2014. január 31., péntek

Mea culpa

Minden VV szériába belenézek, volt amit végig is néztem, vagy valamilyen formában nyomon követtem. A hatodiknak csak bejátszásait láttam, mert nincs olyan adóm amelyik fő műsoridőben adja, energiát meg nem fektetek abba hogy hozzájussak a napi epizódokhoz Így egy ideig elgondolkoztam, hogy egy részt csak megnézek, hogy ne írjak ismeretlenül. De minél több infó jutott el hozzám balról-jobbról, egyszerűen nem vitt rá a lélek, nem tudtam rászánni magam. Így abból a pár mondatból tudok véleményt alkotni amit el-elcsíptem:
  • abba hagytam az iskolát a 8 osztálynál, mert tudtam, hogy celeb leszek.
  • azért költözök, be mert ha kiköltözök én leszek a király
  • nem azért költözök be hogy bikiniben tusoljak
  • ha megnyerem a fődíjat Hawaii-ra utazok, pizzát eszek és thai lányokkal leszek


Hát így elsőre ezek ragadtak meg egyre kisebbre szűkölő agyamban. Mindre büszkék lehetnek a szüleik, és szerintem azok is hiszen ezeket az értékeket valahonnan hozniuk kellett, és mint én, ők is csak a családból és barátokból tudnak „táplálkozni”. Szóval elnézve a felhozatalt, itt mindenki szép, menő, vagány, szabadelvű, szabad szexualitású fenegyerek, izomaggyal, mély dekoltázzsal, de mindenekelőtt magas IQ-val rendelkezők. Igazából nem tudom eldönteni, hogy ezt a média komolyan gondolja-e, hogy a követőik, nézőik csak szórakoznak, vagy tényleg véresen komolyan veszik a játékot és szavaznak, és szurkolnak és rajongói táborokat alkotnak. Azt sem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek, mert évről évre azt mondtam, hogy az előző szériában még voltak értékelhető emberek, egyéniségek, szerepet játszó taktikusok. Félek, hogy a VV7-nél is majd így tekintek vissza a mostaniakra. Tényleg félek, hogy a következőhöz már ez is értékelhető lehet. Tény, hogy a média nyomja, így ha tetszik ha nem valamiért az embereknek tényleg erre van igényük, mert ha senki nem nézné, ha senki nem beszélne róla (még én sem) akkor a villa lakók csak élnének és lennének. De nem. Ez egy fejlődő iparág, a média csúcspontja mikor a minden nőt becserkésző és elcsábító férfigépezet összetörten az ágyon ül és sír mert fél a pókoktól. Vagy épp az izmoktól duzzadó egybe nyakfej aki szintúgy minden nő álma villán kívül és belül, ül és sír mert hiányzik neki a barátnője, pedig a beköltözés előtt bizton állította, hogy neki élete a nők, a buli, a csajozás. Jah hogy van egy állandó is? No ez kimaradt a meséből, mert hát egy machonak ez már nem fér bele a bemutatkozó videójába. Összegezve ismét gazdagodunk celeb alapanyagokkal, remélem nem kezdenek el énekelni, mert az VV Zsófinak sem sikerült. Persze mind színész vagy egyszerűen celeb akar lenni. Azt hiszem ahhoz hogy a szó szoros értelmében celeb legyen valaki, azért tennie is kell. Mondjuk minimum egy Hilton családba születni és élni. Tehát rajta fiatalok csak így tovább, de van egy mondás sz@rból nem lehet várat építeni…

