vannak (nehogy gondolkozz!) és rád dob egy főzne neked kávét, vagy megsimogatná a szád mondatot. So romatic! Köszi a kávét tejjel iszom (növényivel) az ajkaimat meg így elsőre csak nem adnám ki tudja mivel is simogatnád.. én mondjuk az öklömmel a tied. Így ezeket is off-olja, az aki némileg kedveli az egyéniséget. Tehát ha jön egy szia, akkor szépen visszaköszönsz. Nem telik el egy perc jön a kérdés: te mit keresel itt? Ööö.. Valószínűleg az ellopott bicajomat keresem. Ilyenkor mindenki magyarázkodik, hogy nem is tudom, csak egy véletlen klikk folytán kerültem ide (persze és ez a klikk írta be kedvenc filmnek a Pulp fiction-t), és nem is tudom ez, hogy működik. Vagy egy részeg tettem következménye, vagy a barátnőim, kutyáim regisztráltak én esküszöm nem tudtam róla.. Hát igen ezt mindenki beveszi, vagy nem. Aztán következik a szint lépés két változata: küldj egy képet magadról vagy van valami különc szokásod? Hmm. Igen a tejet mindig a konyhában felejtem.. ez elég perverz nem!? Természetesen itt nem ezekről van szó, hanem kőkeményen feltérképezik szexuális szokásadat, mit vállalsz és mit nem. Nehogy már lyukra menjen (pedig ez a cél)! Nehogy már fizikai valóságban derüljön ki bármi is. Mint a piacon: tudni akarja mindenki, hogy mit is kap/vesz. 
Nézzünk pár szösszenetet:
  •   van barátnőd, akit hoznál magaddal? (persze és egy plüss Hugóm is van,  vigyem?)
  •   van egy barátom, aki társulna harmadiknak (és erre neked van szükséged  vagy szerinted  egyedül kevés vagy?)
  •   nem zavar a sperma íze (ennek örülök, de mi lenne, ha a keresés részben  a férfiakat  állítanád be?)
  •   kapcsolatban vagyok, csak ágyszomszédot keresek (és mekkora az ágyad,  vagy vigyem  a sajátomat?)

És a sor folytatható lenne napestig. Ha nem veszed komolyan jókat nevethetsz ám, viszont van egy pont amikor sírhatnékod lesz, hogy ennyi hülye hogy lehet…és még te is köztük vagy.

Igen lehet olyat olvasni, hogy valakinek sikerült és örök szerelem lett a vége, és igen lehet olyat is hallani, hogy nem sikerült. És igen van, akivel tudsz beszélgetni is, de hol is tartottam a számokban? Hiszen az utolsó 5%-kal kezdtem beszélgetni és ugye ekkor még kiderül pár dolog.. De a megmaradt 0,.. %-ból nekem is megmaradt egy-két ember, akivel azóta is beszélgetek mindenről: kivéve a fent említett témakörökről..mert fel sem merül!

Persze közben látok egy-egy női profilt: tükör előtti, csípőre tett kezű, szájcsücsöris, felül kinyom, alul behúz fotós lányok, akik mű körmökkel, mű szempillákkal keresik az igazit.. rólatok sem feledkeztem meg! Ti is megérnétek egy blogbejegyzést, de ezt férfi társaimra bízom.


peace, love & empathy