2010. december 31., péntek

2010 decembere


2010. december
Szegeden az ünnepek közt
2010. dec. 30. 18:56

Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű eljutnom Szegedre, mert a hó csak esett és esett. Tudom a hó hullik. Lényegét tekintve ez nem fontos, mivel a MÁV nyáron is képes késni. Így találomra mentem ki az állomásra, hiszen hiába is terveztem volna el melyik vonattal utaznék. Így minden pozitív hozzáállásom ellenére, már Debrecen állomásán közel egy órát vártam. Igaz mehettem volna gyors vonattal, de az annyit késett és annyival lassabban is megy (vagyis több helyen megáll mint az IC), hogy tök mindegy volt, hogy a vonaton ülök vagy a váróban az IC-re várva. Az utóbbi mellett döntöttem, s pár óra múlva kiderült, hogy jól tettem, mert Cegléden egyik vonatról hopp le szálltam, s ott is volt a másik amire hopp felszálltam. Ceglédig az IC-n fűtés nem sok volt, de Ceglédtől a gyorson közel 30 fokban utaztam. Persze a kalauz megsúgta, hogy csak a mi kabinunkban van fűtés. Juhhéé végre szerencsésnek mondhattam magam. Szegedre érve senki nem várt az állomáson. Hogy is várt volna, hiszen magam sem tudtam mikor érkezem. De hála Istennek nem kellett dúdolnom a nagy slágert: Éjjel érkezem…
A Szegeden töltött három napom alatt nem történt sok minden: a pihenés jegyében teltek a napok. Végre lett egy sapkám, ami alá befér a hajam. Persze eddig is vehettem volna, de általában Jamaica színeiben találtam, ami persze tetszik, csak hát a terepszínű kabátomhoz nem igazán passzol. Összegezve csendes, nyugodt napokat töltöttem Szegeden.




Az űrlap teteje
Az űrlap alja

Karácsonyi ételosztás
2010. dec. 26. 18:35

Idén akarattal nem szent estéjén osztottunk ételt, mert akkor sok szervezet oszt, így nem akartunk átfedéseket. Persze ez azzal járt, hogy így a karácsonyt egyikünk családjával sem tudtuk tölteni, de az igazat megvallva az ételosztás kárpótolt ezért. Ilyenkor mindig többen jönnek, mint egy egyszerű hóvégi ételosztásra. Így mi is többet főztünk, sőt még halavával is kedveskedtünk. Már 11 körül megjelentek az ismerős arcok, így már 12 előtt el is kezdtük az ételosztást. Kicsik nagyok örömmel fogadták az édességet. Igaz dupla édességet is adtunk, mert a tea kissé cukrosra sikeredett, s hiába hígítottuk vízzel, még mindig majd összeragadtunk tőle. Minden hónapban egy órán keresztül osztunk ételt, most ezt megdupláztuk.
Itt a hivatalos beszámolónk, hiszen minden hónapba írunk egyfajta jelentést arról, hogy mit is csinálunk az adományokból:
„80 liter babgulyást 20liter halavát 25liter forró teát valamint 11kg kenyeret osztottunk ki. A megszokottnál jóval többet voltak, negatív kritikát most sem kaptunk az ételekre. Voltak, akik már két órával a kezdés előtt ott voltak. Az első húsz percben kiosztottuk az ételek felét. Halavát és teát újra kellett készítenünk.”
Az űrlap alja

Karácsonyi zsongás
2010. dec. 25. 18:

Azt hiszem a karácsony túl van misztifikálva. Mintha egy naptári naphoz lenne kötve az egymásra figyelés, a szeretet és minden ami ehhez a szóhoz kötődik. Nem érdekel engem, hogy most ez valójában nem is keresztény ünnep, mert hogy ősi törzsektől elvett szokáshoz kötötték Jézus születését. A lényeg, hogy az emberek ettől az egy naptól várják a csodát, miközben ezen az egy áldott napon több tízszer képesek összekapni. Emlékeimben őrzöm édesapám és édesanyám nézeteltéréseit: ferde a fa, nehéz belevágni a talpba, leégett a süti, sós ill. sótlan a töltött káposzta. Sorolhatnám tovább is, de azt hiszem mindenki ismeri már ezt. A végén összeül a család, jól bevacsorázik, kibontogatják az ajándékokat stb. Az eszemmel mind mind tudom, de hát emberből vagyok így én is, mi is készültünk. Van kis formás műfenyőnk, és az Uraknál is karácsonyi hangulat volt. Persze volt beigli, na meg töltött káposzta vega módra. Nyugis vacsi kettesben, majd pihenés, mert hát fárasztó a készülődés: sütés, főzés, takarítás. Utóbbinál sikeresen kiegyenesedtem a nyitott ablak alatt, mely rám borult, de nem tört el rajtam, mert az ágy felfogta, de ettől eltekintve volt ám ijedség. A karácsonyi sms-es váltásokban már rég nem veszek részt, hiszen aki fontos számomra az sms-es nélkül is tudja ezt.
Az űrlap alja

Kellemes Ünnepeket Kívánok
 2010. dec. 24. 18:09


Az űrlap alja

Egy el nem küldött levél
2010. dec. 17. 11:54

Kedves Fábry Sándor!

Csak véleményt alkotok és nem ítélkezem. Nem nézem rendszeresen a műsorát, s ha nézem is csak a design centerig. Persze látom, hogy kik a vendégek, s azt is leveszem, hogy nincsenek véletlenek. Hiszen meg kell védenünk a magyar Robert D jr-t, hiszen nem először kerül szorult helyzetbe. Érdekes, hogy amíg a nagy sztárok isznak és drogoznak, őket mindig sajnálni kell mert áldozatok, addig a csöves az utcán akinek nem telik kokainra csak épp mákteára, az csak egy lecsúszott alak. Na de nem ez a levelem tárgya (már ha van), hanem a 12.16-ai műsor, ahol ismét egy celebet vett szárnyai alá, hiszen Lázárnak is van vaj a füle mögött, mint megannyi embernek, csak ők épp nem híresek. Szóval én vega életmódot folytatok, s ahimszát gyakorlok. Persze nem vagyok hülye, és tudom az ember minden evő a fogazata alapján, s igen elhiszem hogy kerülhetek olyan helyzetbe amikor vagy én maradok életben vagy az állat. S persze, hogy küzdenék az életemért, persze azt is tudom, hogy ha olyan élethelyzetbe kerülnék, hogy az éhen halást kerülném el a húsevéssel akkor biztos megenném. De most olyan helyzetben vagyok, hogy dönthetek: így én nem eszem húst, nem ölök állatot (persze lehet itt  jönni az évente hány darab pókot nyelek le álmomban, s hány szúnyogot csapok le, vagy épp hány rovart taposok agyon a lábammal) és tisztelem az életet.
Ennyit rólam, s ebből azt hiszem következik a levelem értelme: a fenyőfa díszítése. Engem úgy neveltek, hogy az étellel ne játsszak, tiszteljem az ételt, mert van akinek ennyi sem jut. S nem hozták fel az etiópiai éhezőket, csak egyszerűen arra neveltek, hogy adjam meg a tiszteletet annak amit ideiglenesen birtoklok. Így mondhatnám, hogy mélyen felháborodtam az Ön csoda disznótoros karácsonyi díszein. De nem háborodtam fel, inkább csak kétkedve figyeltem, hogy emberek ezen tényleg nevetnek? És igen nevettek, mert szórakozni mentek. Igaz a nevetésük egy következmény volt, a kiváltó ok pedig Ön, vagy épp aki a műsort állítja össze, mert hát biztos nem véletlen, hogy kedves szakácsunk épp most jelent meg egy ilyen „nívós” műsorban. Igazából nem részletezném a díszeket, csak egyet kívánok Önnek, hogy remélhetőleg a karmája ne ebben az életben érje utol, hanem talán egy másik életében, mert nem tudom, hogyan dolgozná fel azt a helyzetet, ha oda kerülne ahova az a szegény galamb: akár élve akár holtan.