2014. január 30., csütörtök

Mert mindig van valami új

Szégyen nem szégyen nem voltam soha nagy magyar zene fogyasztó. Van egy kettő amit szeretek hallgatok, de sok minden kimaradt. 
A tavalyi év vége Kowa-ról szólt, meg Csapdáról, az év eleje meg Replikáról. Ezenkívül még régi Sex Action és FO System amit rendszeresebben hallgatok . Szóval az utolsó egy-két hónapot a magyar zenékkel töltöttem. És igen felfedeztem egy harmadik Kowa formációt Fankával egy albumra: Expedíció. Mint Fankadeli nem igazán fogott meg, de Kowat jó zenésznek, embernek tartom így gyanússá vált, hogy lehet benne valami. Elkezdtem hallgatni, és teszem azóta is. Valahol olvastam, hogy a nők képesek egy dalt hetekig hallgatni. Na én ezt továbbfejlesztettem és albumokat szoktam mp3 formában rongyosra hallgatni. És hogy mi a jó a fent említett előadókban? Először is rap magyarul, káromkodás nélkül, dallammal, gitárral és igen elgondolkodtató szövegekkel. Van benne vallás, hit, igazság, média fricska, erkölcs, rend, fogyasztói társadalmi bírálat, lélek, test, reinkarnáció, bűn és bűnhődés, szerelem, boldogság, szeretet, Isten.. tehát minden benne van, ami az életünket vagy emberivé teszi vagy épp nem. Dalban, rímben, okosan, szépen, fogyaszthatóan, olyan odab@szósan rendesen. Úgy hogy csak ülsz, vagy bedugott füllel sétálsz és megszűnik az idő, megszűnik a tér, és érzed kimondja helyetted azt amit érzel, amit gondolsz, amit akarsz, amit nem akarsz, ahogy élsz, ahogy élned kellene, ahogy élni szeretnél… Szeretem ha egy album teljes egész, és az utolsó szám, mely egyszerűen a Tükör címre keresztelődött a pont végére a történetnek. Hiszen az egész egy tükör amiben ha őszintén belenézel, akkor látod amit látnod kell…

Ördög nincsen

Nem félek tőletek, mert én tudom, 
Hogy halálom után megyek tovább az úton
Az élet örök, nem szaros hatvan év
Ezért ne hagyj magad után nagy ganéjt
Valaha gondolsz-e másokra is?
Elmúlik a test, de a lélek mindig friss
Nyolc éves voltam és néztem Skywalkert
Aztán a pályán a dagadék szájon vert
Minden változik, azóta barátom
Így ezt a dalt azoknak ajánlom
Akik azt hiszik, hogy bármi is biztos
Egy, ami valóság, a neve itt most
Ami elmúlt, az elmúlt és kész
Ez éberálom, hol a jövőtől félsz
Mégis biztatlak, bontsd a szárnyaid
És majd szembe jönnek az álmaid

Ördög nincsen, gonosz sose volt
Csak egy ember, aki másokat gyilkolt
Magától nem öl semmilyen fegyver,
Isten nem fél, az csak az ember

Az életed mindaddig háború
Amíg rá nem jössz; ez egy vándorút
Őseimnek nem parancsolt senki
Az én üzenetem nagyjából ennyi
A testem megölheted, a lényem örök
Én vagy Isten, én vagyok az ördög
Én vagyok minden, mit valaha láttál
Valamiért mégis visszaaludtál
Mielőtt az ember legyártja az embert
Valóság lesz, amit Fanka reppelt
Mikor a föld egybeolvad az éggel
A platinakártyáddal semmit se érsz el
Voltak, akik rájöttek a sitten
Hogy te vagy ördög és te vagy isten
Amitől rettegsz, utolér egyszer
inkább fordulj meg, aztán gyújtsd fel!

Ördög nincsen, gonosz sose volt
Csak egy ember, aki másokat gyilkolt
Magától nem öl semmilyen fegyver,
Isten nem fél, az csak az ember

Tudom, hogy nehéz, itt nincs protekció
Csak egy valóságinjekció
Hova tartozol, piros vagy kék csapat?
Káromkodsz-e, ha a sorozat elmarad?
Fel tudod-e fogni, azt, amit mondok,
Hogy te teremted minden gondod?
Minden fájdalmat köszönj magadnak
Nálad a kulcsa annak a lakatnak
Ami a börtönöd ki tudja nyitni
De könnyebb a panasz vagy épp a hiszti
Én elmondtam mindent, a döntés a tiéd
Hogy szürke város vagy virágzó vidék
Ide kevés az izom meg a pisztoly
A tükörben nehéz, hogy eliszkolj
Ez nem lányregény, tényleg kemény lesz
Tessék, válassz: Alszol vagy felébredsz?

2014. január 26., vasárnap

Miért is?

Hogy mit szeretek az FFL ételosztásban? Hogy a nehézségek ellenére csillogó szemmel nevetünk, mert adhatunk, és a sorban állók velünk nevetnek mert kaphatnak. Köszönöm.





2014. január 24., péntek

20 nap és GO EAST

Egy kis nosztalgia: emlékszem 2008 decemberében derült ki hogy eljutok Indiába. Hogy mióta is vágytam rá? Régóta. És akkor 2009-ben valóság lett. Sokadik külföldi út, de első repülés és az első álom átélése. Az idő ott és akkor megszűnt létezni, nem volt más csak a most, a jelen, a pillanat, a varázs, az impulzus, az adrenalin. Hiába éreztem a lábam alatt a talajt nem hittem el, hogy akkor én ott vagyok. Csak szívtam magamba az impulzusokat, és többet és többet akartam. Mikor visszatértem, tudtam ennyi nem volt elég: akarok még többet és többet. És igen megkaptam újra 2012-ben, ami ismét hihetetlennek tűnt, még akkor is mikor leszálltunk Delhiben és a sok-sok taxis fogadott, még akkor sem hittem el, mikor a nemzetközi reptérről átmentünk a belföldire, hogy ismét ott vagyok. Láttam, hallottam, éreztem mindent de  nem hittem. Miközben a lekésett vagy kimaradt helyi járatot vártuk, már testközeli lett, hiszen gondolkodás nélkül feküdtünk aludtunk ki széken ki jógamatracon, vagy épp bőröndön ülve állva. És emlékszem mikor megláttam Panca Tattvat, na akkor elhittem, hogy itt vagyok újra. S  mikor visszajöttem tudtam: ennyi nem elég, akarom még és még és még. És most hogy tudom, 20-at kell aludnom, kezdem felfogni, hogy ismét útra kelhetek. Most hogy megvan a bőrönd, a „minden ami feltétlenül szükséges Indiába” lista, az egészet valóságossá teszi. De ha jobban belegondolok még azt a 2009-es utazást sem fogtam fel, nemhogy ezt a harmadikat. Vajon lesz olyan mikor hazajövök és azt mondom: nem kell már, ennyi épp elég volt.. Nem hiszem. Mert ezt mindenkinek látni és leginkább éreznie kell, és ha érzed akkor megérted, és megszereted a maga apró és nagy csodáival, szépségével, nyomorával, bűzével, koszával, erőszaktevőivel.. Mindennel együtt mert ez így természetes ez így valóságos, mert ez maga a Csodás India.  



2014. január 15., szerda

Ne Replikázzatok... de mégis egy kicsit de..

Talán novemberben kezdtünk el azon gondolkozni, hogyan is lehetséges egy főnix madarat a hamvaiból feltámasztani, mert nem lehet mindenki olyan szerencsés mit az előbb említett mitológiai lény. Szóval egyeztettünk, terveztünk, szerveztünk, s közben rájöttünk, hogy ez napi odafigyelést követel. Figyelni kell az emberek reakcióira, amiket jelen esetben csak like-okkal és nézettséggel tudtunk mérni, de legalább volt egy elég egyértelmű számszerűsíthetőség. Hát-tal nem kezdünk mondatot, de hát mi neki kezdtünk. Persze az emberek, a rajongók hálásak és nem felednek. Emlékeznek minden apró mondatra, szóra, mozdulatra. Azt hiszem még én is képes vagyok felidézni azt a bizonyos 1993-as első DM koncertemet, pedig azóta többször is szerencsém volt látni őket. Tehát teltek múltak a napok és egy idő után már csak sodródtunk. Érezhető volt, hogy valami van a levegőben, mert eddig nem tűnt fel, hogy egy Roncsbár koncertre több mint egy hónappal előtte elkezdenék árulni a jegyeket. És persze vidéki játékosaink be is futottak, hogy na vajon velük mi is lesz, hiszen több száz kilométernyi távolságból nem tudnak jegyhez jutni és mi lesz ha jönnek, terveznek, költenek és aztán hoppon maradnak. Érzékeny lelkünk és együttérzésünk ezt nem engedhette, így a Roncsbár eddig pályafutásában első alkalommal elővételi illetve előfoglalási lehetőséget nyújtottunk a közösségi portál oldalán. Több szemmel figyeltük a befutó igényeket. Volt aki kérte hogy utalhasson és kérte hogy postázzam, mert szeretné fizikailag is biztosra venni, hogy igen ő tutifixen már ott lehet. Empatikus vagyok így egy-két esetben megtettem, majd mikor szinte két naponta jártam a koncert helyszínére jegyet venni, elgondolkoztam, hogy aki csak annyit lát, hogy munka után egyből egy kocsmába megyek, vajon mit gondolhat? Nem mintha érdekelne, de azért vicces lehetett ezt végignézni. Az idő és a jegy is közben csak fogyott, fogyott és fogyott. Aztán egyszer csak kikerült a sold out tábla. S igen ez volt a cél: adjunk el mindent elővételben. Persze emberek előjegyeztek, majd lemondtak, és néha nem találtam a fonalat, csak az alagút végét láttam a január 10-ben. Na és eljött a nap, mikor indulhattam a helyre kicsiny névsorommal, ami 73 előjegyzést jelentett. Segítségem is lett (a jó Isten mellett) Brigusz személyében, aki rajongóból egy kettőre segítővé változott, és nem is csodálkozott. Szóval szedtük a lábainkat, és már útközben két telefon egy-egy kézben: hol ez csörög, hol az hol foglalt hol nem és hogyan is tudnék egyszerre két telefonon tárcsázni.. No megérkeztünk, felmértük a helyet, a lehetőséget és kivártam a legmegfelelőbb pillanatot, mikor közöltem azért sok minden úgy lesz ahogy én akarom, mert hát ez a feladatom. Shop előpakolás, hiszen Zsófi az ász és ő úgyis átpakolja, majd leülve a jegyárus hölgy mellé kezdődhetett a menet, és az izgalom: vajon mindenki jelzését észrevettük, felírtuk és a le és felmondásokat is nyomon tudtuk követni. No meg a nagy kérdés: vajon mindenki eljön? Kijelenthetem, hogy egy név nem volt felírva, de pánikba nem estem, mert közben egy megérzés alapján egy telefonhívással kiderítettem, hogy ketten lemondták így maradt plusz jegy. Hát igen ilyenek ezek a női megérzések, nincs mit tenni hallgatni kell rá, s igen a frontember visszafordult és megnézte az üzeneteket: köszönöm a bizalmat itt is, ebben a helyzetben. Na jöttek az emberek, volt aki kétségbeesett, hogy itt áll jegy nélkül, volt aki felháborodott, hogy neki nincs facebookja (no de ember nézd meg a mi lett a dinókkal? nekik sem volt facebookjuk.. regisztrálj gyorsan!). Az első 5 jegyre várót még arcra meg tudtam jegyezni, majd azt a bizonyos fonalat ismét elvesztettem (sorszámot kellett volna adni, sebaj így legalább van hova fejlődni). No mikor láttam, hogy vannak renitensek aki nem jöttek és nem szóltak, próbáltam kedvesen és pozitívan mosolyogni a jegyvárókra, de őket csak az a bizonyos papírfecni nyugtatta volna meg. És igen sikerült őket megnyugtatni, és jó volt látni, hogy most ők mosolyognak hálával telve, no meg alkohol mentest sört ajándékozván nekem a megfelelő helyre.. Közben telefon ide-meg oda, jöttek akiknek én őriztem a jegyet, majd befutott egy-két fel nem használt jegy, így mint egy igazi jegyüzér kerestem az embereket akik magukba roskadva bámultak ki a fejükből. Talán egy percre benéztem az elő zenekarhoz, majd újra ki a tömegbe. Mikor eltelt a 2 óra jegyárusítás az agyam egy szitával lett egyenlő, pedig már a koncert majdnem elkezdődött. És tényleg elkezdődött az amiért eddig harcoltunk, no nem magányosan. Minden felvezető nélkül (pl imádlak Magyarország, love van Debrecen) egyszerűen és tökéletesen elkezdődött. Készítettem pár képet, majd a háttérben elkezdtem élvezkedni. Láttam körülöttem az arcokat, a boldog önfeledt arcokat, akik mind kántálták a dalokat, láttam a mosolyokat, a gondolatokat, a könnycseppeket: az igazi érzelmeket. Láttam elől a pogózós népet, ahova 4 percre én is becsatlakoztam, majd visszatértem az érzelmileg és gondolatokkal túlfűtött területre, hiszen az is az én pályám, mert a kettő nálam csakis együtt működik. Sem elmondani, sem leírni, sem lerajzolni nem lehet azt amit csakis érezni lehet. Egyben biztos vagyok: a Replikának igenis van létjogosultsága, mert érezhetően áldás van rajta, még akkor is ha az egy fejsérülésben nyilvánul meg. Aki pedig a számokról, a sorrendről vagy egyéb másról olvasna látogassa meg Brigusz oldalát.



2014. január 2., csütörtök

Zárás, kezdés, egy kutya..

Azt tartják, ahogy zárod az óévet, az jellemzi majd új évet. Még sosem figyeltem meg, de minden mondásnak van alapja. Az évem utolsó napjaira a rohanás volt jellemző: utazás ide-meg oda-meg vissza, majd koncert (másfél hónap alatt háromszor látni Kowát önmagában is teljesítmény, pedig lehetett volna ez a három négy is) és közben rohanás (mínusz még egy boka) majd ételosztás előtti rohanós bevásárlás, majd a szilveszter, amire mindenki oly nagyon készül. Hát én szilveszter napján délután 3-kor ébredtem, még jó hogy a bolt 4-ig volt nyitva, így oda is rohantam. Közben nem tudtam eldönteni melyik bokám fáj jobban. De legalább nem kellett izgulnom, hogy a „fergeteges” szilveszteri buliban kimehet bármely bokám, mert már hova is menne… Na de volt előtte Karácsony. Nem nagy kaland: szaloncukor, beigli és közel tíz óra buszozás. Majd a december 28 Neck, Kowa, Csató, Csapda live. Aki élt és mozgott ott volt.. nem volt teltház. Neck Pityesz nélkül gyenge, Kowa még mindig jó, Csapda új számokkal vagy épp a régiek újabb verziójával gáz, no de Csató vs Lukács.. Na igen az est fénypontja volt. El lettem látva minden jelzéssel mert feljogosított a fotózásra, bárhol akár a színpadon is. Utóbbival nem éltem, így bárki azt meri mondani hogy szeretek a középpontba lenni az hazudik! Nehéz olyat fotózni akit kedvelsz, mert figyelnél is, buliznál is, énekelnél is, a fejedet is ráznád..


Fotózás közbeni nagy találkozások, két szavas egyeztetések és egymás kerülgetése. Eltelt gyorsan az a hat perc, de egy évnek tűnt. Majd vissza a tömegbe, küzdeni a dohányosokkal, mert nem értik miért is ne dohányozzon ott ahol nem lehet. Közben rájössz, hogy mi különbözteti meg az embert az állattól. Például ha a földön találsz egy kulcsot és a környezetet végig kérdezed és senki sem jelentkezik érte, akkor az állat ledobja a földre mert nincs rá szüksége, az ember szépen lehajol, felveszi és a koncert végén odaadja a security emberének, mert hát valakinek csak hiányozni fog. Na vajon én melyik voltam az ember vagy az állat? Jó is lenne ha ennyi elég lenne az emberi élethez. Koncert után kevés alvással a havi ételosztó bevásárlás következett, majd ismét rohanás: főzés, pakolás, osztás. Utóbbiban csak a munkát osztottam, mert a bokáim már nem igazán engedelmeskednek. Közben persze az előző napi képek válogatása, szerkesztése a feladat. Bírtam a tempót. Hosszú hónapok után nem léptem le egyből az ételosztás után, hanem maradtam programon. Kellett már egy kis nyugalom. Majd haza és egy kis pihenés, bár szétnézve a lakáson: jó lenne már egy teljes napot eltölteni benne aktívabban. Aztán a szilveszter, visszatérve a bolthoz. Lencsét nem felejtettem el venni, de szója virslit sehol sem leltem. Sebaj jó lesz az nélküle is. Több emberre számítottam, de rájöttem, hogy szinte csak én vagyok ilyen lusta, nem törődöm szilveszteri party arc. A kezdés nem volt zökkenőmentes volt autólerobbanás, gps újra tervezés, késés, de sebaj hiszen az idő most a javamat szolgálta. Régi szokáshoz híven egy kis emlékezés Jim Morrison-nal, majd érkezések és indulás. Hogy mikor töltöttem szórakozóhelyen utoljára a szilvesztert? 20 éve. Öreg vagyok nincs mese. Hiszen mikor azt mondjuk hogy régebben, én nem gondolok arra hogy ennek húsz éve, hanem hogy 4-5 éve, közben rájövök: öreg vagyok. Egy-két ismerősbe azért már Debrecenbe is belefutok. Majd meggyőztem az ételpultost, hogy egy hamburger mitől egyedi: Jól állta a sarat: a hagymás szószt ketchupra cserélte, a húst hagyma mentes lapcsánkára amit szigorúan a burgonyával sütött. Majd egy extra kívánság hogy a paradicsom karika helyett dupla káposztát kérnék megakasztotta kiszolgáló gondolatát és feltette a na vajon miért kérdést. Válaszom egyszerűen az volt hogy nem szeretem, ami persze nem igaz, de most kezdjem el mondani, hogy a téli paradicsomnak semmi íze nincs. Kiszolgáló  legényünk elfogadta, majd mikor kezembe nyomta mosolyogva nekem szegezte a mindent eldöntőt: bocsi nem kérdeztem zsemle mehet bele? Ebből sejtettem szeretem neki pár nehéz pillanatot, de le a kalappal előtte, s mondtam jól jegyezze meg ezt a receptet mert január 10-én imádni fogják érte az emberek. Tény, hogy a hagymamentes lapcsánkánál elérzékenyültem, és kérdeztem ideköltözhetek-e? A válasz, oké adok kulcsot. Szóval szívembe zártam főszakácsot és boldogan ettem meg a harc tárgyát. Éjfél előtt séta a tűzijátékhoz, ami  soha nem volt a kedvencem, persze szép szép, de évről évre ugyanolyan, meg amúgy is sok sok ember. Elsőre kiszúrtam egy lelkes kutyagazdit, aki biztos nagyon imádja a buldog kutyáját de buldog nem volt boldog már az embertömegtől sem, azt hogy a tűzijáték milyen hatással volt rá nem láttam, de jobb is mert félő a gazdájára én is hatással lettem volna. Emberek! Kutyáknak ilyenkor otthon jól elzárva van a helye, nektek meg legjobb esetben mellette, de semmiféleképpen nem neki te melletted a durrogtatás közepén. Aztán vissza a buliba, amit már induláskor tudtam, hogy ez a séta részemre megrekeszt, így mivel a fonalat nem tudtam visszavenni, a zene pedig egy pillanatra sem fogott meg, így érzékenynek nem mondható búcsú után otthagytam a többieket a fergeteges buli hangulatban. Bizton állítom a pótszilveszterek nagyobb bulik, mert nem kötelezően érezd jól magad hangulatban telnek. Na és eljött a várva vár teljes, hosszú, egyedül töltött nap a lakásban, és lélekben hangolódás a másnapi munkára, mert lehet óév zárás, új év kezdés, egy kutya, mert mindig minden ugyanaz, de azért egy kicsit mégsenem…